A megtörhető Keménység

Kemény Zsigmond közírói munkássága és politikai publicisztikája is érdekes és új szempontokat adhat az életmű tanulmányozásához. Habár csak egy angol nyelvű munka szerepel a kötetben, a tanulmányok együttesen bizonyítják, hogy Kemény művészete nemzetközi színvonalú.

A sors kísértései, ahogy alcíme is mutatja, Kemény Zsigmond születésének 200. évfordulójára készült. Az éppen húsz tanulmányt tartalmazó könyvet Szegedy-Maszák Mihály szerkesztette. A közismert regényen, A rajongókon túl a kötetben inkább olyan Kemény-műveket vizsgálnak az elemzők, amelyeket eddig elhanyagoltak. Ámbár az említett regény elemzése sem zárható le, a vég, az apokalipszis felől vizsgálja Hites Sándor bravúrosan A rajongókat. Szegedy-Maszák, aki A történelmi regény létezési módja című tanulmányát adta a kötethez, súlyos hiánynak tartja, hogy az író újságcikkeinek még nincs összkiadása. Éppen ezért úttörő a könyv, hiszen olyan szövegekre is hivatkozik (például Filep Tamás Gusztáv Sok zaj egy tojáslepényért: Kemény Zsigmond a nemzetiségi kérdésről című tanulmányában), amelyek még nem jelentek meg kötetben.

A szerkesztő az előszóban részletesen bemutatja a kötet szerzőit, valamint kiemeli a tanulmányok szembetűnő és rejtett értékét is, a rá jellemző hosszú lábjegyzetekkel és igényes idézetekkel. A könyvben szereplő művekben táblázatok is szerepelnek, így változatos tipográfiájuk miatt küllemük is izgalmas.

Gönczy Mónika az Özvegy és leánya elektronikus kiadásának lehetőségét veti fel, amely azért is lehetne egyedülálló, mert eddig még egyetlen klasszikus magyar regénynek sincs hipertextes online kiadása. Szegedy-Maszák Mihály a korábbi Kemény-monográfiában azt írta a vizsgált műről, hogy az szerinte olyan ideális olvasóra számít, aki alaposan ismeri a Bibliát és a 16. századi világi, széphistóriás költészetet; ugyanakkor Gönczy szerint a mű sok műfajú, sok beszédmódú kódoltsága, strukturáltsága miatt olyan olvasóra is számíthat, aki „csak” egy románcosnak induló, tragikus kimenetelű történetre fogékony. A tanulmány a lehetséges kiadás feltételeit és tervezett küllemének apró részleteit (betűtípusok, színek stb.) is felsorolja, ugyanakkor érzékletesen mutatja be a kiadások szövegszinteződését.

Külön figyelmet érdemel az egyetlen angol nyelvű tanulmány, Thomas Ezekiel Cooper írása a Gyulai Pál című regényről, hiszen itt kézzelfoghatóvá válik, hogy Kemény prózája nemzetközi színvonalú, nem csak a magyar nyelvű olvasók számára jelent értéket. Az elemző röviden említi Kemény többi regényét is, hiszen a teljes életművet jól ismeri, és nem kevesebbet állít, mint hogy olyan kiemelkedő alkotások közé tartozik a Gyulai Pál, mint Cervantes Don Quijote című remekműve. Ezek az alkotások átlépnek a regény konvencióin, stílusokat és műfajokat törnek át, zseniálisan alkalmazzák a kétértelműséget. A mű nyelvi megformáltsága, kifinomult líraisága metaforák és paronomáziák sorát tárja az olvasó és az elemző elé. Ugyanezt a regényt vizsgálja Pintér Borbála is a levélbetét jelentőségének fényében.

Az előszóból tudhatjuk, hogy a szövegek többsége a közelmúltban, ehhez a kötethez készült, kivéve négy írást, Fehér M. István és Neumer Katalin munkáit, illetve az első és utolsó szöveget. A legtöbb tanulmány szorosan kötődik ahhoz a klasszikus elemzési módszerhez, amelynek mestere Szegedy-Maszák Mihály. Négyen írnak összehasonlító elemzést, Szajbély Mihály új perspektívát nyit a Jókaival való közismert szembeállításban, Gángó Gábor Eötvös Józseffel veti össze Keményt, kiemelve a hasonlóságokat, de az eltéréseket is. Veliky János a politikai nyelvek felől veti össze olyan kiemelkedő karakterekkel, mint Széchenyi, Kazinczy, Wesselényi vagy Kossuth. Kemény nyelvhasználatának eredetiségét és igényességét mutatja be olyan szép idézeteken keresztül, mint: „sasreptű ész, mely a félhomályos gőzkör és felhők fölött” lebeg. Gábori Kovács József az író publicisztikáját vizsgálja elsősorban a központosítás, illetve a megyei kormányzás kérdéseivel kapcsolatban.

A kötet első írása – Benkő Samu összefoglalója – méltó és hű képet nyújt Kemény Zsigmond műveltségéről és alkotói tálentumáról; a záró szöveg pedig a 100. születési évfordulóra való visszatekintést summázza, így az eddig szem előtt tartott nézőpontot, amely szerint bőven van még mivel foglalkozni az életműből, megnyugtatóan keretezi. Egyszerre kapunk egy kerek, egész művet és inspirációt, hogy friss szemmel nézzünk újra Kemény Zsigmondra.

.

Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): A sors kísértései. Tanulmányok Kemény Zsigmond munkásságáról születésének 200. évfordulójára, Ráció, 2014.