© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Szerelem, fogantatás, születés, gyász
Kiss Judit Ágnes: Négyszög
Az élet egy olyan bokszmeccs, ahol a menetek közt sosincs szünet? Ahol ütéseket kapunk és adunk? Csupán a túlélni akarás az, ami ösztönöz bennünket? Szerelem, fogantatás, születés, gyász: a Négyszög hívószavai. Kiss Judit Ágnes kötete, miközben kritikusan járja körül a klasszikus és sematikus női szerepeket, a női látásmód kíméletlenül őszinte esszenciájával szolgál.
Mitől nő egy nő? Csak akkor teljesedhet ki a létezése, ha életet ad? Hol húzódik a saját testének és a benne növekvő másik testnek a határa? A nő tényleg csupán psziché nélküli anyag lenne? „Mikor lesz a testem az enyém?” Szerelem, fogantatás, születés, gyász: a Négyszög hívószavai. Kiss Judit Ágnes kötete, miközben kritikusan járja körül a klasszikus és sematikus női szerepeket, a női látásmód kíméletlenül őszinte esszenciájával szolgál.
Az élet egy bokszmeccs, sugallja a fülszöveg, ütéseket kapunk és viszünk be, egyszer elhajolunk, máskor beleszaladunk az elkerülhetetlenbe. Minden menet egy-egy élethelyzet metaforája, azoké az érzelmeké és traumáké, melyek köré ezek a líra és a dráma határvonalán egyensúlyozó szövegek felépülnek. A Négyszög négy ciklusból, felvonásból áll, melyek a fent említett traumatikus élményeket járják körül. A kötetcím így egyszerre utal a könyv tematikájára, és visszairányítja az olvasó figyelmét a versszövegekhez szervesen kapcsolódó fülszöveg boksz-metaforájára, a ringben lejátszódó menetekre, a játék- és léttérre.
Az első, Szíved alatt című versfüzér alcíme és műfaji megjelölése: oratórium. A magzat, a nő, a férfi, a szülők és a pap szólamai úgy váltogatják egymást, mintha egy zenemű szólóénekesei lennének. Mindegyik szereplő egy-egy nézőpont és közhelyszerű álláspont képviselője: a megszületni akaró magzat, akit a nő vírusnak, daganatnak tart, a gazdatestként és tenyészkancaként megnevezett nő, a megtermékenyítő és a női testet uralma alá hajtó férfi, az unoka után áhítozó szülők és végül az erkölcs szócsöve, a pap.
A szöveg drámai alapkonfliktusa – a nő nem akarja, hogy a gyermek világra jöjjön – azonban olyan összetettebb kérdésekre irányítja a figyelmet, melyek a Kiss Judit Ágnes-líra alapkarakterét adják.
Mitől nő egy nő? Csak akkor teljesedhet ki a létezése, ha életet ad? Hol húzódik a saját testének és a benne növekvő másik testnek a határa? A nő tényleg csupán psziché nélküli anyag lenne? „Mikor lesz a testem az enyém?” A klasszikus női szerepek érvényességére kérdez rá a ciklus, de korántsem valamiféle agresszív feminista ideológia frázisai mentén, sokkal inkább a kétségek, a folytonosan felmerülő kérdések és válaszkeresés dinamikája szerint, melyek – ha őszintén magunkba nézünk – minden nő lelkének mélyén ott munkálkodnak. Az igen és nem között oszcilláló dialógusok a ciklus végére sem fulladnak ki, tovább erősítve ezzel a sértés-sérülés és a túlélni akarás motívumát: „Szeretni azt, ki belőlem lett, / Szeretni azt, aki lett belőlem”. Azt már az olvasónak kell eldöntenie, hogy ez utóbbi esetben megalkuvásról vagy szeretetteli megbékélésről van szó.
A Boksz-parallel címet viselő második ciklus műfaja és alcíme: librettó, azaz operaszövegkönyv. Miguel, Magdalena, Xavier és Gabriela szerelmi története ez, amely egy bokszmeccs keretei között elevenedik meg. Az egyes menetek – akárcsak az alcím-asszociáció előhívta dél-amerikai szappanopera véget nem érő epizódjai – a nagy egymásra találások, a boldogság, majd a párcserés megcsalás állomásait járják végig egy külső megmondóember, talán bíró vagy kommentátor közvetítésében, aki szentenciózus gondolataival árnyalja a közhelyszerű történéseket: „Lehet egyenes ütést kapni állcsúcsra / akkor is, ha nincs ellenfél? / Vagy önmagunknak csak orvul / bevitt jobbhorog jár?”
