Visszhangok a második évszázadból

A kétezres évek első évtizede bővelkedett az Ottlik Gézához kapcsolódó jubileumokban, megemlékezésekben és konferenciákban, a rajongók és kutatók nem kis örömére. 2009-ben az Iskola a határon megjelenésének 50. évfordulója volt, 2012-ben országszerte ünnepelték Ottlik 100. születésnapját, 2013-ban a Buda lett 20 éves. Mindezek után azonban megfogyatkoztak az Ottlik-ünnepek, elérkezett a szűk esztendők ideje, más írók, költők kerültek egy-egy évre rivaldafénybe.

Szerzők és szerkesztők gondos munkájának eredményeképpen azonban ezekben az időkben is van mihez nyúlni, hogy „el ne vesszen ez a föld az éhség miatt”. Kiváló példa erre az Ottlik-könyvtár sorozat, amelynek célja az egyes rendezvények anyagának megőrzése, és ezen túlmutatva az Ottlik-emlékezet életben tartása. Nemcsak a fő műként számon tartott Iskola a határon kanonikus pozíciójának a megerősítésével, hanem az által is, hogy lehetőséget biztosított az egész életműnek az irodalmi gondolkodásban. Eddig négy kiadvány látott napvilágot, melyből az első három egy-egy Ottlikhoz kapcsolódó jelentős eseményen elhangzott előadások szövegeit tartalmazza. A negyedik kötet ebből a szempontból némiképp eltér a fentiektől: ez Fűzfa Balázs Ottlikhoz kapcsoló írásainak gyűjteményes kiadása.

A Finta Gábor és Fűzfa Balázs szerkesztette „…száz év múlva is emlékezett dolgokra…” – Ottlik Géza első évszázada című könyv borítóján Ottlik kacatos dobozába pillanthatunk bele, a tanulmányok és visszaemlékezések segítségével pedig közelebb kerülhetünk sokrétű szövegeinek, színes gubancainak jobb megértéséhez. A sorozat korábbi darabjaihoz hasonlóan ebben is egy-egy eseményen, jelesül a Kőszegen Ottlik születésének 100. évfordulója tiszteletére megrendezett konferencián, a Budapesten a Buda megjelenésének 20. évfordulója alkalmából tartott konferencián és a Kőszegen rendezett Ottlik-szoboravatón elhangzott előadások szövegeit olvashatjuk. A két konferencia anyagait tematikus szempontok szerint csoportosították, míg a szoboravatás esszéi külön, a kötet végén kaptak helyet.

A könyv egyik erőssége összefoglaló jellegében rejlik. Az egyes szövegek az elhangzásuk óta eltelt években napvilágot láttak már folyóiratokban, online fórumokon, esetleg a szerzők saját honlapjain, azonban egymás mellé rendezve, együtt olvasva párbeszédbe lépnek egymással, felelevenítve a konferenciák műhelyhangulatát, együtt gondolkodását. Másik jelentősége – ami már a konferenciával kezdetét vette –, hogy a figyelmet a Buda felé irányítja. A kétezres évek jubileumai előtt az irodalmi vizsgálódások a regényeket és a novellákat szinte kizárólag az Iskolához viszonyítva, a regénnyel való meghatározottságuk mentén értelmezték – részben ennek a viszonyrendszernek a folyománya a Buda negatív fogadtatása megjelenése után. Ma már sokan, sokkal többen foglalkoznak vele, mint tíz-húsz évvel ezelőtt, megítélése is változik, de az életművön belül így is lassan kap(ott) önálló elemzésekre létjogosultságot. Így a Buda-recepciónak mindenképpen mérföldköve a kötet.

Az elemzések a Buda mellett főleg a Valencia-rejtély és az Iskola a határon című művekkel foglalkoznak. Ahogy az Ottlik-könyvtár korábbi kiadványaiban, itt is új szempontok és párhuzamok mentén elemzik az életmű darabjait: olvashatunk többek között az Iskola a határon biblioterápiás felhasználhatóságáról, Kertész Imre és Ottlik Géza regényvilágainak párhuzamairól, az ételek – kenyér, kockacukor – és az evés szerepéről, a boldogságról és a szerelmi kapcsolatokról. Az irodalmi elemzések mellett érdemes figyelmet fordítani az egykor szintén kőszegi katonaiskolás, Somogyvári Géza szövegeire is: kivételes hitelesítései ezek a kőszegi, budai katonaiskolák világának. Tablójában hol párhuzamba, hol kontrasztba állítja saját emlékeit az Ottlik-regények eseményeivel, de röviden kitér arra is, hogy hogyan kezdtek neki 1936-ban a katonai középiskolák átszervezésének, valamint hogy miért és milyen visszhangot kapott az Iskola a hatvanas években.

A szövegeket az Ottlik-szobor egy-egy képe, a készülő mű vázlata és a szobor fotója fogja keretbe. A vázlat melletti leírás – „Realisztikusan mintázott 5/4-es portré. Anyaga bronz. Mívesen cizellált, patinázott” – Ottlik stílusát idézi, akár az egyik regényben is szerepelhetne.

A kötet érdemei mellett szólni kell a helyenként megnyilvánuló hibáiról, gyengeségeiről is. A néhol felbukkanó elírások, elütések csak az olvasást akasztják meg egy pillanatra, s habár zavarók, tárgyi tévedést ritkán jelentenek. Van azonban egy jelentős elírás: a címlapon a kőszegi szobor avatásának dátuma rosszul szerepel, 2013. helyett 2012-t olvashatunk. Ez igazán akkor válik feltűnővé, amikor a szoborról készült vázlat alján megpillantjuk a 2012. június 20-i keltezést. Ezenfelül szembetűnő a képek elrendezésének aránytalansága: a szövegek után a kőszegi konferencia előadóinak egy-egy képe szerepel a könyvben, azonban míg ezek teljes oldalakat kaptak, a tanulmányok ábrái és illusztrációi a szövegekbe lettek beillesztve sokszor igen kis méretben, rossz felbontásban. Célravezetőbb lett volna ezeket is teljes oldalakon, mellékletként közreadni.

Négy megkerülhetetlen tanulmánykötetet jelent az Ottlik-könyvtár sorozat. Akár Ottlik műveinek szakavatott ismerőjeként, akár csak új olvasójaként közelítünk a művekhez, ezek a könyvek segítenek az értelmezéshez új irányvonalakat találni. Fűzfa Balázsnak pedig elvitathatatlan érdeme, hogy az országos ünnepségek után is időről időre az irodalmi élet figyelmét „meghatott, könnyes szeretettel” Ottlik felé fordítja.

Finta Gábor–Fűzfa Balázs (szerk.): „…száz év múlva is emlékezett dolgokra…” – Ottlik Géza első évszázada , Savaria University Press, 2015.