© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Irodalmi termál
Interjú Szálinger Balázs főszerkesztővel
Nemigen fordul elő, hogy egy vidéki irodalmi folyóirat valamelyik számából utólag plusz példányokat kelljen nyomtatni a nagy érdeklődés miatt, a HÉVÍZ esetében mégis ez történt. A lap születéséről, a sikerek titkáról és későbbi terveikről a főszerkesztővel, Szálinger Balázzsal beszélgettünk.
Nemigen fordul elő, hogy egy vidéki irodalmi folyóirat valamelyik számából utólag plusz példányokat kelljen nyomtatni a nagy érdeklődés miatt, a HÉVÍZ esetében mégis ez történt. A lap születéséről, a sikerek titkáról és későbbi terveikről a főszerkesztővel, Szálinger Balázzsal beszélgettünk.
A folyóiratot Hévíz önkormányzata adja ki. Volt valamilyen elvárás a lappal kapcsolatban a részükről?
Ez egy régóta létező, idén már a 22. évfolyamát taposó irodalmi folyóirat. Bő két és fél évvel ezelőtt kerestek meg engem, hogy elvállalnám-e a lap szerkesztését és megújítását. Alsópáhokon, gyakorlatilag Hévíz mellett nőttem fel. Semmilyen konkrét elvárást nem fogalmaztak meg, és azóta sem hangzottak el – még burkolt formában sem – „javaslatok” arra vonatkozóan, hogy miként működjön a folyóirat, vagy mi legyen benne.
Épp ellenkezőleg, az én kérésem volt, hogy Cserna-Szabó András legyen a szerkesztőtársam, s hogy az évi négy lapszám helyett évente hatszor, vagyis kéthavonta jelenjünk meg. Az önkormányzat mindenre igent mondott, így aztán abban a szinte álomszerű helyzetben vagyunk, hogy csak a szerkesztés a dolgunk, s közben nem kell foglalkoznunk a nyomdaköltséggel, a terjesztéssel, hisz ezekről az önkormányzat mint lapkiadó gondoskodik.
Nem számított erre?
Egyáltalán nem, hiszen naponta lehet ijesztő híreket hallani arról hallani, hogy egyes kiadók, médiatulajdonosok mi mindent írnak elő szerkesztőségeknek. Mi azonban nemcsak teljes függetlenséget élvezünk, hanem az újabb ötleteinket, elképzeléseinket is felkarolja az önkormányzat. Így a mi javaslatunkra alapította meg a város a Hévíz Irodalmi Díjat, amit tavaly Fehér Bélának, idén pedig Háy Jánosnak ítélt oda a képviselőtestület, egy szakmai kuratórium javaslatára. Az év végén pedig egy antológiát fogunk megjelentetni az eddig megjelent lapszámok anyagából. Szóval mindez úgy működik, ahogy egyébként az egész országnak működnie kéne: mindenki csinálja, amihez ért.
Valamikor a fürdőkultúra része volt az irodalompártolás, ma már viszont szokatlan, hogy épp egy fürdővárosnak legyen irodalmi lapja.
Ha a századelőn élnénk, egy herkulesfürdői irodalmi lapot akár el is tudnék képzelni… Most viszont a hazai folyóiratok közül csak a balatonfüredi Tempevölgy ilyen jellegű. De ahogy a Tempevölgy, a Hévíz sem „fürdővárosi” lap. A zalai régióhoz való kötődésünk persze nagyon fontos: „Öböl” rovatunkban mindig helyi vonatkozású írások jelennek meg, de a lap egészének jóval nagyobb a merítése.
A szépirodalmi rovatban, a „Nyílt víz”-ben rendre új szerzők is megjelennek a régiek mellett. Tudatos ez a sokszínűség?
Igen, ez nagyon fontos. Miközben törekszünk arra, hogy legyenek állandó szerzőink, igyekszünk folyamatosan bővíteni a szerzői gárdát. Szerintem nem az számít, hogy egy szerző húszéves és még sehol sem jelent meg írása, ha jó szöveget küld, kötelességünk megjelentetni. Persze a „nagy öregek” írásainak is örülünk. Arra pedig semmiképpen sem akarunk tekintettel lenni, hogy valaki vidéki vagy pesti, vagy épp melyik irodalmi szekértáborhoz tartozik: számunkra csak az a fontos, hogy jó írásmű jelenjen meg.
