FÉLonline: egy színes egész

A humán erőforrás – olvasható a FÉLonline állandó fejlécén. Ha folyamatosan látogatjuk a portált, érezhető az alcím igazságtartalma. Az oldal mindig új arcát mutatja, a kreativitás újabb és újabb megvalósulásait láthatjuk a rendszeresen frissülő tíz rovat szövegeiben és az események sokaságában: október végén indult a műfordítás rovat, november közepén a gyakornoki programot kezdi meg a szerkesztőség, de a hónap végén VERSAUKCIÓt is tartanak. Januárban mutatják be a FÉL új évfolyamát, nyár elején pedig tervben a Kiültetés antológia megjelenése nyomtatott formában is. Felolvasások, antológia, új rovatok: rengeteg FÉLonline projekt van tehát készülőben, ezek részleteiről beszélgetettünk Braun Barna főszerkesztővel.

Emlékszem, amikor először találkoztam veled három-négy éve, a FÉLonline még nagyon gyerekcipőben járt, de akkor azt fejtegetted, hogy elsősorban egyetemistákhoz köthető felület, főként, ami a szerzőket illeti. Ez ma is így van?

A társaság nagy része ma is egyetemista, igen, de szorosabban egy intézményhez sem kötődünk, még ha javarészt az ELTE BTK vonzásteréből jönnek is hozzánk a szerzők és a szerkesztők. Négy éve más volt a helyzet annyiban, hogy akkor még volt nyomtatott lapunk is, melynek utolsó két számát a HÖK finanszírozta. Most, hogy már évek óta csak online tartalommal vagyunk jelen, teljesen függetlenek vagyunk.

Ha már fiatalokról beszélünk, a tehetséggondozás szempontjából mi a helyzet a FÉL-lel?

November közepén fogjuk meghirdetni az első gyakornoki programunkat, melyben folyamatos és reflektált gyakorlási lehetőséget kínálunk a jelentkezőknek, akár több hónapon át. Jelen pillanatban még dolgozunk a projekten, de hamarosan jövünk a részletekkel!

Amit kínálni tudunk, hogy aki teljesíti majd az vállalt feladatokat, írásbeli értékelést és igazolást kap, amely igazolást eddig a Köztársasági Ösztöndíj Bizottságától kezdve egészen a BME kommunikáció mesterszakáig komolyan vettek és magas pontszámmal fogadtak el. Ha a gyakornoki idő után a kedves jelentkező velünk marad, és ad a jövőben is cikket, azt megtiszteltetésnek vesszük, és nagyon örülünk neki! Ahogy annak is nagyon örültünk, hogy a Gömbhalmaz nevezetű friss irodalmi formáció a mi versrovatunkat választotta bemutatkozó felületnek, illetve hogy mi rendezhettünk nekik estet a budapesti RoHAM-ban.

Nagyon sok tehetséges ember van a most egyetemre került, nálunk (öt-hat évvel) fiatalabbak között, érdemes rájuk figyelni, közösen alkotni, dolgozni velük.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=e60mX8Y31eE[/youtube]

Kik alkotják most a szerkesztői gárdátokat, milyen feladatokat látnak el?

A mostani szerkesztőségben velem együtt tizenketten dolgozunk szerkesztőként (Eőry Zsófia, Fenyvesi Fruzsina, Hodászi Ádám, Horváth Dorottya, Katona Ágota, Kerber Balázs, Kollár Zsuzsi, Nagy Kátya, Sörös Erzsébet Borbála, Tinkó Máté), és vannak rovat nélküli munkatársak (Körtesi Márton, Balázs Zoltán), akik rengeteget segítenek, s akik nélkül nehezebb lenne a munka.

