Megannyi kis halál

Négy verseskötete után 2014-ben megjelent Krusovszky Dénes első novellagyűjteménye. A fiúk országát a felnőttek döntéseit elszenvedő kiskamaszok lakják, fiatal felnőttek, akikkel a férfivá válás pillanatában találkozunk, s párkapcsolatban vagy házasságban élő, egzisztenciális kérdésekkel vívódó felnőttek. Már a címből kiolvasható a kötetkompozíciót alkotó viszonyrendszer legfontosabb jegye: nem a férfiak, a fiúk országában járunk.

A kötet kilenc novellája a gyermekkortól az időskorig tartó kronológiai ív mentén követi egymást. A szereplők egy-egy életszakaszt képviselnek, történeteik pedig az életkori sajátosságoknak megfelelő események, szereplők, kérdések mentén szerveződnek úgy, hogy minden esetben a leginkább embert próbáló helyzetek kerüljenek a középpontba. A fiúk országa nem összefüggő történetekből áll, a cím által előrevetített egység mégis tetten érhető: egyrészt a novellák kizárólag fiú/férfi főszereplőinek megjelenésével, másrészt e szereplőknek az eseményekhez való azonos viszonyulásával.

A novellákat a szereplők életkora, és az életkori sajátosságok mentén tematizálódó életesemények alapján három egységre oszthatjuk. Az első három novella fiúgyermekei a szülők válásának (Mielőtt apámat kettéfűrészelték), nevelőjük hűtlenségének (A tisztáson) és egy barátjuk halálának (Ismeretlen égbolt) lesznek tanúi. Az első szerelmet próbára tevő terhességmegszakítás (A fiúk országa) és az első szexuális kaland (Mélyebb rétegek) már a férfivá válás pillanatait rejtik magukban, míg az utolsó négy, már felnőttkori elbeszélés középpontjában a polgári és művészi lét közti feloldhatatlan ellentmondás s vele együtt az emberi kapcsolatok elidegenedésének folyamata áll.

A fiúk országának elbeszélései hétköznapi élethelyzetekben játszódnak. A sikertelen érettségi miatti büntetés, a szülők hétvégi látogatásában rejlő kettősség érzése, az Erasmus-program keretében összeverődő fiatalok éjszakái, a New York-i underground klub kissé belterjes közönsége, a piacozás a Hunyadi téren nekünk, olvasóknak is ismerős élmény lehet. Éppen ezért helyezkedünk bele oly könnyedén a szereplők életének egy kiragadott pillanatába, s járjuk be velük kéz a kézben kötetbeli világukat. S valóban, mind a kilenc novella egy-egy különálló, kész világot teremt. A mesterien adagolt leírásoknak köszönhetően épp annyi ismerettel rendelkezünk a szereplőkről, melynek segítségével szinte élő alakként elevenednek meg előttünk, míg a novellák feszes szerkezetének eredményeként minden egyes mondat fontos szereppel bír a főhősök helyzetének és érzésvilágának megjelenítésében.

Az ismerős élethelyzetekből kibomló, akár mindennapinak is nevezhető események azonban egy pillanatig sem kiszámíthatóak: jól felépített, váratlan, olykor már az abszurditás határát súroló fordulatok teszik igazán plasztikussá, feszültségtelivé az eseményeket. Így lesz a kötet első novellájában megismert, az italhoz menekülő apa és elhagyott férj egy cirkuszi mutatvány főszereplője; s így lehetséges, hogy a fővárosi zavargások elől menekülő két fiú közül az egyik pusztán annak köszönheti az életét, hogy felveszi a hirtelen megszólaló utcai telefont, és átveszi az ismeretlen Vera néni üzenetét.

Mégsem a tragikum és a szenvedés uralja Krusovszky kötetét. E fiúkból hiányzik az akarat és a küzdés, szenvtelenül sétálnak keresztül saját drámájukon, vagy dobozolják be a férfivá válás egy-egy lehetséges pillanatának emlékét. A novellákból kirajzolódó életút minden egyes ki nem mondott, fel nem dolgozott eseménye újabb és újabb rétegként halmozódik egymásra, s mintha e rétegződés a kötet utolsó elbeszélésében érné el tetőpontját. Nemcsak azért, mert a kötet záró darabjában érkezünk el az emberi élet utolsó szakaszába, hanem azért is, mert Az éjszaka vége című elbeszélésben teljes titokban felépített, egymásra halmozott emberi csontokból készült hátborzongató építmény a kötetben megismert megannyi kis „halálból” összeálló emberi élet jelképeként is értelmezhető. S habár lezárásról van szó, a hallstatti csontház 19. századi történetének szerepeltetése mintha egyúttal időtlenné is tenné a férfivá válni nem képes fiúk történetét…

A kérdésre, hogyan tovább A fiúk országában, Rint mester záró gondolatai adhatnak választ: „…majd egyre erősebb lüktetéssel fakadt fel benne a gyanú, hogy talán valóban örökre így marad minden.” A fiúk országában maradunk.

Sajátos problémafelvetése és nézőpontja mellett Krusovszky kötetének legnagyobb erénye, hogy közvetlen közelről, rendkívül éles tekintettel figyeli meg és mutatja be az embereket. A történetek nem a kötet egészében rejlő, általánosabb érvényű igazságot alátámasztandó példákként követik egymást, hiszen a lezáratlanul maradt elbeszélések kibontásának feladata szinte teljes egészében ránk, olvasókra nehezedik, meghagyva nekünk a mélyebb rétegeket.

Krusovszky Dénes: A fiúk országa, Magvető, 2014.