Persze nem véletlen, hogy a legnagyobb merítésünk a „középnemzedékbe” tartozó szerzők közül van: egyrészt őket ismerjük legjobban, másrészt ennek a nemzedéknek nincs igazán saját folyóirata. Miközben léteznek akadémikus jellegű irodalmi folyóiratok, s a nálunk fiatalabbaknak is van „nemzedéki” lapjuk, a mi korosztályunk számára ez hiányzik. Ezért látjuk például szívesen Pallag Zoltán, K. Kabai Lóránt, Szőcs Petra, Toroczkay András vagy Selyem Zsuzsa műveit. A lista persze korántsem teljes, most csak a legutóbbi számok szerzői közül említettem néhányat. És természetesen ha „billeg a vers”, akkor sem közöljük, ha számunkra kedves szerzőtől való.
Egy Cserna-Szabó Andrással készült interjúban azt olvastam, hogy a HÉVÍZ egyszerre szeretne kulturális magazin és rangos irodalmi lap lenni. Összeegyeztethető a kettő?
Szerintem nincs ellentét a két szempont közt. Eleve nem szerettünk volna nagyon elméleti, „szakmás” lapot létrehozni – erre vannak más kitűnő folyóiratok. Nyilván annak adunk helyet a lapban, amit mi, szerkesztők szívesen olvasunk. De igyekszünk mindenre nyitottak lenni és emellett ébren tartani az olvasók érdeklődését. A Rolling Stones-számunknak talán erősebb volt a popkulturális jellege, de ez a hang minden lapszámban megtalálható, mert ez is az irodalom része.
A következő számban például Tankcsapda is lesz. Ez nem áll ellentétben azzal, hogy igényes szövegeket közlünk. A magazin-jelleg és a szépirodalom jól összekapcsolható; „Hajószakács” rovatunkban például gasztronómiai írások szerepelnek, de ezeknek is mindig van valamilyen irodalmi vonatkozásuk. A „Hullámverés” rovatunkat is könnyedebbé tettük: recenziók helyett itt mostanában inkább kisesszék olvashatók, a „Vízibicikli” rovatban pedig továbbra is lesznek irodalmi témájú interjúk.
A lap „külleme” kissé a régi egyetemi lapokra vagy az egykori Magyar Narancsra emlékeztet. Ki volt a tervező?
A Sex Pistols-lemezborítót idéző tépett papírlapok és a borító ötlete Banditól (Cserna-Szabó Andrástól – a szerk.) származik; nekem más elképzeléseim voltak, de szerencsére „ő győzött”. A terjedelmen, a méreten egyébként nem változtattunk, az új formátum hasonlít is a régire.
Visszatérve a jelenhez: mi alapján dől el, hogy ki kerül a címlapra?
Általában valamilyen kerek évfordulóhoz kötődik a címlapon megjelenő személy – így volt Rejtő Jenő-, Petri-, Hrabal-, Jean Austen-évforduló; a Jumurdzsák-számunk apropóját az Egri csillagok török fordítása adta; a mostani számunk pedig szintén kerek évfordulóra, a száz éve kezdődő első világháborúra utal.
Fontos az is, hogy felismerhető legyen a címlapon szereplő személy, Boccaccióról például ezért kellett lemondanunk. De nem szeretnénk ezt az évforduló-dolgot panoptikummá tenni, s tisztán tematikus számokat sem akarunk készíteni, ezért csak az írások egy része kapcsolódik a címlap szereplőjéhez. Az biztos, hogy a közeljövőben Bródy Sándor és Zrínyi is megjelenik majd „címlapfotóként” – én pedig először életemben esszét fogok írni, mégpedig Zrínyiről; a nyarat részben erre szánom.
Szerintem több címlaptervet ne áruljunk el, mert hiányozni fog a meglepetés az olvasóknak! Akikkel egyébként sikeresen tartja a HÉVÍZ a kapcsolatot: a szeptemberi lapbemutatón még csak húsz-harminc néző lehetett, a legutóbbin viszont már alig fértek be az érdeklődők. Online megjelenést nem tervez a szerkesztőség?
Ez egy nyomtatott irodalmi lap, ehhez ragaszkodunk. A terjedelme szerintem lehetővé teszi, hogy bárki zsebre tegye, és akár egy hosszabb utazás során végigolvassa. A közösségi oldalunkon mindig megosztunk új híreket, a régi számok fontosabb írásait pedig elérhetővé fogjuk tenni az interneten. Olvasóinkat pedig továbbra is finom ételekkel és izgalmas felolvasásokkal várjuk az újabb lapszámok bemutatóin.
