Gyerekirodalom a rasszizmus ellen

Érdekes kiállítás nyílt október 9-én Katitzi – Egy valóság ihlette irodalmi alak címmel a budapesti VIII. kerületi, Európai Roma Kulturális Alapítvány által működtetett Gallery8-ban. A viszonylag kicsi kiállítóhelyen – mely a megnyitón zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel – egy rendkívüli sikerű svédországi regénysorozat dokumentumai tekinthetők meg: könyvborítók, illusztrációk, valamint a Katitzi-regényekből készült filmek, színházi előadások plakátjai és műrészletei.

Hogy mennyire időszerű és fontos ma Magyarországon a Katitzi-könyvek bemutatása, azt nemcsak a megnyitót övező érdeklődés tanúsítja, hanem a kiállítást megelőző irodalmi kerekasztal is. (A kiállításról és az irodalmi workshopról a prae.hu és a Romedia Foundation is beszámolt.)

A kiállítás témáját adó, az 1970-es években megjelenő Katitzi-könyvek főhőse kilencévesen szembesül roma származásával – az ő hányattatásait, szomorú és vidám kalandjait meséli el Katarina Taikon roma származású svéd írónő tizenhárom részes regénysorozata. A szerző számos önéletrajzi elemet szőtt műveibe, tulajdonképpen a főszereplőt is önmagáról formálta. A regények sikere a Nils Holgersson- vagy a Harisnyás Pippi-történetekéhez mérhető: a Katitzi-regények éppúgy százezrek kedvenc olvasmányai voltak Svédországban, mint Selma Lagerlof vagy Astrid Lindgren művei, s a történetekből számos színházi és filmes adaptáció készült, illetve készül ma is.

A regények óriási hatásának több oka lehetett: a svéd olvasók egy roma kislány szemszögéből, vele azonosulva ismerték meg a romák valós életét, társadalmi kirekesztettségüket. De Katitzi-Katica népszerűségéhez és a romák helyzetének megismeréséhez a kitűnően megírt történeteken túl az írónő egyéb tevékenysége is hozzájárult: Katarina Taikon nemcsak iskolákban, író-olvasó találkozókon mesélt a gyerekeknek fordulatos életéről, hanem aktivistaként is rendkívül sokat tett a roma kisebbség helyzetének javításáért. Hosszas betegsége, majd halála után testvére, a világhírű ezüstműves Rosa Taikon nem hagyta veszni nővére örökségét: folytatta a svédországi romák jogaiért folytatott küzdelmet, s neki köszönhető a Katitzi-regények számos európai nyelvre való lefordításának és a most Magyarországra érkező kiállításnak a gondolata is.

Az első Katitzi-könyvből magyar fordítás is született Katica címmel Harrach Ágnes tolmácsolásában, melyet 2003-ban egy diszkriminációellenes projekt részeként az Oktatási Minisztérium ötven magyarországi iskolába juttatott el; a mű és szerzője mégis ismeretlen a magyar olvasók előtt. A tíz évvel ezelőtti magyarországi program eredménytelenségének okairól, a mostani kiállításról és a tárlathoz kapcsolódó egyéb programokról Vaspál Veronka irodalomtörténészt, a kiállítás kurátorát kérdeztük.

Mi lehet az oka, hogy a Svédországban rendkívül népszerű Katica-könyvek a magyar fordítás ellenére sem lettek ismertek a hazai gyerekolvasók előtt?

A sikertelenség pontos okait én sem tudom, de nyilvánvalóan nem lett folytatása a tíz évvel ezelőtti kezdeményezésnek. Bolti forgalomba, könyvtárakba nem került a könyv, de már az iskolákban sem fellelhetők az egykori példányok. Pedig a regény feldolgozásához egy pedagógiai kézikönyvet is küldött az oktatási minisztérium az iskoláknak, de ennek sem bukkantam a nyomára, a minisztériumban sem emlékeztek rá. Kiállításunkon a Katitzi-könyvek magyarországi befogadástörténetét – illetve annak kudarcát – is dokumentáltuk: összegyűjtöttük azokat az újsághíreket, melyek az első Katarina Taikon-könyv hazai fordításáról és iskolai terjesztéséről számoltak be. A beharangozott, iskolai diszkrimináció elleni program további sorsáról azonban a sajtóban később ezzel kapcsolatban nem jelent meg hír. Én is örülnék, ha találkoznék azokkal a pedagógusokkal, akik foglalkoztak a regénnyel az iskolában.

