Képregényes tájakon

2016 májusában először rendezték meg Kolozsváron a képregényekhez, képregénykutatáshoz kapcsolódó Tendenciák a kortárs magyar képregényben és képregénykutatásban című konferenciát. Az elhangzott előadásokból 2017 novemberében tanulmánykötet jelent meg, amely az elméleti értelmezésektől halad a konkrét esettanulmányok felé.

Maksa Gyula írásában a képregénymédia szerteágazó problémaköréig úgy jut el, hogy a médiát a földrajzi tényezők figyelembe vételével értelmezi és vizsgálja. Maksa foglalkozik a képregénycentrumok (európai képregény, észak-amerikai comics és ázsiai manga) és -perifériák kapcsán a súlypont-áthelyeződéssel, hiszen a három nagy központon kívül léteznek más képregénypiacok is. A médiavárosokkal kapcsolatban a képregényvárosok is helyet kapnak a kötet első tanulmányában: a világon számos olyan város van, amely mára képregényvárossá nőtte ki magát (pl. Brüsszel és Genf). Végül pedig Maksa a kulturális és/vagy ideológiai szempontú soft power („puha hatalom”) kérdéskörét érinti, amelyet összekapcsol a képregényekkel, illetve a japán populáris kultúra egy szeletének, a mangának európai, magyarországi elterjedésével.

Dunai Tamás a képregény vizsgálatának egy másik fontos tendenciáját mutatja be tanulmányában. Kiindulópontja, hogy minden elbeszélés, így a képregényes is, konstrukció, a képregények viszont nem is tudják elrejteni effajta tulajdonságukat. Dunai törekszik a valóság és a fikció viszonyának meghatározására. Megkülönbözteti és bemutatja a történelmiesített fikciót, a történelem fikcionalizálását, a történelmi konstrukciót és a képregényes önelbeszélések különböző csoportjait, valamint a harmadik és a negyedik kategória között elhelyezkedő átmeneti csoportot. Tanulmányával közelebb kerülünk a művek valósághoz és egymáshoz való viszonyának áttekinthetőségéhez.

Továbbra is elméleti síkon mozgunk Sata Lehel írását olvasva, amely az adaptációs képregény lehetőségeit, az adaptációs eljárások kérdéskörét veszi számba. Vizsgálja az irodalmi képregény fogalom használatának mértékét a hazai képregénykutatásokban, valamint azokat az irodalmi aspektusokat, amelyek a képregényekben is alkalmazhatók. Sata tanulmányának harmadik részében az irodalmiság határait és az irodalmiságelemeket keresi Kedves Lili Az utolsó falat című alkotásában.

Vincze Ferenc tanulmánya az adaptációs és a szerzői képregényekkel kapcsolatban a címleírás szabályainak kérdését veti föl, amely azonban visszavezethető ahhoz az elméleti kérdéshez, hogy mi a szerző. A tanulmány bemutatja azt az elméleti hátteret, amely ahhoz szükséges, hogy eljuthassunk a képregények szerzőségéhez. Vincze szerint a szerzői és az adaptációs művek szembeállítása a romantikus szerzőfogalom elkötelezettje, míg előbbi az individualitást helyezi előtérbe, addig a másik a kollektivitáson alapuló alkotói folyamatot. Végül arra a következtetésre jut, hogy a kollektivitáson (forgatókönyvíró, rajzoló, színező, esetleg az adaptált alkotás szerzője) alapuló szerzőkonfiguráció irányából lenne szerencsés a képregényekhez közelíteni. Ez pedig más diskurzusok hasznára is válhat.

Szép Eszter tanulmánya már egy konkrét mű elemzéséről szól. Oravecz Gergely Blosszája az önéletrajzi történetek közé sorolható, amelyek a magyar képregénykultúrában kevésbé vannak jelen, a kortárs angol nyelvű képregénynek viszont a fősodrába tartoznak. Az eredetileg online megjelenő stripek (olyan képsorok, amelyek legtöbbször 1–4 képkockából állnak) 123 napon keresztül mutatják be a főszereplő mindennapjait. Szép a hitelesség és az irónia, valamint a vonal és a kalligráfia szempontjából vizsgálja a Blossza példáján keresztül az önéletrajzi képregények sajátosságait.

Szintén egy kortárs magyar alkotó, Gróf Balázs műveit elemzi Vass Norbert tanulmánya. Vass szerint a képregények és a dalok hasonlóságot mutatnak, hiszen mindkettő egy komplex narrációs struktúrából jön létre (képregény: szöveg és kép, dal: zene és szöveg), viszont míg a képregény állóképek sorozatára osztja a valóságot, addig a dal folyamat. Vass hosszas elemzést követően arra a következtetésre jut, hogy Gróf Balázs képregényei és klipjei (első animációs videoklipjei pl. Heaven Street Seven: Dél-Amerika, Magashegyi Underground: Szeplős Váll) hasonlóan működnek: mindkét médiumra jellemző a dinamikus ritmika, a narráció és a harsány színvilág.

Demus Zsófia tanulmánya a médium online jelenségét, egy digitális képregénytár lehetőségeit boncolgatja. A digitális képregény a tulajdonságait (pl. szkennelt, számítógéppel kompatibilis formátumokhoz igazított) használva új tereket képes létrehozni, ezáltal új közösségeket eredményez. Demus szerint a webképregények történeti áttekintése megkerülhetetlen a digitális képregények vizsgálatánál. Ismerteti az általa digitális képregénynek nevezett típus fogalmát. A digitalizáció által a tartalom mindenki számára elérhetővé válik, amely közösségi terek kialakulásához vezet. Demus taglalja még a digitális képregénytár kiállítótérként való értelmezését, illetve a gyűjtemény helyét a digitális képregénytárban.

Komornik Eszter tanulmányában az adaptációs képregények befogadását és kortárs lehetőségeit értelmezi. Az adaptációs képregények már a 19. században megjelentek Magyarországon, és ennek jelentősége a mai napig megkérdőjelezhetetlen. Ennek megfelelően a tanulmányban helyet kapott az adaptálás mint értelmezői aktus, illetve az ezekhez szorosan kapcsolódó újrakiadások, archívumok és bibliográfiák kérdésköre. A tanulmányban taglalt irányok az adaptációs képregények körüli kérdések és kutatások revideálását, a legmeghatározóbb korszak feldolgozását tennék lehetővé.

A tanulmánykötet Katona József Festménybe rejtett zenés üzenet? című kérdésével zárul. Kép és szöveg, illetve kép és történetmesélés századokkal ezelőtti jelenségeit vizsgálja: Hieronymus Bosch németalföldi festő műveit. Az 1490 és 1510 között készült Gyönyörök kertje című Bosch-festményt mutatja be, kiemelve A zenészek pokla című részletet. Ez a részlet többeket megihletett, és így különböző pajzán szövegek, kórusra átírt gregorián zenék születtek.

A logikusan felépített tanulmánykötet megalapozza egy új tudományág, a képregénytudomány megteremtésének lehetőségét. A 2016-os „képregényes konferencia” csupán a kezdet volt, a tendencia 2017-ben és 2018-ban is folytatódott.

Képregényen innen és túl: Tendenciák a kortárs magyar képregényben és képregénykutatásban I. , szerk. Vincze Ferenc, Szépirodalmi Figyelő, 2017.