© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Itt van a kutya elásva!
Úr és kutya
Gondoltuk volna, hogy az irodalomban milyen fontos helyet foglal el a kutyamotívum? Különböző adottságú, világhírű és magyar költőóriásokat, írókat ihletett meg a négylábú társainkhoz fűződő lelki kapocs. Bálint András rendhagyó irodalmi estje a színház határait súrolja gazda és eb kétszemélyes játékán keresztül.
Gondoltuk volna, hogy az irodalomban milyen fontos helyet foglal el a kutyamotívum? Olyan különböző adottságú, világhírű és magyar költőóriásokat, írókat ihletett meg a négylábú társainkhoz fűződő lelki kapocs, mint Byron, Thomas Mann, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Babits Mihály vagy Márai Sándor. Bálint András rendhagyó irodalmi estje több mint előadás, nem költőalakokat idéz fel a művek előadásával, a színház határait súrolja gazda és eb kétszemélyes játékán keresztül.
Úr és kutya címen tartott estet a Radnóti színház igazgatója. A különleges irodalmi összeállítás kutya és ember barátságát mélyíti el 20–21. századi alkotók műveinek megidézésével. Habár minden történeti szál kizárható, irodalmi estről lévén szó, a múlt század eleji vörös foteles nappali világa, csokornyakkendős úr és ebének állandó kommunikációja sajátos légkört varázsol a színpadra. Másfelől a művek egymásutánisága is egyfajta ívet rajzol. Az általános filozofikus és „sztorizgató” hangvételt követően (Babits Mihály: Ádáz kutyám, Thomas Mann: Úr és kutya) mintha sűrűbben jelentkezne a halál, a tragikum az előadás vége felé közeledve; mintha valóban elveszítenénk egy képzeletbeli kutyát, és a hiány teremtené meg a ragaszkodást. És ekkor Bajusz, a labrador ténylegesen eltűnik rövid időre, jelezve az űrt, amit hagyhat maga után, de később továbbra is ott csóválja farkát a színpadon. Emellett tudatos rendezésnek mondható a tragikum és komikum kölcsönhatása. Így Kosztolányi Dezső Hattyú halála című költeménye esetében, melyet a művek első felében mesél el az íróhoz igen hasonlatos külsejű gazdi (Bálint András), mint régi esetet, lógó fülű pajtásának kérésére. A szomorú emlék, Kosztolányi sajátos lelki tragikuma, a műtét gondos leírása erejéig egy pillanatra megáll a levegő a nézőtéren, majd Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes és Tóth Krisztina közkedvelt versei oldják fel szükségszerűen a feszültséget, eljön a játék ideje, az ugrálás, a kötéltépés, a kutya–ember viszony életszerű bemutatása.
Ezt a viszonyt testesíti meg mindvégig az ember–állat kommunikáció a színpadon. Bálint András produkciója több mint irodalmi est tehát, valóban maga a játék. Babits Mihály Ádáz kutyám című versének előadása jól illusztrálja ezt. A kutya imádja az embert, így az Ádázt játszó zsemleszínű vakvezető is társként ül tiszteletbeli gazdája mellett, nyalogatja őt olykor. Találó megoldás Karinthy Frigyes Négy napom az illatos utcában című, egyes szám első személyű novellájának kutya írta újságcikként való színrevitele, a közös olvasás interakciója. De hasonló a kevésbé karakteres jelenetek megoldása akár a pillantás, a simogatás, vagy a véletlennek tűnő, ügyesen álcázott kiszólások („Gyere vissza! Jövök.” „Mit vakaródzol?”), melyek sajátos kedvességet, természetes hangulatot kölcsönöznek a darabnak. Hiába, kutyából nem lesz szalonna, nyolcvan perc figyelmes munka még egy vakvezető labrador türelmét is felülmúlja. Az ügyesen rögtönzött megoldások azonban a darab szempontjából lényeges kommunikációt teszik életszerűvé. Kosztolányi Dezső Részeg kutya című novellájának előadása közben Bajusz feladata, hogy a jelenetet illusztrálva kortyolgasson tányérjából. De túl sok időt töltve el az edény nyalogatásával, gazdája szövegét félbeszakítva inti őt rendre, mire szinkronhangja humort rögtönözve válaszol: „Attól, hogy mosogatok, még figyelek!” Így újra összekovácsolódik a két szereplő, látjuk a darab szempontjából lényeges egymásra figyelést.
Idomított állat színpadra vitele, verbális befogadás és színház kettősége számos kérdést felvet. Akkor most színház vagy irodalmi est? Bálint András játéka, artikulációja, kabátjának lassú levétele, helyzetváltozásai, illetve a tragikum és komikum váltakoztatása segíti fenntartani a néző figyelmét. Olykor azonban elkalandozik a gondolat a húsos, lógó fülű, ráncos kis vakarcs láttán, így az olyan mély szövegek, mint Kosztolányi, Karinthy prózái könnyen siklanak el fülünk mellett, nagyon koncentrálni kell a megértéshez.
Kedvenc háziállatunkhoz különleges lelki kötelék fűz. Ennek sokoldalú megvilágítása kapott teret Deák Krisztina rendezésében. Így olyan irodalmi nézőpontok kerültek kölcsönhatásba, mint Babits és Karinthy Frigyes vallás-gazda hasonlata, Tóth Krisztina és Nemes Nagy játékossága, de ezt a legjobb barátságnak definiált helyzetet színezte a változatos palettán Kosztolányi Részeg kutya című novellájának beemelése, az emberi-állati viselkedés kísérteties szembesítése, később Várady Szabolcs záró éneke alatt a póráz és csokornyakkendő cseréje. Talán a közös érzelmeken, reakciókon alapul az ősi pajtási viszony, a szófogadás, egymás védelme, a közös játék, a könnycsepp egy pincsi halálakor? Többek között erre kapunk választ a nem mindennapi irodalmi séta nyomán.
