Az internet ambróziái összekötnek

Sütő Csaba András a NYME oktatója, a FISZ és a Magyar Írószövetség tagja, a győri Hermaion Irodalmi Társaság alapítója, költő és kritikus, s mindemellett az Ambroozia folyóirat felelős szerkesztője, egyben műbírálatokért felelős rovatvezetője. Az online kulturális felületek szerkesztőivel készített interjúsorozatunk e részében vele beszélgettünk a négyéves Ambrooziáról.



Miként alakult meg az Ambroozia folyóirat?

Az Ambrooziát 2010 ősz elején alapítottuk meg Dunaszerdahelyen, a Svejkhez címzett sörözőben. Hosszabb előkészületek után ez az időpont és helyszín bizonyult alkalmasnak arra, hogy ezt megtegyük. Döntés volt, következményei vannak. Szalai Zsolt, Zsávolya Zoltán, Király Farkas és jómagam bábáskodtunk a még csak koncepciójában alakuló entitás felett, nagyon gyorsan kellett cselekednünk, próbaszám kellett a folyóirat-pályázathoz, el tudtunk indulni, de ehhez kellettek azok is, akik írásokat adtak az első, finanszírozhatatlan lapszámhoz, utólag is köszönet érte.

Hogyan esett a választásotok erre a névre?

A néven sokat gondolkodtunk, rosszabb és még rosszabb ötletek után jött elő, gyakorlatilag az ambroziánus nyolcasból. Ha jól emlékszem, Király Farkassal beszéltünk telefonon, és azon tanakodtunk, milyen jó lenne ezt a nyolcast elfordítani kilencven fokkal (ezt a gesztust utólagosan is őrzi a fejléc), az Ambroozia lett végül, a többi jött hozzá: görög tradíció, Olümposz, az istenségeket nem lehet silányságokkal táplálni stb. – szóval elég sok mindent hozzá tudtunk rendelni, s közben egyre jobban tetszett ez a név, így megmaradt.



Mi az Ambroozia legfőbb célja, amellyel ki akar tűnni az irodalmi, kulturális periodikák közül? Mindig csak online felületben gondolkodtatok?

Az elejétől kezdve folyóiratban gondolkodunk, mindenképp el akartuk kerülni a portáljelleget. Azt túl kuszának, instabilnak, áttekinthetetlennek, egyszóval zajosnak találtuk. Azt is felmértük, hogy nyomtatott lapként képtelenség elindulni, a támogatásból a nyomdaköltséget sem tudtuk volna kikalkulálni, illetve láttuk, tapasztaltuk, hogy az olvasói szokások drasztikusan átalakulnak, így eleve a világhálón próbáltunk érvényesülni. Stabil, önálló lapszámokat szerettünk volna összeállítani; ehhez rovatstruktúra kellett, szövegmennyiség, szerzői bázis, periodicitás. Amikor az Ambroozia elindult, internetes folyóiratként a Spanyolnátha működött hasonlóan stabil, lapszámos megjelenéssel.

Azzal szerettünk volna kitűnni, hogy megpróbáltuk a magyar nyelvű kortárs szépirodalmi alkotásokat közös felületen megjeleníteni; időset és fiatalt, határon túlit és magyarországit, mindenkit, akinek a munkáiról úgy gondoltuk, publicitást érdemelnek. Bár a szerkesztők ízlése mutat egyezéseket, természetesen nem ugyanazt szeretjük, de eddig ebből az egységesülő sokféleségből mindig pozitívan jöttünk ki. Az internetes folyóiratot tehát olyan médiumként értelmeztük, ami nemcsak összeköt, de alkalmas arra is, hogy a magyar nyelvű irodalom sokszínűségére rámutasson.

Korábban évente négyszer, most már évente hatszor jelenik meg új lapszám. Miért döntöttetek a gyakoribb megjelenés mellett?