A magyar kiadás előszavában az oktatási miniszter ajánlja a könyvet kisiskolásoknak; „Te is más vagy!” – szólítja meg ebben a könyv leendő olvasóit, mindannyiunk „másságára” és a kirekesztő magatartás veszélyeire hívva fel a figyelmet. A kiállítás anyagában viszont ez az ajánlás bíráló szavakat kapott. Miért?

Bármennyire érthető, hogy a magyar kiadás során megpróbálták minden gyerek számára átélhetővé tenni a „másság” helyzetét, az ajánlást mégis elhibázottnak érzem. Egyrészt ez a könyv önmagáért beszél, nincs szüksége ilyesfajta „értelmezésre”, másrészt ezzel épp a lényeg vész el, hogy itt egy roma kislány beilleszkedési gondjairól, életéről van szó.

Az iskolában cigánynak lenni vagy rosszul állni kémiából egyszerűen nem összehasonlítható probléma. Véleményem szerint a könyvnek a hazai interpretációja kapcsán a magyarországi gondolkodásra, közbeszédre olyannyira jellemző, romákat övező homályos beszédről, eufemizmusról, avagy ferdítésről, félrevezetésről, egyszersmind félelemről és tehetetlenségről beszélhetünk. Ráadásul, irodalmi szemszögből nézve a regény sikerének és a főhőssel való azonosulásnak épp az az egyik titka, hogy Katica – és így a könyv olvasója – a történet elején nem tud roma származásáról, s ezzel akkor szembesül először, amikor a gyerekek „lecigányozzák”. Minden józan gondolkodású, oktatásban dolgozó szakember egyetértene azzal, hogy ez a helyzet semmiképpen sem hasonlítható össze azzal, ha valaki rosszul tanul, vagy bármilyen más okból különbözik a többiektől. Katarina Taikon könyve épp azt teszi átélhetővé, hogy milyen „romának lenni”.

A kiállítás megnyitója előtt egy workshop keretében irodalmárok, tanárok beszélgettek arról, hogy mi lehet a Katica-regények sikerének a titka. Elképzelhető-e egy ilyen témájú és ilyen hatású könyv magyar szerzőtől? Vagy egyelőre elegendő lenne a Taikon-regényeket valóban ismertté tenni a magyar gyerekolvasók előtt?

Mindenképpen jó lenne, ha az eredeti mű újra megjelenne magyar nyelven. Bár a regény egykori sikerét és hatását nem lehet elválasztani sem a kortól és a helytől – Katica sorsát követve a svéd olvasók az 1960-70-es évek „jóléti társadalmának” visszásságaival és kirekesztő jellegével szembesültek –, sem Katarina Taikon érdekvédő tevékenységétől; a regénysorozat sikere és a szerző politikai aktivizmusa „párhuzamosan”, egymást erősítve járult hozzá a svédországi romák helyzetének megismeréséhez és javulásához. De épp a mű időtállóságát és a történet népszerűségét mutatja, hogy mind a mai napig készülnek belőle színházi és filmes feldolgozások.

A regénynek számos olyan epizódja van, ami – sajnos – sokak számára ismerős lehet a mai magyar viszonyok közt: az egyik jelenetben például egy igazgató azért nem veszi fel Katarinát és testvéreit az iskolájába, mert attól fél, hogy akkor a többi – nem roma – szülő vinné el onnan a gyerekeit. Egy másik epizódban egy szállodai szobafoglalás után a hotel tulajdonosa durván elküldi az érkező Taikon-családot, amikor szembesül azzal, hogy cigányokról van szó.

