Időgép – Borcsa Imola novellája a szeptemberi Kortársban

István bátyáék válnak, ez a hír. Akkor hallok válásról életemben először, anya magyarázza el, mi az, és azt is mondja, hogy az senkinek sem jó, és ha jobban belegondolok, tényleg, nekem sem, például a melegszendvics miatt. Karola ángyó készíti a legfinomabbat a világon. Pedig az nem is igazi szendvics, mert nem két kenyér közé, hanem egyetlen szeletre van minden rápakolva, és ezt Karola ángyó beteszi a mikrohullámú sütőbe, amiről azt mondják, senki másnak nincs még a városban, és ettől a vaj átitatja a kenyeret, a szalámi kicsit megpirul, a sajt megolvad, sistereg, annál finomabbat elképzelni sem lehet. Ráadásul gyorsan készül el, olyan gyorsan, mint ahogy az LOC oldja fel az odaégett zsírt az edény aljáról, egy szempillantás alatt, anya mindig így mondja, mikor a bemutatókra gyakorol, kívülről fújom már az egészet.

Onnantól kezdve mindenki egymásra mutogat, ideges, szomorú. Anci nénje kioktatóan mondja, hogy aki tud a félrelépésről, és nem tesz semmit, az mindenképp felelős, jobb, ha ezt anya nem hárítja.

Gondolkodom, miféle félrelépésről beszélnek, és kiéről, én nem emlékszem semmi befáslizott bokára, bicegésre, sántikálásra. És egyáltalán hogy lesz válás ebből?

Anya szerint utólag okosnak lenni nem nagy kunszt, neki ott a közön lenni, na, az nehéz, azt se tudja, ki pártjára álljon, meg különben is könnyű Anci nénjének onnan Brassóból kapitánykodni, mert nem rá zúdul minden, hanem anyára, ő hallgatja Karola ángyó panaszát, mama szidalmait, és ő nézi a bátyját minden este részegen.

Anya lódít, pedig mindig azt mondja, az csúnya dolog. István bátya nincsen minden este nálunk, de ha jön, tényleg mindig egy üveg whiskyvel érkezik. Apa is kortyolgat belőle, de ő nyakalja, aztán dülöngél. Dülöngél és mormog, hadovál, hogy nem lehet ezt bírni, hogy valaki vagy ügyeletben van, vagy pihen, mert másnap ügyeletbe megy, vagy fáradt az előző napi ügyelet miatt. Ezt a szót ő már nem akarja hallani senki szájából ebben a jó kurva életben. De ez nem is igaz, mert ő még így is, még ezt is elviselné, mert ő ennek a ribancnak mindent elvisel, figyel minden szeszélyére, ő viszont egy ártatlan kis botlást is képtelen megbocsájtani, és ne gondolja senki, hogy ő nem tudja, mi az oka, az új belgyógyásszal szűrné össze a levet, az a görény csak a zöld jelzést várja, azért sürgős a válás ennyire. Anyáék ilyenkor csak hümmögnek, nézik az órát, hogy kéne lefeküdni, de azért nem teszik ki István bátyát, csak engem küldenek be.

Szóval nekem ez az egész botlás vagy félrelépés homályos, mint a Daciánk ablaka reggelente, mert hiába új, van egy kicsi baj a fűtéssel, apa ötpercenként törölgeti ronggyal az ablakot. Egészen addig homályos, míg meg nem hallom egyik este beszélgetni anyáékat. Azon tanakodnak, hogy lépjenek ki az Amwayből vagy se. Hogy szabad-e olyannak dolgozni, aki szétdúlja a családot, ezt kell vajon szem előtt tartani, vagy az üzletet? De hát miféle üzlet ez, ráfizetés az egész, veti közbe apa, de én már nem hallom, mit mond utána, mert iszonyúan megijedek. Ezek szerint az egész kalamajkának az Olgi-ügy az oka. Akkor pedig az én kotyogásom a ludas a dologban. Miattam van minden. Miattam bánatos Karola ángyó, miattam iszik István bátya, miattam kap össze folyton anya és Anci nénje. Az én hibám. Muszáj helyrehoznom valahogy, de a baj nagyon nagy, itt nem segít bocsánatkérés, hantázás, sumákolás. Ide időgép kell, jövök rá hirtelen, és el is határozom magam aznap éjjel. Visszautazom az időben, és visszacsinálom a kotyogást.

