Z, mint Marci

A 2014-ben legjobb első könyves írónak választott Mán-Várhegyi Réka most egy ifjúsági regénnyel rukkolt elő. A Szupermenők főhőse a 16 éves Szabó Marcellina (Marci), akinek szülei válása miatt  egy elit belvárosi gimnáziumot kell egy ismeretlen külvárosi iskolára cserélnie. Napi bejegyzéseivel a naplóregény egy iskolai évet ölel fel, nyárból a nyárba jutunk, miközben végigkövetjük egy négytagú lánybanda tagjainak – az underground énekes Marci, a dizájner Hajni, az eminens Panni és a flegma Nihil – szupermenővé válását. És persze átélhetjük velük első szerelmi kalandjaik örömeit és kínjait.

A regény alapkérdése a kamaszlányok örök problémája: hol a helyem a világban, milyen vagyok én, és milyennek szeretném láttatni magam másokkal. A főszereplő tinilányok lehetnének éppen a Pöttyös könyvek sorozat lányregényeinek hősei is. Hogy mégsem azok, arról a 21. századra gyökeresen megváltozott világ gondoskodik. A mai, Z-generációs tinédzserek virtuális közösségekben élnek, életük szerves része az internet, az okostelefon, a Facebook és a Twitter. „Úgy érzem magam, mintha a szüleim életét élném” – írja naplójába Marci, miután az új lakásukban három napig még nincs internet. Az új eszközökkel úgy képesek kommunikálni egymással, hogy személyesen jelen sincsenek (SMS, chat, blog, vlog), és a felnőttek ellenőrzése alól is kibújnak. Az interneten lógva mérhetetlenül többet tudnak a világról, mint az előző generációk az ő korukban, de érzelmileg mégsem képesek mindent feldolgozni, s ettől labilisak.

A regény legnagyobb érdeme, hogy a Spuderka gimnázium hétköznapi eseményeivel átélhetővé teszi olvasói számára a mai tinédzserek digitális világba ágyazott „patchwork” érzelmi-szellemi életét. A szerző remekül érzékelteti azt a jelenséget is, ahogy az egyéni vágyaiktól és céljaiktól hajtott fiatalok fényévnyire húznak el az őket követni képtelen, áporodott levegőjű magyar iskolarendszertől. A felnőttek értékvilágának átvétele helyett a Z-generációs kamaszok saját identitás kialakítására törekednek, és ehhez minden kínálkozó virtuális felületet felhasználnak. Sikerorientált világukban nagy a tét, ahol is nem mindegy, hogy önmegvalósításra alkalmatlan lúzer avagy mások által csodált menő válik valakiből. Nem véletlenül forog a naplóbejegyzések jelentős része is e kérdések körül. Bár menőnek lenni minden kamasz titkos álma, Marcitól megtudhatjuk: menőnek lenni nem menő, sokkal inkább ciki – de kipróbálni azért érdemes.

A spuderkás kamaszlányok versengésével a menővé válás változatos alakzatait követhetjük nyomon a regényben. Látjuk, hogy a kizárólag külsőségekre adó, mások elismerését és rajongását kereső bulifotós szelfikirálynők – Angéla és Kitti – reflektálatlan önprezentálása pusztán szimulákrum. Velük szemben a négy barátnő mindegyike – önmagának és egymásnak is tükröt tartva – önmegismeréssel és a benne rejlő képesség kifejezési formájára rátalálva menővé válik a történet végére. Panni az átmenetet képviseli közöttük: ő a külsőségek túlhajszolásától jut el belső lényegének megértéséhez. „Én csak azt éreztem, hogy saját magam akarok lenni, és azt akartam, hogy így fogadjanak el.” Így lesz ő a Spuderka szupermenője, akivel elsős lányok szelfiznek a folyosón. A kamaszok imázsépítési taktikáit és ébredező szexualitását érzékeny, női nézőpontból bemutató Mán-Várhegyi Réka humorral átszőtt tininaplója a kortárs amerikai női prózaírást forradalmasító Erica Jong legjobb regényeit idézi.

A napló kiemelt témája még a társadalmi igazságosság kérdése, ahogy a fiatalok saját életvilágukban a szegénység-gazdagság problémáit megélik. A középosztálybeli Marci hétköznapi tapasztalataiból olyan társadalmi panoráma bontakozik ki, melyből volt elitgimnáziuma rongyrázó csemetéiről éppúgy képet kaphatunk, mint külvárosi iskolájának alsó középosztálybeli vagy éppenséggel szegény osztálytársairól. Társadalmi érzékenységének Marci az iskolarádióban nyilvánosan hangot is ad a csak keveseknek megfizethető Párizs és a valamennyiüknek adott Börzsöny közötti választásával.

Nem ártott volna a regény néhány szereplőjét – így Marci nővérét, Helgát – finomabban egyéníteni. Helgáról azon túl, hogy sikeres vlogoló (videoblogos) és időnként szakít a pasijaival, még az sem derül ki, a költözésük miatt váltott-e iskolát. Nem volt szerencsés zárt mikrokozmoszt teremteni a pszichológus Aurélia és Marci anyjának összekapcsolásával.

Marci titkos naplója egyben szórakoztató fejlődésregény, írója a végén tíz pontban összegzi is, mi mindenben lépett előre egy évvel korábbi önmagához képest. A befejezés nyitott, és valamelyest optimista is: aki akart, párra talált, és Marci szülei is keservesen végigkínlódták a szakításukat, ami kapcsolatuk újjászületésének záloga lehet.

A Szupermenők jó szívvel ajánlható kamaszlányoknak, a lányszívek titkaira kíváncsi fiúknak, szülőknek és mindenki másnak, aki „látleletet” kíván kapni a mai tizenévesekről.

Mán-Várhegyi Réka: A szupermenők. Szabó Marcellina titkos naplója, Tilos az Á Könyvek, 2015.