Habár a szerelmi történet egy klisékkel jócskán megtűzdelt, bevett dramaturgiát követ, újszerű műfaji és nyelvi megoldásaival, akárcsak egy valódi bokszmeccsen, képes fenntartani a folyamatos feszültséget.
A harmadik, Capriccio a meghalásról című ciklus már címében és alcímében (misztérium) is kettős, alapjaiban eltérő karakterű műfajokra játszik rá: míg a capriccio eredetileg játékos, változó hangulatú egyszerre komoly, szatirikus, ironikus lírai költeményt jelöl, addig az alcím a keresztény vallás misztériumaira épülő, megtérést és bűnbánatot célzó dramatikus, párbeszédes cselekményt jelenti. A dialógusokban megjelenített betegségtörténet valóban a különböző hangnemek összjátéka, sok esetben más műfajú vendégszövegekkel (reklámszöveg, kocsmadal, rap, haiku) kiegészítve.
Remény és reménytelenség, belenyugvás és megérteni nem akarás feszül egymásnak a gyógyíthatatlan beteg anya és gyermeke történetében, a kötet legmegrázóbb részében. Egy-egy dialógus summázata ebben a ciklusban igazán erősre sikerült: „Apró zörejek / Szívben, tüdőben / Halvány foltok a / Röntgenképeken – / A halál széljegyzetei.”
A kötet záró ciklusa, a Bábocska témájában visszatérés az első ciklushoz, hiszen ez is az anya-magzat, szülés-születés viszonyt járja körül, azonban itt már nem maradnak kérdések: a Bábok és a Bábocska története egyértelműen zárul le. A Bábocska a gyászrítus alcímet és műfajmegjelölést kapta: az egyes szövegek hol egy-egy mondókára, hol pedig a ráolvasásokra játszanak rá. Ennek köszönhetően ezek a kötet leginkább ritmikus és metaforikus részei is. Tánctér, tenger, börtön, zárka, „odaát”: az egyes szakaszok helyszínei a test fel- és kiszabadulásának állomásai.
Szerelem, halál, születés, betegség, gyász. Az érzelmi hullámvasút terepasztala egy nő teste. Kiss Judit Ágnes kötete a klasszikus és sematikus női szerepek bevett formuláinak kritikus körüljárása, a női látásmód kíméletlenül őszinte esszenciája. Ahogy a szerző egy vele készített interjúban fogalmaz: „Egy alanyi költő, az én fajtám, mindig azt tematizálja, ami személyesen probléma.” A Négyszög nem könnyű olvasmány. De az igazán komoly dolgok sosem lehetnek azok.
Kiss Judit Ágnes: Négyszög, Európa, 2014
Az élet egy bokszmeccs, sugallja a fülszöveg, ütéseket kapunk és viszünk be, egyszer elhajolunk, máskor beleszaladunk az elkerülhetetlenbe. Minden menet egy-egy élethelyzet metaforája, azoké az érzelmeké és traumáké, melyek köré ezek a líra és a dráma határvonalán egyensúlyozó szövegek felépülnek. A Négyszög négy ciklusból, felvonásból áll, melyek a fent említett traumatikus élményeket járják körül. A kötetcím így egyszerre utal a könyv tematikájára, és visszairányítja az olvasó figyelmét a versszövegekhez szervesen kapcsolódó fülszöveg boksz-metaforájára, a ringben lejátszódó menetekre, a játék- és léttérre.
Az első, Szíved alatt című versfüzér alcíme és műfaji megjelölése: oratórium. A magzat, a nő, a férfi, a szülők és a pap szólamai úgy váltogatják egymást, mintha egy zenemű szólóénekesei lennének. Mindegyik szereplő egy-egy nézőpont és közhelyszerű álláspont képviselője: a megszületni akaró magzat, akit a nő vírusnak, daganatnak tart, a gazdatestként és tenyészkancaként megnevezett nő, a megtermékenyítő és a női testet uralma alá hajtó férfi, az unoka után áhítozó szülők és végül az erkölcs szócsöve, a pap.
A szöveg drámai alapkonfliktusa – a nő nem akarja, hogy a gyermek világra jöjjön – azonban olyan összetettebb kérdésekre irányítja a figyelmet, melyek a Kiss Judit Ágnes-líra alapkarakterét adják.
