„Meg kell változni, és akkor minden lehetséges”

Figyelemre méltó az író témaválasztása és az a mód, ahogyan anyagát regénnyé formálja. Megjeleníti a román történelem sötét korszakát, Dej diktatúráját, másfelől a forradalom napjait. Közben pedig felidézi Ceauşescu nem kevésbé kemény uralmát. Az 1950–60-as évek, valamint 1989 történései kopírozódnak egymásra, érzékeltetve a 20. századi kelet-közép-európai történelem emberi sorsokat determináló, életeket megnyomorító tapasztalatát.

A forradalom eseményei a kerettörténetben kapnak hangsúlyt. Az egyes szám első személyben megszólaló elbeszélő orvosként új, bukaresti munkahelyére tart 1989 decemberében. A vonaton találkozik egy titokzatos, első ránézésre szeszcsempésznek látszó figurával. Xavér erőszakosan, annak akarata ellenére tartja szóval a doktort, rátestálja az egykori szekus tiszt, Alex Perjovschi történetét, aki a hegyekben bujkáló Sólyom Ferenc és társai elleni hajtóvadászat irányítója volt. Bár az elbeszélő eleinte ócska provokátornak tartja a vén fecsegőt, mégis hatalmába keríti, amit útközben hallott, s a fővárosba érkezve sem tud szabadulni tőle. Xavérról később annyi kiderül, hogy maga is szekus lehetett, a nyugdíjas Perjovshi megfigyelésével bízták meg, s a forradalom idején a Szekuritáté bukaresti székháza előtt lövik le. Halála előtt azonban gondoskodik arról, hogy az elbeszélő kezébe kerüljön az a dosszié, amely az ominózus történetet tartalmazza. Az orvos nemcsak elolvassa, hanem átrendezi, kiigazítja Xavér szövegét, s ekképpen az ő értelmezésében, személyiségének szűrőjén keresztül jut el a sztori a befogadóhoz.

A cselekmény két szálon halad tovább: az egyiken Sólyom, a másikon az őt becserkészni akaró Perjovschi kerül középpontba. Üldöző és üldözött sorsa bontakozik ki az egymást váltó, filmszerűen pergő jelenetekből. A szerző valós történelmi tényekből kiindulva építi fel regényét. A második világháború után Romániában a régi rendszer híveiből, katonaszökevényekből, egykori vasgárdistákból, kulákokból bandák szerveződtek, felszerelkeztek a visszavonuló katonák által hátrahagyott fegyverekkel, és a hegyekben elrejtőztek. Az ellenállók száma nagyjából ezer főre tehető, zömmel románok, de akadt köztük néhány magyar is, így az Ozsdoláról származó Pusztai Ferenc. Ahogy nyilatkozataiból kiderül, róla mintázta az író főszereplője, Sólyom alakját, aki a petrozsényi munkatáborból szökött meg társával, Szarvassal együtt.

Szabó éles kontúrokkal rajzolja elénk a szökevény figuráját, akire sokan hősként tekintettek, alakja köré legendákat szőttek. Az olvasó azonban látja a hirtelen haragú, kötekedő fiút is, aki gyakran balhéba keveredik. Menekülése közben a megtorlások családját és ismerőseit is sújtják, sokakat letartóztatnak és kínzásokkal próbálnak kicsikarni belőlük valamilyen használható vallomást. Sólyom érzelemvilágát szép vonással gazdagítja öccse iránti szeretete, aggódása. Édesanyja halálát követően (véletlenül megöli egy katona Perjovschi jelenlétében) azonban csak a bosszú hajtja. Korántsem megfontolt, főként az ösztöneire hallgat, rabol, fosztogat, ha kell, embert is öl. Amikor Dumitru embereivel összefogva szétverik a Szent Anna-tónál rendezett pártünnepséget, több társát – és a testvérét is – veszélybe sodorja.

Valamennyi szereplő életét tönkreteszi a diktatúra, függetlenül attól, ki melyik oldalon áll. Még Alex Perjovschiét is, akinek karakterét árnyalja mindaz, amit gyermekkorában átélt. Kolozsváron született Rajnai György néven, sokat betegeskedett – agyhártyagyulladást és agyvérzést kapott, aminek következtében arcának bal fele lebénult –, az anyja elhagyta, ezért intézetbe került. Duca elvtárs emelte ki onnan, elszánt belügyes tisztet nevelt a fiúból, aki megváltoztatta a nevét, magyarságát pedig megtagadta. Név- és identitásváltása nem egyedüli példa a regényben, hiszen – ahogy erre a címből is következtethetünk – az átalakulás meghatározó marad. A fejezetcímek (Abdomen, Thorax, Caput) a rovarok testtájait idézik, ezzel is hangsúlyozva a pillangó motívumának metaforikus jelentőségét, amely végighúzódik a regényen. Első említése rögtön a mű elején történik, amikor Xavér az ország állapotának változásait a lepke életciklusának alapvető fázisaival véli leírhatónak.

Mindannyiunk számára ismerős – nem csak Romániából –, ahogy a történelem ismétli önmagát. Egyik hatalom váltja a másikat, jönnek az új emberek, vagy a régi elit rendezkedik be újabb évekre, netán évtizedekre. A legjellegzetesebb átalakulás a regényben, amikor Dej elvtárs varanggyá változik. Az emberek jelképesnek fogták fel a jelenséget, úgy értelmezték, „meg kell változni, és akkor minden lehetséges. Még a tiszta lappal kezdés is, bármit is követett el az ember korábban, a háború előtt, alatt vagy éppenséggel után.” A felszínen maradás érdekében sokan olyan alakot öltenek, amilyet éppen kell, korábbi meggyőződésükkel szakítva az újonnan fennálló rendszerhez idomulnak, annak kiszolgálói lesznek. Ahogy Duca elvtárs mondja Mureşanról: „Ő egy igazi alakváltó. Tegnap fasiszta, ma kommunista.”

A záró fejezetben az elbeszélő – miután végzett Xavér történetének feldolgozásával – reményvesztetten téblábol a forradalom zűrzavarában. Hiányzik belőle a lelkesedés, hiszen Iliescu láthatóan a korábbi ideológiát próbálja átmenteni. Az orvos tele van kételyekkel, attól tart, rosszabbra fordulhat a helyzet. Meggyőződése szerint nincs remény valódi újrakezdésre, amíg nem történik meg a múlt tisztázása, az elkövetett bűnökkel való kíméletlen szembenézés.

Nem a reveláció erejével ható téziseket mond ki Szabó Róbert Csaba, a regény világában mégis helye, igazsága van megállapításainak. Méginkább elnyernék funkciójukat, ha az író hagyná, hogy az olvasó maga találjon kulcsot a cím jelentésköréhez, a pillangó szimbólumának értelmezéséhez, s nem magyarázná el annyira egyértelműen, mit gondoljunk erről. Más vonatkozásban pedig aktív részvételre készteti a befogadót, hiszen gyakran visszatart, késleltet bizonyos információkat, az így keletkező hézagokat olvasás közben kell kitöltenünk. Ezzel együtt nagyon fontos mű született az erdélyi szerző műhelyében, kapcsolódva azon kortárs irodalmi alkotásokhoz, amelyek szintén a 20. századi román történelem sötét mélységeit igyekeznek feltárni.

Szabó Róbert Csaba: Alakváltók, Libri, 2016.