A szerkesztők csakúgy, mint bármelyik lapnál, a rovatokért felelnek: összekötik a szerzőket az intézményekkel (sajtójegyek, tájékoztatók stb.), szöveget szerkesztenek és tesznek közzé. Fontos elmondani, hogy a függetlensége mellett a lap nonprofit is, tehát minden szerkesztő és szerző a szabadidejében, lelkesedésből foglalkozik a rábízott feladattal. Ez nagyon jó, mert igazából nincs mit egymás szemére vetnünk: ha nem készül el egy cikk, hát nem készült el, nincs köztünk feszültség. Viszont rossz is, mert kinek-kinek a saját munkája, egyetemi feladatai mellett nehéz még erre is időt fordítani. Ezért is van, hogy az évek során több rovat gazdát cserélt már, vagy egy-egy rovatot több szerkesztő visz (nálunk most ilyen a vers és a színház). A lényeg: igyekszünk minél aktuálisabbak lenni és minél több embert bevonni a munkába.

Úgy tudom, műfordítói rovatot is terveztek indítani. Miért gondoljátok, hogy ez szükséges?

Az ötlet Sörös Erzsébet Borbáláé, aki a könyvkritika rovatot is vezeti. Ez egy műhely lesz, ahol egymást lektorálják majd a szerzők, akik részt vesznek a művek fordításában. Az elsődleges cél idegen nyelvű szövegek magyarra fordítása, másodlagos cél pedig a FÉLonline.hu szerzőinek szövegeit idegen nyelvre áttenni, hogy a FÉL akár külföldi fórumokon is reprezentálhassa magát. A rovat október 31-én már el is indul (l. a felhívást ITT).

A szerzői-szerkesztői Facebook-csoporttagságom miatt belelátok valamelyest a szerkesztésbe és szervezéseitekbe. Bevallom, nagyon nehéz követni mindazt, amivel éppen foglalkoztok. Ebben a sokrétűségben hogyan definiálnád a FÉLonline profilját, illetve helyét a többi online orgánumhoz képest?

Néha én is nehezen látom át azt a sok mindent, amivel foglalkozunk. Ennek egyébként örülök, mert azt mutatja, kreatív társaság vagyunk. Tényleg záporoznak az ötletek egy-egy szerkesztőségi találkozón, jók, rosszak is, ezeket beszéljük meg a Facebookon, illetve a napi eseményeket és a rovatokat, bár a rovatoknak is van külön csoportjuk, autonómiájuk.

A FÉLonline egy igen összetett jelenség, hiszen nemcsak a lapot visszük, hanem rendszeresen, havi egy-két alkalommal esteket is szervezünk. Igyekszünk az unalmas „a költő dödög egy mikrofonba a fröccse fölött – a közönség jókat ásít” koncepciót megtörve, mindig valami újdonsággal kiállni. Tavaly a közönség számát és a visszajelzéseket tekintve ez bejött, idén is különleges esteken dolgozunk.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=0gxnu7Qk0UE[/youtube]

Megjelent egy antológiánk is, a Kiültetés, melyből 2014-re nyomtatott könyvet szeretnénk kihozni (már kiadót is találtunk), ezzel is dolgozni kell. Plusz januárban (22-én) készülünk véghez vinni egy szerény médiatörténeti áttörést az irodalmi szövegek rendszerezett közlése terén: jön a FÉL új évfolyama (hogy mi lesz ez, még titok!). Ezenkívül napi szinten közlünk kulturális szövegeket (kritikákat, esszéket, beszámolókat) és szépirodalmat (prózákat, verseket).

Szóval, ha engem kérdezel, azért érdemes figyelni minket, mert dinamikusan változunk, újulunk, estjeink révén folyamatosan jelen vagyunk, és jó, a közönségünk érdeklődését kiszolgáló szövegeket hozunk.

Számoltok „eltévelyedett, véletlenül kattintó” olvasókkal, vagy más a célközönségetek?

