© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Mesék a sorozatgyilkosról
POPJAK #5 Sorozatgyilkosok
A sorozatgyilkosok köztünk élnek. Legalábbis a legtöbb háztartásban már a napi rutin részévé vált, hogy a család esténként a tévé köré gyűlik, és egy emberként izgulja végig kedvenc sorozatgyilkosának kalandjait. De mégis mit jelent ez az új trend? Lecseréltük volna Magdi anyust Dexterre?
A József Attila Kör által szervezett POPJAK ötödik estjén a sorozatgyilkosokról Sepsi László, a sorozat mindenkori moderátora beszélgetett Bartók Imrével, a A patkány éve című regény szerzőjével és Turi Márton kritikussal. A beszélgetésre a belvárosi RoHAM bárban került sor, kötetlen hangulatban és családias légkörben.
A POPJAK alapelképzeléséhez híven ezúttal is a popkultúra egy aktuális trendjéről volt szó: a filmszalagra adaptált sorozatgyilkosokról és az őket övező reflektorfényről. Annak ellenére, hogy a téma érdekes, és a sorozat már az ötödik részénél tart, nem volt tömve a hely, még fél órával a beharangozott kezdés előtt és után sem. Mindenesetre a pultos szimpatikus, az árak korrektek, a hely hangulatos, így már-már fel sem tűnik, hogy húsz perccel később kezdődik a beszélgetés.
Sepsi ügyes moderátor, naprakész a témában, tud érdemben reagálni a meghívottak válaszaira, felvetéseire. A kérdések is átgondoltak, tucatnyi érdekes témát vet fel mindegyik. Többek között szóba került, hogy mi is a sorozatgyilkos, és miért érdekes számunkra ez a karakter. Brutális ösztönylény vagy hiperintellektuális Übermensch; esetleg szörnyeteg vagy inkább halálesztéta? Miben rejlik a filmes sorozatgyilkos népszerűsége? Mi a különbség a valódi és a fikcionalizált gyilkosok között? Hol a határ: ha a tömegkultúra nem riad vissza brutális gyilkosok ikonizálásától, miért retten hát vissza kéjgyilkosokétól? Van-e összefüggés a terrorista, a tömeggyilkos és a sorozatgyilkos között?
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=1LOKrSCbqao[/youtube]
Tehát a feldobott kérdések jók, ám a válaszok hagynak maguk mögött némi kívánnivalót. Bartók például az egész este alatt olyan, mint egy rosszul felelő középiskolás. Látszik, hogy kattognak a kerekek, de csak a mellébeszélés megy, érdemi hozzászólásra nem kerül sor, annál inkább pár tárgyi tévedésre (például Hasfelmetsző Jack munkásságát illetően) vagy egy-egy közhely megpendítésére. Bartókot ezen az estén legjobb esetben is egy hármas alával küldenénk haza.
Turinak több jó hozzászólása is akad, de sugárzik belőle egyfajta önteltség, ami alapvetően ellenszenvessé teszi szinte az összes megnyilvánulását. Viszont az este végére egész jól meg lehetett szokni. Márpedig az este vége sajnos elég hamar eljött: majdnem fél nyolckor kezdtek, fél kilenc körül vége is volt a beszélgetésnek, bár ekkor igazán váratlan fordulat következett. Sepsi feltette a kötelező kérdést, vagyis azt, hogy van-e kérdés. És volt! Mégpedig érdemi!
Talán ez nagyrészt annak köszönhető, hogy sok volt az ismerős, és összességében kis létszámú a közönség, de még mi, „gyüttmentek” is azt éreztük, hogy itt lehet és kell is kérdéseket feltenni, mert nem hurrognak le, semmi nem lesz ciki, hanem elindul egy rövid diskurzus, mely során a pódiumon ülők azon fognak fáradozni, hogy a tőlük telhető legkielégítőbb választ adják a kérdéseinkre. Ez pedig nagyon jó érzés. Másrészt pedig a közönség előtt is le a kalappal, mert releváns kérdéseket tettek fel (nem pedig ahhoz hasonlóakat, mint „Melyik a kedvenc részetek a Dexterből?” vagy „Szerintetek Anthony Hopkins vagy Mads Mikkelsen a jobb Hannibal?”). Ez külön öröm volt; az élmény teljességéhez pedig érdemes követni az esemény utáni kommenteket is a Facebookon.