Negyedéves periodicitással indultunk, ezt váltotta most 2014-től az évi hat lapszám terve. Gyakoribbá szerettük volna tenni a megjelenést, mert látható, hogy 2010 óta megszaporodtak az internetes kezdeményezések, akár a nyomtatott lapok online oldalait, akár az újabb internetes periodikákat tekintjük. Emellett a folyóirat körül lassan kialakult egy olyan szerzői bázis, ami megbízható háttérnek tűnik; részint a győri Hermaion Irodalmi Társaság régebbi és újabb tagjai, részint azok közül, akiket időközben szólítottunk meg. Mindemellett az olvasottságot is szerettük volna növelni.

Hogyan terveztek meg egy-egy lapszámot, mennyire működnek együtt az egyes rovatok szerkesztői? Általában felkértek publikálni általatok kiválasztott szerzőket, vagy beérkező művekből válogattok?

A rovatvezetők elsősorban a szövegek beszerzéséért felelnek, de nagyon gyakran segítünk a másiknak verssel, prózával, kritikával, műfordítással. Van tehát transzparencia, furcsa is lenne, ha nem volna. Az, hogy honnan és kitől mi érkezik, erősen változó. Természetesen vannak felkérések, ez az elsőközléses rovatoknál is fontos, a kritikai rovat pedig alapvetően így működik. Emellett szép számmal érkeznek a laphoz írások fiataloktól, pályakezdőktől is; őket természetesen támogatjuk, segítjük a magunk eszközeivel.

A versrovatot Szalai Zsolt viszi, most már Bende Tamással közösen, a 2014/5. lapszám már így jelenik meg. Király Farkas a kezdetektől a műfordításokért felel, emellett ha kell, webmester, ha kell, hírrovatot gondoz. A prózarovatot Potozky László gondozza az idei ötös számtól, jómagam a kritikai rovatért felelek. Varga Katalin pedig 2012 ősze óta webgrafikusunk, arculattervezőnk.



Szerkesztőségi üléseket Győrben vagy Budapesten tartunk, ezek egészen klasszikusak, itt döntünk stratégiai és tartalmi kérdésekről, arculattervezésről. Ha a távolság mindezt nem teszi lehetővé, e-mailben és telefonon is tudunk egyeztetni. Levelezőlistánk van, hírlevelet is szoktunk küldeni, ugyanakkor az Ambroozia a Facebookon is elérhető, ott tájékoztatjuk olvasóinkat az aktuális történésekről.

Az oldalnak gyakran változik a kinézete, mért tartjátok ezt fontosnak?

Rengeteget változtunk az indulás óta. Jelenleg is zajlik egy nagyobb webfejlesztés előkészítése, hamarosan megindul a programozás, a jövő évtől megújult külsővel jelenünk meg. Ez érdekes egyébként, a neten sokkal hamarabb szemet szúr az ilyesmi; folyamatosan kellene fejleszteni. Az anyagi korlátokon próbálunk úrrá lenni, de gyakorlatilag néhány hónap elteltével mindig új arculattal kellene jelentkezni, próbáljuk a lehető legoptimálisabb megoldást megtalálni. Ez egy sánta analógia, de ami a printnél a nyomdaköltség, az az online felületnél a webgrafika.



Az Ambroozia könyvkiadással is foglalkozik az utóbbi időben, jeligétek: „Könyvek. A papíron túl is.” Mit tudhatunk az AmbrooBookról, kizárólag e-könyvekben gondolkodtok, vagy nyomtatásban is megjelennek a könyvek?

Az AmbrooBook Kiadót Győrben alapítottuk, azzal a céllal, hogy a hagyományos papíralapú könyveken kívül elektronikus kiadványokat is útra bocsássunk. A szépirodalom mellett irodalomtörténeti és tudományos könyveket is publikálunk. Eddig Mészáros Urbán Szabó Gábor, Horváth Veronika, Mechiat Zina, Bende Tamás e-bookjait adtuk ki. Novemberre jelenik meg két újabb kiadvány; Karácsonyi Zsolt és Farkas Wellmann Endre költészetét bemutató, ingyenesen terjesztett elektronikus könyvek lesznek ezek, amelyek az intézményesített oktatásban is jól használhatók.