A célközönségünk egészen pontosan a 18–24 év közötti budapesti lányok köréből kerül ki, a Facebook-oldalunk statisztikái szerint. Amikor márciusban megújítottuk az oldalunk arculatát, akkor ezt az adatot is figyelembe vettük, témáinkat tekintve viszont nem változtunk, csupán figyelünk arra, hogy másképp kommunikáljuk és válogassuk az egyes rovatok cikkeit. Idén a Goldenfeszt nevű akciónk volt a legsikeresebb – olyannyira, hogy az egyik legnépszerűbb fesztivál ennek eredményeit küldi a promóciós sajtóanyagában is –, ez rengeteg új olvasót hozott, akik tényleg csak „betévedtek”, de a statisztikák szerint nálunk is ragadtak.

A tavalyi KULTOK II. konferencián előadásodban az irodalom megváltozott helyzetéről és arról beszéltél, hogy az irodalom a szórakoztatóipar egyik ága. A FÉLonline esetében próbálod alkalmazni e téziseidet?

Igen. Az irodalom az utóbbi időben hazánkban is azzá vált, aminek lennie kell, vagyis azok az irodalmi produktumok mennek jól, melyek nem mint a polgári műveltség részére, hanem mint a szórakoztatóipar egyik termékére tekintenek önmagukra. Mi a lapnál vers- és prózaszövegeket közlünk; irodalmi élménnyé ezek akkor vállnak, ha nemcsak tünékeny digitális szövegként, hanem egyéb felületeken is megjelennek: videókban, hanganyagként, vagy mint a Kiültetés-antológia, online kiadványként. Az irodalom akkor is a szórakoztatóipar ága, ha egy jól megszervezett, átgondolt és valamilyen apropóval exkluzívvá tett esten színpadra kerülnek a szövegek. Ott és akkor megtörténik az, amiről beszélek, hogy az irodalom szórakoztat. A szórakoztató jelző alatt itt az irodalmi szöveg megkonstruált fogyaszthatóságát, ezzel pedig az átélhetőségét, vagyis nemes egyszerűséggel a jelenlétét értem.

Talán Minek a bölcsésztudományok? című esszénél éreztem legintenzívebbnek az oldal azon törekvését, hogy olyan témákat feszegessen, amelyek egyrészt aktuális kérdésekből adódóak, másrészt pedig szinte biztosan kommenteket eredményeznek. Sok portál küzd azzal, hogy megtalálja a hangot, amivel reakciót válthat ki olvasóiból. Ti hogyan viszonyultok ehhez?

Kapelner Zsolt cikkét akkor sokan megosztották, rengetegen elolvasták, és kommentcsata is kialakult. Mi viszont nem „küzdünk” a reakcióért, ha ez lenne a célunk, akkor cuki kiskutyákat, rossz vicceket, celebseggeket vagy felületes politikai cikkeket közölnénk. Sokkal érdekesebb olyan vitákat generálni (mint a fenti cikk, régen a vers- és a slamvita, amit folytatni is akarunk), ahol egymásra reflektáló, jól megírt szövegek kapcsolódnak össze. Ilyeneknél még az oldalon lehet tartani a vitát, a verbális interakciókat is.

Más tartalommal (kritikák, ajánlók stb.) ez már nehezebb, viszont a Facebook-lájk éppen úgy erős visszajelzés, mint a cikk alatti komment, főleg, hogy ennél a szövegtípusnál a hozzászólások a megosztásokkal együtt olvashatók.

Van olyan online kulturális/irodalmi felület, melyre „nagytestvérként” tekintetek?

Nincs. Nem szeretnénk senkit kopizni, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy tartalmainkat a ma olvasója számára a legoptimálisabban hozzáférhetővé tegyük. Ezen dolgozunk most is; novemberben kicsit kipofozzuk a FÉLonline-t, ami március óta még mindig nagyon ideiglenes állapotban van. Mindemellett pedig szeretnénk hozni a szokott formát: ott lenni mindenhol, ahol csak lehetőségünk van, és sok bejegyzéssel gazdagítani a magyar kultúrát.