Mindennek tükrében izgatottan várjuk a POPJAK következő epizódját, ami nem más, mint a kortárs steampunk, vagyis Scott Westerfeld Leviathán-trilógiája és a Tim Powers által jegyzett Anubisz kapui. Amiben joggal reménykedhetünk: jó téma és moderátor, releváns kérdések, és persze: felkészült közönség.
2013. február 13. 19.00, Roham Bár
A POPJAK alapelképzeléséhez híven ezúttal is a popkultúra egy aktuális trendjéről volt szó: a filmszalagra adaptált sorozatgyilkosokról és az őket övező reflektorfényről. Annak ellenére, hogy a téma érdekes, és a sorozat már az ötödik részénél tart, nem volt tömve a hely, még fél órával a beharangozott kezdés előtt és után sem. Mindenesetre a pultos szimpatikus, az árak korrektek, a hely hangulatos, így már-már fel sem tűnik, hogy húsz perccel később kezdődik a beszélgetés.
Sepsi ügyes moderátor, naprakész a témában, tud érdemben reagálni a meghívottak válaszaira, felvetéseire. A kérdések is átgondoltak, tucatnyi érdekes témát vet fel mindegyik. Többek között szóba került, hogy mi is a sorozatgyilkos, és miért érdekes számunkra ez a karakter. Brutális ösztönylény vagy hiperintellektuális Übermensch; esetleg szörnyeteg vagy inkább halálesztéta? Miben rejlik a filmes sorozatgyilkos népszerűsége? Mi a különbség a valódi és a fikcionalizált gyilkosok között? Hol a határ: ha a tömegkultúra nem riad vissza brutális gyilkosok ikonizálásától, miért retten hát vissza kéjgyilkosokétól? Van-e összefüggés a terrorista, a tömeggyilkos és a sorozatgyilkos között?
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=1LOKrSCbqao[/youtube]
Tehát a feldobott kérdések jók, ám a válaszok hagynak maguk mögött némi kívánnivalót. Bartók például az egész este alatt olyan, mint egy rosszul felelő középiskolás. Látszik, hogy kattognak a kerekek, de csak a mellébeszélés megy, érdemi hozzászólásra nem kerül sor, annál inkább pár tárgyi tévedésre (például Hasfelmetsző Jack munkásságát illetően) vagy egy-egy közhely megpendítésére. Bartókot ezen az estén legjobb esetben is egy hármas alával küldenénk haza.
Turinak több jó hozzászólása is akad, de sugárzik belőle egyfajta önteltség, ami alapvetően ellenszenvessé teszi szinte az összes megnyilvánulását. Viszont az este végére egész jól meg lehetett szokni. Márpedig az este vége sajnos elég hamar eljött: majdnem fél nyolckor kezdtek, fél kilenc körül vége is volt a beszélgetésnek, bár ekkor igazán váratlan fordulat következett. Sepsi feltette a kötelező kérdést, vagyis azt, hogy van-e kérdés. És volt! Mégpedig érdemi!
Talán ez nagyrészt annak köszönhető, hogy sok volt az ismerős, és összességében kis létszámú a közönség, de még mi, „gyüttmentek” is azt éreztük, hogy itt lehet és kell is kérdéseket feltenni, mert nem hurrognak le, semmi nem lesz ciki, hanem elindul egy rövid diskurzus, mely során a pódiumon ülők azon fognak fáradozni, hogy a tőlük telhető legkielégítőbb választ adják a kérdéseinkre. Ez pedig nagyon jó érzés. Másrészt pedig a közönség előtt is le a kalappal, mert releváns kérdéseket tettek fel (nem pedig ahhoz hasonlóakat, mint „Melyik a kedvenc részetek a Dexterből?” vagy „Szerintetek Anthony Hopkins vagy Mads Mikkelsen a jobb Hannibal?”). Ez külön öröm volt; az élmény teljességéhez pedig érdemes követni az esemény utáni kommenteket is a Facebookon.
Mindennek tükrében izgatottan várjuk a POPJAK következő epizódját, ami nem más, mint a kortárs steampunk, vagyis Scott Westerfeld Leviathán-trilógiája és a Tim Powers által jegyzett Anubisz kapui. Amiben joggal reménykedhetünk: jó téma és moderátor, releváns kérdések, és persze: felkészült közönség.
2013. február 13. 19.00, Roham Bár