Mitől nő egy nő? Csak akkor teljesedhet ki a létezése, ha életet ad? Hol húzódik a saját testének és a benne növekvő másik testnek a határa? A nő tényleg csupán psziché nélküli anyag lenne? „Mikor lesz a testem az enyém?” A klasszikus női szerepek érvényességére kérdez rá a ciklus, de korántsem valamiféle agresszív feminista ideológia frázisai mentén, sokkal inkább a kétségek, a folytonosan felmerülő kérdések és válaszkeresés dinamikája szerint, melyek – ha őszintén magunkba nézünk – minden nő lelkének mélyén ott munkálkodnak. Az igen és nem között oszcilláló dialógusok a ciklus végére sem fulladnak ki, tovább erősítve ezzel a sértés-sérülés és a túlélni akarás motívumát: „Szeretni azt, ki belőlem lett, / Szeretni azt, aki lett belőlem”. Azt már az olvasónak kell eldöntenie, hogy ez utóbbi esetben megalkuvásról vagy szeretetteli megbékélésről van szó.
A Boksz-parallel címet viselő második ciklus műfaja és alcíme: librettó, azaz operaszövegkönyv. Miguel, Magdalena, Xavier és Gabriela szerelmi története ez, amely egy bokszmeccs keretei között elevenedik meg. Az egyes menetek – akárcsak az alcím-asszociáció előhívta dél-amerikai szappanopera véget nem érő epizódjai – a nagy egymásra találások, a boldogság, majd a párcserés megcsalás állomásait járják végig egy külső megmondóember, talán bíró vagy kommentátor közvetítésében, aki szentenciózus gondolataival árnyalja a közhelyszerű történéseket: „Lehet egyenes ütést kapni állcsúcsra / akkor is, ha nincs ellenfél? / Vagy önmagunknak csak orvul / bevitt jobbhorog jár?”
Habár a szerelmi történet egy klisékkel jócskán megtűzdelt, bevett dramaturgiát követ, újszerű műfaji és nyelvi megoldásaival, akárcsak egy valódi bokszmeccsen, képes fenntartani a folyamatos feszültséget.
A harmadik, Capriccio a meghalásról című ciklus már címében és alcímében (misztérium) is kettős, alapjaiban eltérő karakterű műfajokra játszik rá: míg a capriccio eredetileg játékos, változó hangulatú egyszerre komoly, szatirikus, ironikus lírai költeményt jelöl, addig az alcím a keresztény vallás misztériumaira épülő, megtérést és bűnbánatot célzó dramatikus, párbeszédes cselekményt jelenti. A dialógusokban megjelenített betegségtörténet valóban a különböző hangnemek összjátéka, sok esetben más műfajú vendégszövegekkel (reklámszöveg, kocsmadal, rap, haiku) kiegészítve.
Remény és reménytelenség, belenyugvás és megérteni nem akarás feszül egymásnak a gyógyíthatatlan beteg anya és gyermeke történetében, a kötet legmegrázóbb részében. Egy-egy dialógus summázata ebben a ciklusban igazán erősre sikerült: „Apró zörejek / Szívben, tüdőben / Halvány foltok a / Röntgenképeken – / A halál széljegyzetei.”
A kötet záró ciklusa, a Bábocska témájában visszatérés az első ciklushoz, hiszen ez is az anya-magzat, szülés-születés viszonyt járja körül, azonban itt már nem maradnak kérdések: a Bábok és a Bábocska története egyértelműen zárul le. A Bábocska a gyászrítus alcímet és műfajmegjelölést kapta: az egyes szövegek hol egy-egy mondókára, hol pedig a ráolvasásokra játszanak rá. Ennek köszönhetően ezek a kötet leginkább ritmikus és metaforikus részei is. Tánctér, tenger, börtön, zárka, „odaát”: az egyes szakaszok helyszínei a test fel- és kiszabadulásának állomásai.
Szerelem, halál, születés, betegség, gyász. Az érzelmi hullámvasút terepasztala egy nő teste. Kiss Judit Ágnes kötete a klasszikus és sematikus női szerepek bevett formuláinak kritikus körüljárása, a női látásmód kíméletlenül őszinte esszenciája. Ahogy a szerző egy vele készített interjúban fogalmaz: „Egy alanyi költő, az én fajtám, mindig azt tematizálja, ami személyesen probléma.” A Négyszög nem könnyű olvasmány. De az igazán komoly dolgok sosem lehetnek azok.
Kiss Judit Ágnes: Négyszög, Európa, 2014
