Játékos vidámság

Az idei Könyvhét a szokásos módon nemcsak a felnőtteket látta el olvasnivalóval, de bőséges kínálatot nyújtott a gyerekek számára is. A kisebbeknek szóló kötetek egyike Kiss Judit Ágnes Szörnyszomszéd című rövid kis verseskönyve volt. Ezzel a könyvével a költőnő is csatlakozott azon szerzők hosszú sorához, akik a felnőtteknek szóló alkotásaik mellett a gyermekközönséget is megcélozták. Néhány éve egyértelmű és erős tendencia, hogy szinte minden jelentősebb kortárs alkotónk egyszeri vagy rendszeres kirándulást tesz a gyermek- és/vagy ifjúsági irodalom hívogató mezejére.

Ez azt (is) eredményezi, hogy a gyermekirodalom egyre színvonalasabb, a választék óriási (már-már követhetetlenül bőséges), és a gyermekeknek szóló irodalom többé nem lenézett kategóriaként van jelen, hanem elismert, minőségi szelete az irodalomnak. Többek között Szabó T. Anna és Tóth Krisztina után Kiss Judit Ágnes is kipróbálta magát ezen a számára új területen, amelyben nem kevés szerepet játszhatott az is, hogy nemrégiben gyermeke született.

Az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet kisalakú, vékonyka, mindössze harminchárom verset tartalmaz. Esztojka Mónika kedves, fekete-fehér rajzai egészítik ki, de látható, hogy ez nem képeskönyv, a hangsúly határozottan a szövegeken van. Három, egyenként tizenegy verset tartalmazó, tematikusan viszonylag egységes ciklusba szerveződnek a szövegek. Az elsőben (A családom) a családtagok leírása olvasható, a másodikban (Szörnyszomszéd) elsősorban a gyermek félelmei jelennek meg, míg a harmadikban (Rezervátum) különböző valós vagy képzeletbeli állatokhoz kapcsolódnak a rövid költemények.

A versek mindvégig a gyermek nézőpontjából szólalnak meg, az ő világhoz, családhoz való viszonyát, érzéseit imitálják, így a beszélő is mindvégig egy kisgyermek. A szerkezetileg rendkívül sokféle versben közös a formai biztonság, a szabályos rímelés és ritmus következetes létrehozása. Többek között ez is a weöresi hagyományt idézi, a Bili füle pedig egyértelmű rájátszás a költő Galagonya című versének közismert ritmusára: „Hajnalonként / Hüppög a bili füle, / Hüppög a bili füle, / Letörték. // Járom érte, / Járom a kicsi falut, / estig a kicsi falu / Verőcét.”

A versek között sok vicces, könnyed darab van, de nem kevés az olyan sem, amelyben kicsit komolyabb témák merülnek fel – természetesen sohasem komolykodó, súlyos formában. Szép, gyermekien őszinte, egyszerű, mégis megkapó részletek is akadnak bőven, amelyek miatt nemcsak a gyerekek, de a szülők számára is élvezetes lehet e versek olvasása: „De jöhet tél, vagy bármi borzalom, / Anya ölében tavasz lesz örökké ”; „félig már alszol / tág az éj / nagymama ringat / és mesél”. Egyik kedvencem A tesó című vers, amely igazi lényeglátással ragadja meg a testvér szerepét, jelentőségét, könnyeden, mindenféle patetikusságot vagy ünnepélyességet nélkülözve, mégis meghatóan: „Ha tesód van, az el nem árul / A bajban ott marad veled, / Még akkor sem utál örökké, / Ha egyszer-kétszer megvered”.

A családhoz való viszony, a kötődés különböző típusai és árnyalatai mellett fontos szerepet kapnak még a gyermekkori félelmek és szorongások, amelyek gyakran valamilyen „kézzelfogható” formát öltenek. A sötétségtől, az ágy alatt lakó titokzatos szörnytől való irreális félelem a gyermekkor sajátja, talán sok felnőtt számára is eleven emlék. A Mumus, a markoláb, a szomszédban élő szörny mind formát próbálnak adni ennek a gyerekkori szorongásnak, s teszik ezt igen jó empatikus érzékkel: saját gyermekeim kikerekedett szemmel hallgatják, hogy „A Mumus mindenki másnak láthatatlan, / Nem azért, mert nincs, csak nekem van ott. / Én minden nappal jobban félek tőle, / S ő mindennap növeszt egy végtagot”.

A gyermek nézőpontja mellett azért a felnőtt tudása is ott van a versben, hiszen a megoldást és megnyugvást rejtő zárlatban ott a tapasztalat, amely szerint „a Mumus, tudom, a szívemben lakik”. A családi kötődéseken, a szorongásokon túl felbukkannak még a klasszikus témák, mint a szappanbuborék, a békák, a macskák, a kutyák, nyulak és krokodilok, többnyire játékos, vidám hangszerelésben.

A weöresi hagyományokat folytató kötet nagy erénye könnyedségében és vidámságában rejlik, nem akar didaktikus, nagy témákat erőltetni a gyermekekre, s ha mégis komolyabb terepre téved, akkor azt nagyon finoman, mindenféle direktség nélkül teszi, így megtalálja az utat közönségéhez. Fülbemászó, ritmusos kis versei az esti felolvasások, mondókázások kedvenceivé válhatnak.

Kiss Judit Ágnes: Szörnyszomszéd, Európa, 2015.