Úr és kutya, rendezte Deák Krisztina
Radnóti Miklós Színház, Budapest, 2012. április 28. (premier: április 11.)
Úr és kutya címen tartott estet a Radnóti színház igazgatója. A különleges irodalmi összeállítás kutya és ember barátságát mélyíti el 20–21. századi alkotók műveinek megidézésével. Habár minden történeti szál kizárható, irodalmi estről lévén szó, a múlt század eleji vörös foteles nappali világa, csokornyakkendős úr és ebének állandó kommunikációja sajátos légkört varázsol a színpadra. Másfelől a művek egymásutánisága is egyfajta ívet rajzol. Az általános filozofikus és „sztorizgató” hangvételt követően (Babits Mihály: Ádáz kutyám, Thomas Mann: Úr és kutya) mintha sűrűbben jelentkezne a halál, a tragikum az előadás vége felé közeledve; mintha valóban elveszítenénk egy képzeletbeli kutyát, és a hiány teremtené meg a ragaszkodást. És ekkor Bajusz, a labrador ténylegesen eltűnik rövid időre, jelezve az űrt, amit hagyhat maga után, de később továbbra is ott csóválja farkát a színpadon. Emellett tudatos rendezésnek mondható a tragikum és komikum kölcsönhatása. Így Kosztolányi Dezső Hattyú halála című költeménye esetében, melyet a művek első felében mesél el az íróhoz igen hasonlatos külsejű gazdi (Bálint András), mint régi esetet, lógó fülű pajtásának kérésére. A szomorú emlék, Kosztolányi sajátos lelki tragikuma, a műtét gondos leírása erejéig egy pillanatra megáll a levegő a nézőtéren, majd Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes és Tóth Krisztina közkedvelt versei oldják fel szükségszerűen a feszültséget, eljön a játék ideje, az ugrálás, a kötéltépés, a kutya–ember viszony életszerű bemutatása.
Ezt a viszonyt testesíti meg mindvégig az ember–állat kommunikáció a színpadon. Bálint András produkciója több mint irodalmi est tehát, valóban maga a játék. Babits Mihály Ádáz kutyám című versének előadása jól illusztrálja ezt. A kutya imádja az embert, így az Ádázt játszó zsemleszínű vakvezető is társként ül tiszteletbeli gazdája mellett, nyalogatja őt olykor. Találó megoldás Karinthy Frigyes Négy napom az illatos utcában című, egyes szám első személyű novellájának kutya írta újságcikként való színrevitele, a közös olvasás interakciója. De hasonló a kevésbé karakteres jelenetek megoldása akár a pillantás, a simogatás, vagy a véletlennek tűnő, ügyesen álcázott kiszólások („Gyere vissza! Jövök.” „Mit vakaródzol?”), melyek sajátos kedvességet, természetes hangulatot kölcsönöznek a darabnak. Hiába, kutyából nem lesz szalonna, nyolcvan perc figyelmes munka még egy vakvezető labrador türelmét is felülmúlja. Az ügyesen rögtönzött megoldások azonban a darab szempontjából lényeges kommunikációt teszik életszerűvé. Kosztolányi Dezső Részeg kutya című novellájának előadása közben Bajusz feladata, hogy a jelenetet illusztrálva kortyolgasson tányérjából. De túl sok időt töltve el az edény nyalogatásával, gazdája szövegét félbeszakítva inti őt rendre, mire szinkronhangja humort rögtönözve válaszol: „Attól, hogy mosogatok, még figyelek!” Így újra összekovácsolódik a két szereplő, látjuk a darab szempontjából lényeges egymásra figyelést.
Idomított állat színpadra vitele, verbális befogadás és színház kettősége számos kérdést felvet. Akkor most színház vagy irodalmi est? Bálint András játéka, artikulációja, kabátjának lassú levétele, helyzetváltozásai, illetve a tragikum és komikum váltakoztatása segíti fenntartani a néző figyelmét. Olykor azonban elkalandozik a gondolat a húsos, lógó fülű, ráncos kis vakarcs láttán, így az olyan mély szövegek, mint Kosztolányi, Karinthy prózái könnyen siklanak el fülünk mellett, nagyon koncentrálni kell a megértéshez.
Kedvenc háziállatunkhoz különleges lelki kötelék fűz. Ennek sokoldalú megvilágítása kapott teret Deák Krisztina rendezésében. Így olyan irodalmi nézőpontok kerültek kölcsönhatásba, mint Babits és Karinthy Frigyes vallás-gazda hasonlata, Tóth Krisztina és Nemes Nagy játékossága, de ezt a legjobb barátságnak definiált helyzetet színezte a változatos palettán Kosztolányi Részeg kutya című novellájának beemelése, az emberi-állati viselkedés kísérteties szembesítése, később Várady Szabolcs záró éneke alatt a póráz és csokornyakkendő cseréje. Talán a közös érzelmeken, reakciókon alapul az ősi pajtási viszony, a szófogadás, egymás védelme, a közös játék, a könnycsepp egy pincsi halálakor? Többek között erre kapunk választ a nem mindennapi irodalmi séta nyomán.
Úr és kutya, rendezte Deák Krisztina
Radnóti Miklós Színház, Budapest, 2012. április 28. (premier: április 11.)
