„Nem kellenek a megálmodott álmok”

Az 1996-os Királylányok könyvének húsz meséje jó húsz évvel később egészült ki a Királylányok második könyvének újabb húsz történetével. Így teljes a létszám: a Hattyús Kastélyban uralkodó Habakuk király mind a negyven lánya mesés életébe enged betekintést.

Nonszensz, miért férfiközpontú igen sok mese. Elindul a szegénylegény szerencsét próbálni, majd kalandos útján valami nagy szolgálatot tesz egy öreg királynak, aki hozzáadja a legkisebb lányát, meg sem kérdezve annak véleményét az ifjúról és a házasságról. A lányok, nők jogainak fontossága akkor lesz hangsúlyos egy apának, ha lánygyermeke születik – kivált, ha kettő, mint a szerzőnek. (Nem beszélve arról, mit mesélhetne a negyven lányát egyedül nevelő Habakuk király, ugye!) „Szent István intelmeket, Kölcsey feljegyzéseket, Zalán pedig meséket ír lányai okítására”, áll az első húsz mese ajánlásában. De persze más kislánynak épp olyan megfelelőek. Mit kislánynak?! Királylánynak, aki ott érezheti magát a többi negyven között, ahol nem csoda, ha több csúfolódó is akad, de végül a piszkálódást elszenvedett erkölcsi megerősítést kap. És mit kap az olvasó értékes nyelven és intelmeken kívül? Mozgalmas, szép ívű kalandokat, ahol bár próbatételek várnak, a bátor szívű, ikonikus mesehős többé válik erőfeszítése nyomán. Zalán Tibor meséi nem kevésbé házasságpártiak, mint a klasszikus mesék, de már nem a lányok passzivitásával. Van, hogy ők ajánlják föl a frigyet, sőt az első, Zille maga kéri meg kiszemeltje kezét.

Az első mese hőse valóban kuriózum babszemnyi méretével. A máshol is megjelenő liliputiság egyik oka a gyerekek kisebb termete. Ehhez társul Gulliver egyik tanulsága: különböző nézőpontokból sok minden viszonyítás kérdése. De ahogy a gyerekek is felcseperednek, a mese végén a szereplők normál emberi alakot öltenek, feloldozzák őket a varázslat alól. Zille esetében közvetett büntetés a parányiság, a nagy hatalmú Szélkirály bosszújának része. Zille apja fogságba vetette Szélkirály legkisebb unokáját, s mivel az összezsugorodott apró zárkájában, hasonlóképpen sújtott le a nagyapa Habakuk gyermekére is. A büntetés jogossága, jogtalansága visszatérő elem. A szarkává változtatott, Habakuknál kuktáskodó legény elcsent némi aranyat, büntetése jogos, ám meghökkentő, hogy bűnét szintén tolvajlással rója le, s az összehordott száz mázsa arany további sorsáról nem esik szó. A szarka egyébként éppen Zille aranytányérját veszi a csörébe, a lány belekapaszkodik, a madár vele együtt elrepül. „Szállani, szállani, szállani egyre”, idéz közben mélázva Zille Ady Új Vizeken járok verséből, amelyben ez is áll: „Nem kellenek a megálmodott álmok. / Én nem leszek a szürkék hegedőse,”, ami rá is illik. Nem lehet nem gondolni Babszem Jankóra, akinek szintén „[a]pró volt a teste, de nagy a mersze”. Eszünkbe juthat Andersen Borsószem hercegkisasszonya is, ha nem is a kicsiny méret, hanem az érdekérvényesítés melletti kiállás okán.

„Tartsd meg a szavadat”, hangzik a szarkafiú visszaváltoztatására vonatkozó kérés Szélkirályhoz, vagyis a legnagyobbaknak is igazságosnak kell lenniük – okulhatnak a gyerekek. A mesék felolvasásra és önálló olvasásra is kiválóak – előbbit támogatja, hogy a narrátor ki-kiszól a történetből. A kötelező didaktika szembeszökő, így nagyobb valószínűséggel ragad meg az emlékezetben, miközben alapvető értékeket hangsúlyoz. A szövegek szókincse meglehetősen gazdag, de nem túlterhelően vagy fölöslegesen. A míves-archaikus, válogatott szavak és kifejezések a felnőttek lexikájára treníroznak, a történések drámaiságát humor ellensúlyozza („Habakuk király három gatyában és két nadrágban vacogott a vastag királyi palást alatt), máshol a gyerekek nyers szókimondóságát imitálják („ronda nagy emberállat”, böki oda a hatalmas Szélkirálynak a pöttöm Zille). Az „amilyen kicsi, olyan talpraesett” típusú megjegyzések pedig megerősítések a gyereklányok önbecsülésének.

Az egyediség Janus-arcúságát Melissza története így összegzi: „Volt, amiben esetlen volt, más dolgokban meg különösen ügyes.” A lánynak három próbát kell kiállnia az ételért, az életéért és a hazatalálásért, ahol kiemelt szerepet kap az odafigyelés és a jó képességek kamatoztatása. A végül pórul járt gonosz sem véletlenül féreggé, csótánnyá változik. A megpróbáltatásokon az író nyelvi játékossággal enyhít: „Zavarod a zavaromat, a végén még megzavarlak az asztal körül, ha a zavarba belezavarsz, és felkavarsz minden avart!” A világunk azonban sosem érthető meg teljesen: „vannak miértek, amelyekre nincsenek válaszok”. Matyi királylányról sem tudjuk meg, miért kapta e nevet, ám azt igen, hogy a rászorulókról, tisztességben megöregedőkről gondoskodni kell. A bölcs öreg és a tettre kész fiatal együttműködésére világít rá Krisztina meséje, ahol nem is a félelmetesen erős ellenség legyőzése a legnagyobb teljesítmény, hanem a saját riadalmasságon való felülkerekedés. Zsófiának a sértődékenységből kell kilábalnia, amit a szegénységben tud megtenni, ahol a szükség rostáján csak a legelemibb értékeink nem hullanak át.

Ahogy a klasszikus mesék és a bibliai Királyok II. könyve férfiakról szól, Zalán Tibor Királylányok második könyve című mesekötete a nők szempontjából mutatja meg, mikre érdemes odafigyelniük a felnövekvő lányoknak. A hiánypótló munka történetei tehát ismerősek, ám most a másik oldalról láthatjuk, mennyiben hasonlítanak és különböznek a felnőtté váláshoz vezető utak. Minden történet az egyediség fényes és árnyoldalát ábrázolja: eljut a legszörnyűbb pontokig is, ahol azonban rögtön humorral szépít, a bajba jutottakhoz rendszerint eljut a segítség, és a happy end sem marad el, ami a külső megpróbáltatások mellett a belső vívódásokon való diadalmaskodásban csúcsosodik ki. Metzing Eszter festett értelmezései – a klasszikus nagy alakú, olvasóbarát betűmérettel szedett, jó minőségű papír mellett – nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy még szívesebben vegyük kézbe a könyvet.

Zalán Tibor: Királylányok második könyve, Cerkabella, 2017.

Leadkép forrása