•
Hévíz
Művészeti és társadalmi folyóirat
Főszerkesztő: Szálinger Balázs
Szerkesztő: Cserna-Szabó András
www.facebook.com/hevizfolyoirat
.
A folyóiratot Hévíz önkormányzata adja ki. Volt valamilyen elvárás a lappal kapcsolatban a részükről?
Ez egy régóta létező, idén már a 22. évfolyamát taposó irodalmi folyóirat. Bő két és fél évvel ezelőtt kerestek meg engem, hogy elvállalnám-e a lap szerkesztését és megújítását. Alsópáhokon, gyakorlatilag Hévíz mellett nőttem fel. Semmilyen konkrét elvárást nem fogalmaztak meg, és azóta sem hangzottak el – még burkolt formában sem – „javaslatok” arra vonatkozóan, hogy miként működjön a folyóirat, vagy mi legyen benne.
Épp ellenkezőleg, az én kérésem volt, hogy Cserna-Szabó András legyen a szerkesztőtársam, s hogy az évi négy lapszám helyett évente hatszor, vagyis kéthavonta jelenjünk meg. Az önkormányzat mindenre igent mondott, így aztán abban a szinte álomszerű helyzetben vagyunk, hogy csak a szerkesztés a dolgunk, s közben nem kell foglalkoznunk a nyomdaköltséggel, a terjesztéssel, hisz ezekről az önkormányzat mint lapkiadó gondoskodik.
Nem számított erre?
Egyáltalán nem, hiszen naponta lehet ijesztő híreket hallani arról hallani, hogy egyes kiadók, médiatulajdonosok mi mindent írnak elő szerkesztőségeknek. Mi azonban nemcsak teljes függetlenséget élvezünk, hanem az újabb ötleteinket, elképzeléseinket is felkarolja az önkormányzat. Így a mi javaslatunkra alapította meg a város a Hévíz Irodalmi Díjat, amit tavaly Fehér Bélának, idén pedig Háy Jánosnak ítélt oda a képviselőtestület, egy szakmai kuratórium javaslatára. Az év végén pedig egy antológiát fogunk megjelentetni az eddig megjelent lapszámok anyagából. Szóval mindez úgy működik, ahogy egyébként az egész országnak működnie kéne: mindenki csinálja, amihez ért.
Valamikor a fürdőkultúra része volt az irodalompártolás, ma már viszont szokatlan, hogy épp egy fürdővárosnak legyen irodalmi lapja.
Ha a századelőn élnénk, egy herkulesfürdői irodalmi lapot akár el is tudnék képzelni… Most viszont a hazai folyóiratok közül csak a balatonfüredi Tempevölgy ilyen jellegű. De ahogy a Tempevölgy, a Hévíz sem „fürdővárosi” lap. A zalai régióhoz való kötődésünk persze nagyon fontos: „Öböl” rovatunkban mindig helyi vonatkozású írások jelennek meg, de a lap egészének jóval nagyobb a merítése.
A szépirodalmi rovatban, a „Nyílt víz”-ben rendre új szerzők is megjelennek a régiek mellett. Tudatos ez a sokszínűség?
Igen, ez nagyon fontos. Miközben törekszünk arra, hogy legyenek állandó szerzőink, igyekszünk folyamatosan bővíteni a szerzői gárdát. Szerintem nem az számít, hogy egy szerző húszéves és még sehol sem jelent meg írása, ha jó szöveget küld, kötelességünk megjelentetni. Persze a „nagy öregek” írásainak is örülünk. Arra pedig semmiképpen sem akarunk tekintettel lenni, hogy valaki vidéki vagy pesti, vagy épp melyik irodalmi szekértáborhoz tartozik: számunkra csak az a fontos, hogy jó írásmű jelenjen meg.
Persze nem véletlen, hogy a legnagyobb merítésünk a „középnemzedékbe” tartozó szerzők közül van: egyrészt őket ismerjük legjobban, másrészt ennek a nemzedéknek nincs igazán saját folyóirata. Miközben léteznek akadémikus jellegű irodalmi folyóiratok, s a nálunk fiatalabbaknak is van „nemzedéki” lapjuk, a mi korosztályunk számára ez hiányzik. Ezért látjuk például szívesen Pallag Zoltán, K. Kabai Lóránt, Szőcs Petra, Toroczkay András vagy Selyem Zsuzsa műveit. A lista persze korántsem teljes, most csak a legutóbbi számok szerzői közül említettem néhányat. És természetesen ha „billeg a vers”, akkor sem közöljük, ha számunkra kedves szerzőtől való.