Papíron eddig Mészáros Urbán Szabó Gábor, Borbély András, Novák Zsüliet, Kemsei István és Jenei Gyula köteteit adtuk ki. Van két gyerekkönyvünk: Hajós Erika és Szántai János munkái, ez utóbbi 2013-ban Erdélyben az év gyerekkönyve lett. Emellett egy Finnek_? és Finnek_! című kétkötetes munka jelent meg: az egyik tanulmánykötet, a másik kortárs finn irodalmi szöveggyűjtemény Domokos Johanna szerkesztésében.

Úgy gondoljuk, az elektronikus könyv nem azért van, hogy a papírkönyvet teljesen felváltsa, kiszorítsa, rivalizáljon vele. Látunk viszont tendenciákat, trendeket, amelyek lassan hozzánk is megérkeztek. Egy átalakuló, nagyon izgalmas helyzet kellős közepén találtuk magunkat, látjuk a könyvkiadás problémáit, szembesülünk olvasói szokásokkal, elvárásokkal.

Vannak rendszeresen saját eseményeitek? Mint online kulturális médium mennyire vesztek részt az irodalmi rendezvényeken?

Lapszámbemutatókat sokfelé tartottunk az elmúlt évek során Győrben és Budapesten. Ezenkívül az elmúlt években igyekeztünk eljutni azokra a szakmai fórumokra, ahol az online felületek képviselői is ott voltak; jelen voltunk többek közt a tavalyi Szerkesztőségek Éjszakáján, a debreceni Kultokon, a hajdúböszörményi Nyári Szabadegyetemen, az Erdélyi Magyar Írók Ligája árkosi táborában, az SZMÍT (Szlovákiai Magyar Írók Társasága) nyári táborában Ipolyságban. Az idén tavasszal egy hétig írtuk a litera.hu netnaplóját.

A vajdasági Sikoly 2012. őszi-téli lapszámában megjelent egy Ambroozia-összeállítás a törzsszerzők saját munkáiból, illetve a Napút folyóirat 2014/5. számában reprezentatív válogatás jelent meg az eddigi szépirodalmi és értekező tárgyú írásokból, műfordításokból.



A Hermaion Irodalmi Társaságnak milyen projektjei vannak az Amboozián és az AmbrooBookon kívül? Minden évben szerveztek például irodalmi tábort?

A Hermaion 2004 óta létezik Győrben. Azért vagyunk, hogy a kortárs irodalmat, kultúrát népszerűsítsük, segítsünk a tehetséggondozásban. Rendszeres résztvevői vagyunk a győri könyvszalonnak, itt szerzőként, irodalmárként is tevékenykedünk. Az egyesületet évek óta sújtja az, hogy a fiataljaink elmennek Győrből, főleg Budapestnek van erős elszívó hatása. Ezért különösen fontos a véneki tábor. 2009-ben jártunk itt először közösen, amikor a Győri Ifjúsági Irodalmi Kör tagjaival egy antológia-összeállítás utolsó napjait töltöttük Véneken, elzárva minden zavaró tényezőtől.

Azóta a tábor profilja jelentősen kiszélesedett, rengeteg témával jelentünk meg az elmúlt évek során; volt regionalitás, identitás, globalizáció, kortárs próza, filológia, vizualitás, tipográfia, felsorolni is nehéz. Emellett természetesen műhelymunka orrvérzésig (már akinek maradt, a szúnyogok szorgos, állhatatos vámszedők). Véneknek megvan a sajátos kémiája; nem nagyon beszélgetünk erről, nehéz is volna, de eddig minden tábornak úgy indultunk neki: megtörténik-e vajon? Cserélődünk évről évre, de működik, szeretnénk jövőre megrendezni a hetediket, dolgozunk rajta.

Mit üzennél az Ambroozia és a Kortárs Online olvasóinak?

A tér, amiben vagyunk, közös, olvassuk, segítsük egymást. Ha van megfogalmazható, közös érdek és cél, ez az. Az internetes jelenlét nem szétválaszt, összeköt minket. Egy kattintásnyira bármitől? Miért ne?