„Galileán túl, Umbráriában”

Az idei nyár bővelkedett a meglepetésekben, ha a friss verseskötetekre gondolok. A nagy halmazból kiemelném Serestély Zalán a FISZ és az Erdélyi Híradó Kiadó közös gondozásában megjelent, Feltételes átkelés című, rendkívül vékony verseskötetét, mely összesen huszonhat verset tartalmaz, ötven oldalon. A visegrádi FISZ-táborban megtartott bemutatón értesültem a könyvről. Itt jegyezném meg, hogy vagy én nem vagyok naprakész a tehetséges fiatalok első kötetével kapcsolatban, vagy – s ez a valószínűbb – a határon túl megjelenő könyvek reklámozása, terjesztése elégtelen Magyarországon. Már a Serestély-kötet bemutatója is felkeltette a figyelmemet, azóta pedig nagy lelkesedéssel olvasom a Feltételes átkelést. Írásomban elsősorban rajongásomnak adhatok hangot, aki ennél többre, szakmaibb elemzésre vágyik, annak ajánlom az ÚjNautilus oldalán megjelent figyelemreméltó, okos írást Borbély Andrástól.

A nyitóoldal Borges-mottója, annak is az első fele („Én, aki annyi ember voltam”) adja az első kapaszkodót. A kötet versei nyilvánvalóan leszámolnak a személyesség elvével, az elbeszélő, a versekhez köthető szerző személye megszűnik, az adott világban létező adott versek, a versekben felbukkanó világok kizárják a szerző jelenlétét, aki, mondjuk azt, nem tölt be itt jelentős funkciót. Az egyes szám első személyben írt versek esetében ugyanez a személytelenség, a lírai én feleslegessége érződik, mintha ez a figura maga az olvasó lenne, az olvasó pozíciójából, észrevételei felől beszélne. Serestély személytelensége nem húz határt a szöveg és az érzelmi töltetet igénylő, a személyesebb hangvételű versekben jobban feloldódó olvasó között, a személytelenség itt pont a Pilinszkytől elsajátított szubsztanciát, az én intimitásig lebontott lényegét hozza közelebb.

„[A] halhatatlanság rémisztő. / legalább az első fázisa / amikor a szemlencse tökéletesen / rugalmatlan. / főleg a szív válik / el a testtől. a fölösleges ütemek” – írja Serestély, s ezért is tetszik ez a kötet: van humora. Nem sötét, nem gonoszkodó, rosszindulatú, ironikus humorról, hanem egészséges, tiszta humorról beszélek. S ez a fogalmak, és nem az unásig ismételt szójátékok szintjén jelentkező humor nagyon kell.

Az apakrif című vers a labirintusból kivezető, vagy hogy negatívra fordítsuk a reménykedést, a labirintusba bevezető ajtó, aki nem vigyáz – s egy verseskötet olvasása jobb esetben figyelemelterelő –, könnyen az egyéni szabályok és törvények, szokások életre hívta Umbráriában találja magát. A kimondott szavak, leírt sorok megteremtette, egyénre szabottan értelmezhető evangéliumi utalásokkal, díszletekkel bélelt tér nem túl otthonos, és ez az ismeretlenségével indokolható. Mint Borges Labirintusában a Minotaurusz, hasonló bizonytalanság és térvesztés határán bolyonghatunk kedvünkre Holan falain és Umbrárián innen, Sirokai Mátyás tájain túl. Umbrária magánváros, s amennyi köze van hozzá a szerzőnek, pont annyi van nekünk. „A térkép megrajzolható peremén túl, ahová a geográfusok a balga reményben, hogyha más nem is, de ők kikerülhetik az irtózatos vidéket, tekinteni se mernek – egészen másképp” – írja Kemény Katalin, s ez a mondat az összes térképet és iránytűt helyettesítheti az eligazodásban. „[M]ondd: idő az út vagy tér” – ezt már a szerző, Serestély Zalán írja.

A kötet egyik legjobb és legkülönlegesebb verse a Mit kezdenék a haláloddal és a Galileában nem volt. Utóbbinál megfogalmazódik a kérdés, milyen is ez a Galilea tulajdonképpen. A hétköznapi nyelvhasználatban a város neve Jézus Krisztushoz kötődik elég erőteljesen és biblikusan, szent város jellege is ebből ered. „[H]alászok sem voltak / irgalom nem szorult / Galileába / Galilea nem szorult / Galileára.” Jézustól látjuk Galileát, vagy Galileától Jézust? A morfémáktól látjuk a verset, vagy a verstől a morfémákat? Az evangélium mítosza felruházza, többlettel látja el a várost, mint a személytelenség a szöveget. Serestély Zalán játszik velünk, alagutakba, legendákba, legendákban életképessé fejlődött világokba visz minket. Szeretjük ezt, tetszik ez a kalandozás. Serestély versei izgalmasak. Komoly költészet, vegyük komolyan!

Serestély Zalán: Feltételes átkelés, Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, 2014.