Egy Cserna-Szabó Andrással készült interjúban azt olvastam, hogy a HÉVÍZ egyszerre szeretne kulturális magazin és rangos irodalmi lap lenni. Összeegyeztethető a kettő?
Szerintem nincs ellentét a két szempont közt. Eleve nem szerettünk volna nagyon elméleti, „szakmás” lapot létrehozni – erre vannak más kitűnő folyóiratok. Nyilván annak adunk helyet a lapban, amit mi, szerkesztők szívesen olvasunk. De igyekszünk mindenre nyitottak lenni és emellett ébren tartani az olvasók érdeklődését. A Rolling Stones-számunknak talán erősebb volt a popkulturális jellege, de ez a hang minden lapszámban megtalálható, mert ez is az irodalom része.
A következő számban például Tankcsapda is lesz. Ez nem áll ellentétben azzal, hogy igényes szövegeket közlünk. A magazin-jelleg és a szépirodalom jól összekapcsolható; „Hajószakács” rovatunkban például gasztronómiai írások szerepelnek, de ezeknek is mindig van valamilyen irodalmi vonatkozásuk. A „Hullámverés” rovatunkat is könnyedebbé tettük: recenziók helyett itt mostanában inkább kisesszék olvashatók, a „Vízibicikli” rovatban pedig továbbra is lesznek irodalmi témájú interjúk.
A lap „külleme” kissé a régi egyetemi lapokra vagy az egykori Magyar Narancsra emlékeztet. Ki volt a tervező?
A Sex Pistols-lemezborítót idéző tépett papírlapok és a borító ötlete Banditól (Cserna-Szabó Andrástól – a szerk.) származik; nekem más elképzeléseim voltak, de szerencsére „ő győzött”. A terjedelmen, a méreten egyébként nem változtattunk, az új formátum hasonlít is a régire.
Visszatérve a jelenhez: mi alapján dől el, hogy ki kerül a címlapra?
Általában valamilyen kerek évfordulóhoz kötődik a címlapon megjelenő személy – így volt Rejtő Jenő-, Petri-, Hrabal-, Jean Austen-évforduló; a Jumurdzsák-számunk apropóját az Egri csillagok török fordítása adta; a mostani számunk pedig szintén kerek évfordulóra, a száz éve kezdődő első világháborúra utal.
Fontos az is, hogy felismerhető legyen a címlapon szereplő személy, Boccaccióról például ezért kellett lemondanunk. De nem szeretnénk ezt az évforduló-dolgot panoptikummá tenni, s tisztán tematikus számokat sem akarunk készíteni, ezért csak az írások egy része kapcsolódik a címlap szereplőjéhez. Az biztos, hogy a közeljövőben Bródy Sándor és Zrínyi is megjelenik majd „címlapfotóként” – én pedig először életemben esszét fogok írni, mégpedig Zrínyiről; a nyarat részben erre szánom.
Szerintem több címlaptervet ne áruljunk el, mert hiányozni fog a meglepetés az olvasóknak! Akikkel egyébként sikeresen tartja a HÉVÍZ a kapcsolatot: a szeptemberi lapbemutatón még csak húsz-harminc néző lehetett, a legutóbbin viszont már alig fértek be az érdeklődők. Online megjelenést nem tervez a szerkesztőség?
Ez egy nyomtatott irodalmi lap, ehhez ragaszkodunk. A terjedelme szerintem lehetővé teszi, hogy bárki zsebre tegye, és akár egy hosszabb utazás során végigolvassa. A közösségi oldalunkon mindig megosztunk új híreket, a régi számok fontosabb írásait pedig elérhetővé fogjuk tenni az interneten. Olvasóinkat pedig továbbra is finom ételekkel és izgalmas felolvasásokkal várjuk az újabb lapszámok bemutatóin.
•
Hévíz
Művészeti és társadalmi folyóirat
Főszerkesztő: Szálinger Balázs
Szerkesztő: Cserna-Szabó András
www.facebook.com/hevizfolyoirat
(Szálinger Balázs és Cserna-Szabó András fotóját Oláh Gergely Máté készítette)