[…]Vacak az időgép, valami baja van. Azon tűnődöm, mi lehet. Aztán eszembe jut, hogy a filmekben az időgép mindig forog, úgy lép működésbe. Forgás, ez lehet a kulcs. Forognia kell. Forog a kerék, a betonkeverő, a kar a húsőrlőn, gondolkodom, de ez mind nem jó. A szőlőprés sem, az túl kicsi. Megvan! A mosógép, igen, a mosógép lesz az! Pattanok fel, de anya szól, hogy fogmosás, aztán irány az ágy. Annyira izgulok, ki se bírom mondani, de jön utánam, nézi, mit csinálok, aztán ők is lefekszenek, muszáj várnom még egy napot.

Másnap este híradó előtt beállít hozzánk Karola ángyó. Most vörös a haja, nem szőke. Magas, vékony, hátul az égővörös kontyával olyan, mint egy tilosat világító szemafor. Egy dobozt cipel, néhány kölcsönkért holmi van benne, vissza szeretné adni őket, azt mondja. Anya bátortalanul veszi át a dobozt, hebeg, közben odaszaladok én is, Karola ángyót megölelem. Könnyes a szeme, és tétovázik, mikor anya behívja teára, de végül belemegy.

Én eldöntöm, most próbálom meg ismét az időutazást, itt a tökéletes pillanat. Órával, naptárral bemasírozok a fürdőbe, nagy nehezen bepréselem magam a mosógépbe, összekucorodom, de kilóg a fejem.

Fészkelődöm, helyezkedni próbálok, kicsit kényelmetlen, de végül sikerül, beleférek teljesen. Épp az órákkal kezdenék babrálni, mikor eszembe jut, hogy a mosógép nincs beindítva, úgy biztosan nem fog működni az utazás. Kimászok, nyomom az egyik gombot, semmi. Egy másikat, a gép meg se nyekken. Elkezdem összevissza nyomogatni őket, végre hallom a rövid zenét, és minden gomb világítani kezd. Szuper, készen állok, örvendezem, és ismét bemászok, helyezkedem, a mosógép ajtaját behúzom. Húzom, de nem kattan. Próbálom nyaggatni, húzom két kézzel, sehogy sem megy. Mindegy, nem szalaszthatom el az alkalmat, gondolom, akkor így kell megpróbáljam. Elkezdem a szokásos koncentrálást, mormogást, tekergetését az óráknak. Várok egy darabig, aztán kimászom. Dobog a szívem, alig visz a lábam, úgy közeledem a nagyszobához.

Bekukkantok. Karola ángyónak még mindig vörös haja van. Ebben az egészben az a megalázó, hogy én tudtam meg utoljára, mondja anyának nem is vádlón, hanem nagyon szomorúan. Én pedig rájövök, hogy végig rossz volt a terv, nem jó dátumra akartam visszamenni. A lényeg nem az, hogy a kotyogást visszacsináljam, az lett volna igazán jó, ha erről az egészről egyáltalán semmit nem tudok.

•

A cikk teljes terjedelmében a Kortárs folyóirat szeptemberi számában a 21. oldaltól olvasható. A lapszám online elérhető a kortarsfolyoirat.hu-n.

Ha biztosan kézhez szeretné kapni a Kortárs friss lapszámait, ide kattintva előfizethet a folyóiratra a Magyar Posta oldalán, illetve aktuális számunkat megvásárolhatja az Írók Boltjában, valamint fellapozhatja könyvtárakban.