„Értetek nem érdemes gürizni”

Korábbi interjúkban már olvashattuk, hogy Zsófi, tőled a krimi, Vilmos, öntől a sorozatgyilkos tematika állt távol. Mi az oka annak, hogy mégis egy sorozatgyilkosságról szóló krimi született?

Kondor Vilmos: Nagyjából adta magát a sorozatgyilkos tematikája. Ha már egyszer forradalom tombol Budapesten, akkor egy „szimpla" gyilkosságnak kicsi a súlya, ráadásul A bűntől keletre című regényben Ferenczynek már egy miniszterelnök halála miatt kellett nyomoznia, így mindenképpen olyan bűncselekményben akartunk gondolkozni, aminek svungja van. Ráadásul Zsófi dobta be az ötletet, miszerint a sorozatgyilkos milyen érdekes és félelmetes. Erre a fejemet ráztam, mondván, nincs az az isten, hogy sorozatgyilkosról írjak, hacsak... Hacsak nem valamiféle (tév)eszmeszolga ügyében nyomozunk, aki az Unabomberhez hasonlóan a saját ideológiáját akarja a világgal megismertetni. Ezt érdekesnek találtam, és Zsófinak is felcsillant a szeme.

Zsófi, az olvasmányélményeid és az Értetek teszem megírása után több kedvet kaptál a krimiolvasáshoz? Van olyan műfaj, amivel még szívesen kísérleteznél?

Kemény Zsófi: Én tényleg krimiszűznek számítottam, vagyis az egyetlen krimi, amit ez előtt olvastam, épp a Budapest Noir volt, mert tananyagban szerepelta gimnáziumban. (Már persze ha az Oidipusz királyt vagy a Karamazov testvéreket nem számítjuk kriminek, ha igen, akkor azért olvastam párat.) És a hagyományos titokdramaturgiára épülő krimikhez továbbra sem kaptam kedvet. Viszont kezdem látni, hogy a klasszikus bűnözés, vagyis a törvények áthágása is hozzátartozik ahhoz a világhoz, amelyben élek, és így nem rekeszthetem ki automatikusan a témáim közül, mint ahogyan eddig tettem. Valahogy közelebb jött hozzám ez az egész dolog, és kicsit kimozdított abból a kényelmes álláspontból, hogy csak arról írok, amit ismerek, illetve amihez közvetlen közöm van. Viszont azt bármilyen műfajban szívesen teszem, sőt egyelőre épp abban az életszakaszban vagyok, hogy a műfaji kísérletezgetés az egyik legkedvesebb szórakozásom.

A regény tele van népszerű, ismert szófordulattal, és Réka karaktere sok szempontból mintázza a mai ifjúságot. A könyv inkább a fiatal korosztályhoz szeretne eljutni?

K. Zs.: Na, erre nem gondoltam. Mármint írás közben nem jutott eszembe, hogy a fiatalos szófordulatokkal azt segítem elő, hogy a könyv könnyebben utat találjon az ifjúsághoz.

K. V.: Nem volt ez cél, mivel én speciel azt látom/hallom/tapasztalom, hogy a Gordon-regényeket olyan korosztály is olvassa, akiknek én ezt nem is nagyon szántam. Talált már meg fiatalember a Facebookon, hogy tizennégy éves múlt, s minden regényemet olvasta. Zsófi is fiatalon találkozott a könyvvel. Ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy nagy vonzereje volt Zsófi egyéni nyelvének és látásmódjának mind az előkészületek, mind az írás folyamán. Az mégis hitelesebb, ha Zsófi hozza a regénybeli fiatalok nyelvét.

A regénynek két főszereplője is van. Eredetileg is két kulcsfigura volt tervben? Mondhatjuk, hogy mindkét szerzőnek lett egy-egy olyan karaktere, akinek a szerepébe könnyen bele tudott helyezkedni?

K. V.: Igen, egyértelmű volt, hogy Ferenczy egyedül nem boldogul ezzel az üggyel, ahogy a közös munkának sem sok értelme lett volna, ha csak Ferenczy töketlenkedik. Én nagyon csípem Rékát, bár néha Ferenczyvel együtt a pokolba kívántam, de éppen ettől működött olyan jól a közös írás, és működik olyan jól a könyv is. Amúgy számomra is érdekes kirándulás és feladat volt Ferenczy karaktere, mert legalább egy erős húszassal fiatalabb nálam, nem iszom, időtlen idők óta nem dohányzom, egyedül az a nyomorult kutya, Mihály a közös pont.

