A panda ernyedt ölelése

Ha egy szerzőpáros regényét forgatjuk, mindig felmerül a kérdés, mennyire lesznek kiegyensúlyozottak a részletek, ki felé billen a mérleg nyelve minőség és terjedelem szempontjából. A Péterfy házaspár a Lu Xun Irodalmi Akadémia jóvoltából töltött egy hónapot Kínában. Ez idő alatt – több más nemzet alkotójával egyetemben – konferenciákon, médiaeseményeken, kirándulásokon vettek részt, vagy hol hideg, hol meleg szállodai szobájukban pihentek, dolgoztak, tartották a kapcsolatot szeretteikkel. Úgy döntöttek, hogy több szempontból is kiaknázzák az utazás nyújtotta lehetőséget. Egymást követő naplóbejegyzéseikben tapasztalataikat és szociokulturális megfigyeléseiket rögzítik az indulás menedzselésétől (2017. november 8.) a hazaérkezésig (december 8.).

A kínai könyvkultúra tipográfiai egyszerűségéhez hű kötetet tartunk a kezünkben, amelynek borítóján Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva neve olvasható kínaiul és magyarul. No, meg persze a cím, ami annyira cuki, hogy rögtön vásárlásra sarkall. Kína emblematikus állatának – a könyvből is kiderül – annyira erős az ölelése, hogy nehéz belőle kibontakozni. A cím tehát az ázsiai ország – szorosabban Peking és Sanghaj – vonzerejének metaforája. Utal az író házaspár szeretetteljes kapcsolatára, amelybe az olvasók is belevonhatók. Főként a korábbi relevánsabb (Péterfy Gergely: Kitömött barbár, Novák Éva: Egyasszony) olvasmányélményeink alapján támad fel a kíváncsiság férj és feleség szólamai iránt.

Péterfy intellektuálisabb megközelítésre tör, Novák Éva intuitívabb. Évuka – ahogy a férje szólítja – beszédmódja a férfi iránti csodálat és a halvány szarkazmus vékony vonalán lebeg. Témaválasztásában szabad kezet kap, szövegrészei hol kiegészítő jellegűek, hol ellenpontként hatnak, férfi és nő szemléletbeli különbségei mégsem válnak el markánsan. A női jogokért kiálló írónő bejegyzéseit olvasva úgy tűnik, hogy látszólag alárendeli magát a férj, illetve az (el)ismert író szólamának, mégha csipetnyi iróniával is teszi, s többnyire kényelemből. Amiről nincs kedve leírást adni – mint például Peking kihagyhatatlan turistacélpontjai (Tiltott Város, Nyári Palota, Nagy Fal) vagy az ázsiai konyha kimeríthetetlen alapanyagai, ételvariánsai –, azt a férfi tárgyalja. Ebbe a patriarchális, ugyanakkor szeretetteljes modellbe kiválóan illeszkedik bele a jól tájékozott, gondoskodó és gyakorlatias férj, akire felnéz, s aki olykor-olykor – azaz szinte mindig – eltéved Peking utcáin, ami azért nem meglepő egy húszmilliós metropoliszban.

A panda ölelése gazdaságilag érthető okokból született, műfaji szempontjából azonban keveset fog. Útinaplónak nem túl érdekes, útirajznak kevés, naplónak pedig túlzottan cenzúrázott. Végig érezni, hogy a nagyközönség számára íródott, sőt, a család is olvasni fogja, tehát nem tartalmazhat semmi terhelőt az intim szférára vonatkozóan. S még így is nagyon figyelni kell, hogy a marketing szempontjából mit írnak le. Péterfy folyamatosan figyeli a közösségi oldalait, és posztolja pekingi szelfijeit, ám ez nem túl szimpatikus. Érdekesebb lett volna, ha beemeli a fotóit, továbbá a konferenciákon elhangzó esszéket, amelyeknek a gondolatmenetét kivonatolja.

Néha nyugdíjas a tempó, de nem a séták, hanem a tapasztalatok szűk köre miatt – ekkor előkerül a családi legendárum egy-egy epizódja Péterfy felmenőivel. A feleség fáradtsága szöveghelyeinek csökkenésén mérhető (egyébként interjúkból tudjuk, hogy a gyors munkamódszer idegen tőle), míg a férj szorgosan dolgozik a protestáns értékrend diktátuma szerint. Az olvasó mindent megért, a szereplőkkel szimpatizál, de kissé azért unatkozik, s talán egy izgalmasabb könyvet is felcsap. Mégis az a legzavaróbb, hogy Péterfy Gergely végig egy hangsúlyosabb köteten dolgozik. Frusztráló látni azokat az elnagyolt pontokat, ahol a magasabb minőség, az elmélyültebb munka lehetősége rejlett.

A kiadás kapcsán is szólni kell az olvasó- (Mészáros Ábel) és a felelős szerkesztő (Mészáros Sándor) pontatlanságáról a helyesírás és a nyelvhelyesség terén. Több helyen is hibát ejtettek, nem pedig „vétettek”, ami önellentmondás: az íztelen helyett „ízetlen” szerepel, Péterfy Gergely pedig háromszor eszik rizs helyett „rizset”!

Persze egy hónap ebben a rendkívül zárt társadalomban nem tud megvilágító erejű lenni. Ilyenkor az utazás arra szolgál, hogy saját életünkön, kapcsolatrendszerünkön, társadalmunkon tűnődjünk. Péterfynél cél a nyíltan kommunista ország megfigyelése és összevetése a Kádár-korszakkal, ám ebből nem meglepő módon az Orbán-kormány kritikája lesz. A felszínt érzékelő turista számára a diktatórikus Kínában látszólag jobbak az életlehetőségek, mint itthon, és ebben a házastársak között nincs nézetkülönbség. Novák Éva szövegvilágában a magyar közéletre és a nők helyzetére vonatkozó meglátások kapcsán az olvasó otthon érzi magát, miközben Magyarországon egyre kevésbé. Ez végül tényleg közös tapasztalatot eredményez.

Péterfy Gergely–Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése, Kalligram, 2018.

Leadkép forrása: wmn.hu