„ezeket a történeteket az élet írja”

Az augusztus végi JAK-táborba ellátogatott az Amnesty International képviseletében Jeney Orsolya, az AI Magyarország igazgatója. Az idén megjelent Tíz igaz történet című könyv bemutatóján Czinki Ferenccel, Kiss Tibor Noéval és Karafiáth Orsolyával beszélgetett. Erről a könyvről és újabb projektjeikről kérdeztük őt.

Az Amnesty egy nonprofit, emberi jogokért küzdő szervezet. A szervezet egyik célja, hogy feltérképezze az emberi jogi visszaéléseket. Milyen kutatásokat végeztek Magyarországon? Különböznek a társszervezetekétől, és ha igen, miben?

Az AI elsőssorban rendszerszintű jogsértésekkel foglalkozik. Ha a látókörünkbe kerül valamilyen súlyos jogsértéses eset, akkor azt alaposan megvizsgáljuk, majd a következtetéseinket alapul véve kampányokat építünk fel rájuk. Fontos, hogy mi nem egy nemzetközi szervezet helyi kirendeltsége vagyunk, hanem tulajdonképpen a globális mozgósítás, szolidaritás, nyomásgyakorlás magyarországi megszervezői. Ha itthon végzünk valamilyen kutatást, az már alapvetően elég szomorú, hisz akkor valami nagyon komoly gondnak kell lennie, lévén, hogy mi rendszerszintű esetekkel foglalkozunk. Jelenleg a menekültek és migránsok jogainak sérülése, a gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni hatékony hatósági fellépés, valamint a miskolci „számozott utcák” lakóira váró kilakoltatás az, amivel helyi szinten foglalkozunk.

A Tíz igaz történet kapcsán érdekelne, hogy miként találtatok rá azokra a történetekre, amelyek minden emberből együttérzést váltanak ki.

A Levélíró Maraton a világ legnagyobb aktivistaeseménye. Ilyenkor a világ számtalan országában ugyanazon tíz-tizenkét esetért aktivizálódunk, és ezen emberek helyzetén próbálunk figyelemfelhíváson és nyomásgyakorláson keresztül javítani. Néha elképesztő sikereket tud elérni a civil összefogás! Tavaly 3.245.565 aláírást gyűjtöttünk kétszáz országból.

Az eseteket nemzetközi szinten választjuk ki különböző, számunkra fontos szempontok alapján. Elsősorban azt nézzük meg, hogy egy eset mennyire illeszkedik a stratégiai prioritásainkba, futó kampányainkba, hisz az adott esettel még jobban rávilágítunk az adott rendszerszintű problémára. Aztán megnézzük azt is, hogy az, ha mi dolgozunk rajta, mennyire hozzáadott érték, de figyelembe vesszük az ügy megnyerhetőségét is. Végül természetesen a szóban forgó személy és/vagy azok családtagjainak a beleegyezésén is múlik, hogy dolgozhatunk-e az esetükön. Mivel ezeket a történeteket az élet írja, elég megdöbbentőek ahhoz, hogy szerencsére sok emberből váltsanak ki együttérzést.

Felmerült egy másik könyv ötlete, sőt el is kezdtétek már az emberi sorsokat megmutató történetek felkutatását. Az új kutatások során olvastál olyat, ami nagyon megrázott vagy megterhelt érzelmileg?

Már nagyjából beazonosítottuk azokat az eseteket, amelyekkel idén a Levélíró Maratonon szeretnénk foglalkozni, de ezek még változhatnak, hisz addig történhet előrelépés is az ügyükben. Az egyik, amelyik engem a legjobban megrázott, egy salvadori nő esete, akit harminc év börtönre ítéltek előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölésért. A probléma csak az, hogy nem embert ölt, hanem a babája halt meg szülés után. Szülés előtt komoly fájdalmai voltak Teodorának, aki szülés közben az eszméletét is elvesztette. Mire magához tért, az újszülött már halott volt, a rendőrök pedig azonnal megbilincselték, és emberölés vádjával letartóztatták. Mindezt azért, mert El Salvadorban tilos az abortusz, és azokat a nőket, akiknek a gyermekei halva születnek vagy elvetélnek, rendszeresen abortusszal vádolják. Teodora már 7 éve van börtönben.

Hol lesznek elérhetőek az új történetek? Ismét egy blogon vagy eleve a Facebookon, esetleg egyből könyvben?

Tavaly először a 10igaztortenet.org microsite-ot készítette el nekünk a Young&Rubicam reklámügynökség, amely ingyen segít nekünk jó kampányokat kitalálni. Így látta meg ezt a Libri, és ennek köszönhetjük, hogy könyv is megjelenhetett. A weboldalt szeretnénk a jövőben is megtartani, de még csak most körvonalazódnak az idei pontosabb tervek.

Czinki Ferenc az est lezárásakor megemlítette, hogy a könyvben szereplő történetekből fordításkötet is készülhet. Milyen érzés, hogy egyre többen fontosnak tartják azt a célt, amit ti az Amnestynél kitűztetek?

Mi már akkor nagyon boldogak voltunk, amikor a Young ötletét – kortárs írókat felkérni, hogy az eseteinkből novellát írjanak – megvalósulni láttuk. Amikor a Libri jelezte, hogy ők szeretnék kiadni, alig mertük elhinni. Itthon ugyanis még nem annyira elterjedt az emberi jogi ügyek mögé való beállás. Ha a JAK-kal idén összejön a műfordítás is, akkor megint óriásit lépünk előre – nemcsak azért, mert így nemzetközi közönséghez is eljuthatunk, hanem képzeld csak el, milyen érzés lesz majd elolvasni a róla írt novellát annak az embernek, akiért épp küzdünk!