K. Zs.: Első körben hozzám kellett utat találnunk, és gyakorlatilag azonnal meglett az a koncepciónk, hogy A bűntől keletréből meglévő nyomozónk, Ferenczy Tibor mellé adunk egy fiatal lányt, Lengyel Rékát, aki a Közszolgálati Egyetem hallgatója, és rendőrnyomozónak készül. És mivel Réka huszonhárom éves, ezért úgy szólal meg (és úgy gondolkodik), mint egy huszonhárom éves. És hát igen, a regény írásakor én is épp ennyi voltam, úgyhogy bizonyos helyzetekben könnyen bele tudtam élni magam a karakter helyébe. De míg a másik két regényemben a főszereplő/elbeszélő hasonlít hozzám, vagyis elsősorban szemlélődő, befelé figyelő, sodródó alkat, addig Lengyel őrmester alapjaiban különbözik tőlem. Épp az, ami én nem vagyok: szabálytisztelő, ambiciózus, precíz és elsősorban cselekvő hős. És persze az is áthallásos, hogy éppen úgy ültem oda Kondor Vilmos mellé én, a kezdő regényíró, ahogy a tapasztalt Ferenczy mellé odalökik a nyomozótanoncot. Mondjuk, a mi viszonyunk szerencsére felhőtlenebbül alakult, mint a Ferenczy–Lengyel viszony, legalábbis többet nevettünk munka közben, mint ők. Bár reméljük, az olvasók azért jól fognak szórakozni rajtuk.

Hogyan változtatta meg az írás folyamatát a közös munka?

K. Zs.: Az Értetek teszem előtt én két regényt írtam, és mind a kettő egy-egy mániákus flow-állapotnak volt az eredménye: nekiültem, és hónapokon át semmi mással nem foglalkoztam érdemben, mint a regényekkel. Írtam az íróasztalomnál, kávéházakban, fürdőkádban, villamoson, színházban, az Eiffel-toronyban, ébren és álmomban, miközben úgy tettem, mint aki él, sőt állítólag néha egész hosszú párbeszédeket le lehetett közben folytatni velem (csak nemigen emlékszem rájuk). Az Értetek teszem sokkal profibban indult: leültünk Vilmossal egy kis kávéház eldugott asztalához, és kitaláltuk együtt az alapsztorit, aztán ahhoz igyekeztünk tartani magunkat, több-kevesebb sikerrel. Csomót e-maileztünk is, és időnként vártunk a másikra (főleg ő rám), vagyis akár hetek is kimaradtak két mondat közben.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembe kellett nézni a regény írásakor?

K. V.: A világok, Ferenczy Budapestjének és Zsófi forradalmának összefésülése, valamint a másik szereplőinek kezelése, megírása. Ezt leszámítva olyan flottul írtunk, mintha ez lett volna a nyolcadik közös regényünk.

K. Zs.: Nekem meg kellett ismerkednem egy műfajjal, a hard boiled krimivel, ami eddig teljesen idegen volt számomra. Nem mondom, hogy mélyfúrást végeztem a témában, de egy-két könyvet azért el kellett olvasnom a zsánerből, mielőtt belekezdtünk az Értetek teszembe. Egy egyévados sorozatot is megnéztem. És az se volt könnyű menet, hogy megtaláljam az egyensúlyt a saját szétszaladozó, asszociatív mondataim és a műfaj megkívánta célratörő fogalmazásmód között.

Mi lehet az oka annak, hogy kevés a kortárs magyar krimi? Célja volt ennek a könyvnek a hiánypótlás?

K. V.: Ijesztően kevés a kortárs magyar krimi, legyen az akármilyen, sorozatgyilkosos, mérgezős, rendőrös, magánnyomozós stb. Összeesküvős, kommandós és különleges egységes van, de „normális” bűnügyben nyomozós kevés – tudja, olyan ügy, amiben valósnak látszó emberek valósnak látszó városban valósnak látszó bűnügyben nyomoznak. Én mindenképpen szerettem volna ezt az űrt betömködni, a hiányt pótolni.

Van tervben újabb közös regény?

K. Zs.: Valószínűleg Lengyel őrmester és Ferenczy is folytatják majd a közös nyomozást, ezért óhatatlanul mi is dédelgetünk ilyen terveket.

K. V.: Igen. Lesz folytatás. Egy ennél sokkal békésebb korban, egy ennél sokkal felkavaróbb eseményt dolgozunk fel, ráadásul megtörtént esetet: egy minden nemében tragikus szerelmi történetet több helyszínen, több idősíkon. Mindkettőnk számára komoly kihívás lesz, más és más okokból.

Leadkép: www.nepszava.hu