Örök kérdések gyerekszemszögből

Az élet nagy kérdéseiről: identitáskeresésről, magányról, öregségről, halálról mesél Krusovszky Dénes első gyerekverskötetében. Olyan témákról, melyekről nehéz közhelymentesen, őszintén írni. Neki mégis sikerül. Verseiben egy gyermek szemszögéből, egy kisfiú élményein, gondolatain keresztül fedezzük fel a világot. Egy harmadikos kisfiú beszél nekünk arról, ami fontos számára, miközben számtalan kérdést is feltesz, melyekre – pironkodva kell beismernünk – sajnos nekünk, olvasóknak sincs válaszunk.

A kötet felépítése átgondoltságot tükröz. Az első versekben – Nem én; Benne van minden; Tükröződöm; Bárhogy hívhatnának; Azt álmodtam – egy identitáskereső gyermeket ismerhetünk meg, aki még csak most kezdi megfogalmazni, ki ő, és hol a helye a világban. A tárgyakhoz viszonyítva, a pocsolya, a kirakat és a húsleves tükrében, a névválasztása mögött és álmában is önmagát keresi és találja meg. Aztán – a következő versekben – figyelme lassan a külvilágra helyeződik, és keresi a jelenségeknek és mások tetteinek értelmét. Megismerjük családját:  az anyát, apát, az apa testvérét és a nagyapát is, bepillantunk hétköznapjaiba, majd a kötet vége felé egy családi tragédiába, a nagymama elvesztésébe is, melynek számtalan következménye lesz a családtagok életében.

A kisfiú a jelenségekre saját válaszokat ad, vagy ha nem tud, akkor kérdez. Többek között arról, miért vannak hajléktalanok, mi az értelme az életnek, és mi van az öregség után. Ezekről azonban – magányából adódóan – nem a közvetlen környezetét faggatja, hanem az olvasót.

„A Krusovszky-kötet egyik erénye e magány árnyalt, finom rezdüléseken keresztüli hiteles ábrázolása” – írja a Bárka Online portálon kritikájában Zólya Andrea Csilla. A kisfiú magánya pedig arra ad lehetőséget, hogy felnőttek és kortársak tanácsa és értelmezése nélkül, egyedül magának és az olvasónak tegye fel kérdéseit. A magyarázatok pedig ránk vannak bízva.

Krusovszky olyan témákhoz nyúl, melyekről nehéz közhelyek pufogtatása nélkül, hitelesen beszélni. A kisfiú először csodálkozik rá a halál, az öregség problémájára, és úgy mutatja be őket, ahogy látja: őszintén, egyszerűen. Gyermekként nem érti, csak érzi ezeket a fogalmakat, jelenségeket, így nem rejti őket giccs mögé, és a kioktató tanulságok is elmaradnak. Ami van, az a gyermeki perspektívából feltett kérdés. Nincs értelmezés, nincs válasz, és a vers épp ettől lesz több.

Az élet örök dilemmái mellett a tipikusan gyermekeket foglalkoztató gondok is előkerülnek: iskolai csúfolódás, a hétköznapok unalmas monotonitása, házi feladat, az akvárium előtti apa-fia vita és az első seb. Minden gyerek megéli ezeket, és jó olvasni róluk, mert izgalmasan, humorosan, néhol kis iróniával fűszerezve, néhol meghatóan mutatja be őket a szerző. A versek hangulatához pedig kiválóan passzolnak Boros Mátyás humoros rajzai.

Elszórtan ugyan, de vannak gyengébb versek is, ahol az ötlet mögé nem került mélyebb tartalom (Miért jó a számítógép?; Költészet), ahol unalmas felsorolások követik egymást (Csak, Kár), és ahol a közhelyek kerülnek ki győztesen, mint a Két apa / két anya című versben, ahol egy sztereotipikus tanári válasz és egy didaktikus szülői válasz ütközik egymással.

A kötetnek azonban több a pozitívuma, melyek közül az egyik legfontosabb, hogy felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt érdekes, elgondolkodtató olvasmány. A kisfiú kérdéseire a kicsik és a felnőttek is más válaszokat adhatnak egész estés beszélgetéseket teremtve szülő és gyermeke között.

Krusovszky Dénes: Mindenhol ott vagyok, Magvető, Budapest, 2013.

Pont: 9/10