Magyarországon, úgy tudom, egyetlen roma témájú ifjúsági regény létezik, Halasi Mária Az utolsó padban című, 1963-ban íródott műve. Ebből 1975-ben film is készült. (A regényből 2013-ban Kiss Judit Ágnes átdolgozásában hangjáték is készült – a szerk.) Ennek hatása azonban nem mérhető a Katica-regények és a belőle készült filmek vagy tévésorozat sikeréhez. A magyar gyerek- és ifjúsági irodalomnak nincs „Katarina Taikonja”; hozzátéve, hogy az ő személyisége és tevékenysége mindenképpen kivételes és egyedülálló jelenség.

Lakatos Menyhérttel még találkozhattak a gyerekek író-olvasó találkozókon is. A mai magyar irodalom roma származású alkotóiról viszont meglehetősen keveset lehet hallani.

Az ismertség megléte vagy hiánya azzal is összefügg, hogy egyáltalán milyen csatornákon tudnak érvényesülni vagy a közönséghez eljutni a roma művészek – nemcsak az írók, hanem képzőművészek, előadóművészek is. D. Magyari Imrének van például egy érdekes tanulmánya arról, hogy a roma származású írók kevéssé jelennek meg a magyar irodalomtörténeti kánonban. Ennek egyik lehetséges oka szerinte, hogy a magyar irodalom ’70-es évekbeli paradigmaváltása, új narratívája a roma származású írók munkásságában nem érvényesül, ők más „nyelvet” használnak, ezért esik kevesebb figyelem rájuk.

A gyerek- vagy ifjúsági irodalomban azonban ennek a narratívaváltásnak talán nincs akkora jelentősége: ez a korosztály mást és máshogy olvas. Ezt azért is említem, mert a Taikon-monográfia szerzője, Lawen Mohtadi a Katica-regények népszerűségét a Harry Potter-könyvekéhez hasonlította, legalábbis svéd vonatkozásban. Mitől volt – az eddig említetteken túl – ennyire sikeres az olvasók körében ez a regénysorozat?

A kiállítást megelőző beszélgetésen szó esett arról, hogy a könyv csupa valóságos szituációt mutat be, például a sátorban vagy cirkuszban élő cigányok életének izgalmas és szokatlan helyszíneit. A regény egy kislány szemszögéből, „belülről” mutatja meg a cirkuszt működtető, háromhetente költözködő Taikon-család életét. A sok párbeszédet tartalmazó, pergő szöveg még inkább átélhetővé teszi a történetet. De hozzájárultak a sikerhez Björn Hedlung illusztrációi is. Ezekből sokat bemutatunk a kiállításon: a rajzok valójában együtt születtek a regény szövegével, és bájos humorral, kedvesen jelenítik meg a történet szokatlan, néha ijesztő eseményeit, szereplőit vagy helyszíneit.

A kiállításhoz múzeumpedagógiai programok is kapcsolódnak iskolások számára. Mi fog ezeken történni?

A Gallery8 munkatársaival, így Junghaus Tímeával, Nagy Viktóriával, Szász Annával, valamint a Pressley Ridge Alapítvánnyal dolgoztuk ki a foglalkozások programját. Először a Katitzi-regények egy-egy részletével ismertetnénk meg a gyerekeket, ehhez kapcsolódnának különféle művészi tevékenységek. Ebben a regényben nagy szerepe van a ruháknak: Katica „otthonváltásaihoz” mindig valamilyen átöltözés is kapcsolódik, ezért mi is öltöztetős játékokat találtunk ki. De az is terv, hogy a galériába behozunk egy ládát teli olyan tárggyal, amelynek fontos szerepe van a regényben vagy Katica életében: ezek közül a tárgyak közül választhatnak a gyerekek, és ehhez kapcsolódnak majd asszociációs játékok, irányított beszélgetések. Elsősorban a Gallery8 környékén lévő VIII. kerületi iskoláknak kínáljuk a foglalkozásokat, de tervezzük, hogy a Magyartanárok és a Rajztanárok Egyesületét is bevonjuk a projektek népszerűsítésébe.

Az Atrmagazin.hu videóbeszámolója