Hídnak lenni a művészetben – Interjú Kallós Judit művészettörténésszel, a Hegyvidék Galéria művészeti vezetőjével

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztél legújabb kori művészet szakirányon, szakmai gyakorlatodat pedig Szentendrén a Ferenczy Múzeumi Centrumban, majd a Magyar Nemzeti Galériában töltötted. Hogyan zajlik egy ilyen szakmai gyakorlat? Milyen feladataid voltak?

Szentendrén nőttem fel, így a település több szempontból is meghatározó számomra. A város története, hangulata, képzőművészeti múltja és jelene mindig közel állt hozzám, szerettem volna több mindent tudni róla. A gyakorlat során főként muzeológiai feladatokat végeztem, miközben beleláttam az intézmény működésébe, megismerhettem a képzőművészeti gyűjteményt, részt vehettem Czóbel Béla festőművész grafikáinak leltárba vételében, leírókartonok elkészítésében.

A Magyar Nemzeti Galériába Katona Júlia hívására kerültem, aki múzeuminformatikát oktatott az egyetemen. Megismerkedtünk a múzeumi dokumentáció fogalmával és gyakorlati vonatkozásaival, a múzeumi integrált gyűjteménykezelő rendszerekkel. A gyakorlat során műtárgyadatokat vezettem fel egy olyan felületre, amely révén ma már online formában elérhető bárki számára a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye.

Hogyan látod, ma m ilyen adottságokra van szüksége egy művészettörténésznek?

A művészettörténész hidat képez a művész és a befogadó között. Sokféle lehetőség van elhelyezkedni a szakmában, többek között múzeumokban, kutatóintézetekben, oktatási intézményekben, nonprofit és kereskedelmi galériákban, aukciósházakban, vagy akár vállalkozóként is lehet tevékenykedni, esetleg többféle munkában, projektben részt venni párhuzamosan, intézményi keretek nélkül.

Szerintem nagyon fontos a szakmai ismeretek, tudás mellett a jó szervezőkészség, a kreativitás, a kutatói tevékenységhez az elmélyülés és a kritikai gondolkodás képessége, a kíváncsiság megléte, valamint az alaposság, precizitás. Úgy gondolom, hogy

a művészettörténészi, kurátori munka egy empátiára, konszenzusra, együttműködésre, közös gondolkodásra épülő hivatás,

amelyhez alapvető a jó kommunikációs és íráskészség is, hiszen egy tárlatvezetés, előadás, múzeumpedagógiai foglalkozás megtartásakor meg kell szólítanunk az érdeklődő közönséget, segítenünk kell a befogadást, a megértést. Manapság már a közösségi médián keresztül történő kommunikáció menedzselése, a különböző informatív tartalmak létrehozása is feladat.

Olvastam, hogy szakmai érdeklődésed középpontjában a két világháború közötti magyar festészet állt eleinte, de a kortárs művészet is aktív szereplője a mindennapjaidnak. A kortárs művészetbe belecsöppentél, vagy volt már benned nyitás az újabb, modernebb irányzatok felé?

Eleinte a 20. század művészete állt hozzám leginkább közel – az egyetemen a két világháború közti magyar művészet volt a kutatási területem, amivel a jövőben is szívesen foglalkoznék még. Amióta a Hegyvidék Galériában dolgozom, a kortárs képművészet került a középpontba, ami azért is izgalmas számomra, mert élő kapcsolódások jöhetnek létre: itt és most zajlik, a jelenben, azaz személyesen is van lehetőség találkozni és megismerni az alkotókat. Mindig nyitott voltam a jelenkori művészet iránt, de mivel eleinte nem ez volt a fő kutatási területem, kevesebb ismeretem volt róla. Most már a mindennapjaim része, és egyre nagyobb rálátásom van erre a korszakra is.

A kortárs művészet határait nehéz lenne meghatározni, bizonyos területei már meghaladják a hagyományos múzeum kereteit. Van olyan ága, ami hozzád igazán közel áll? Mit keresel a kortársakban?

Alapvetően bármire nyitott vagyok. A kortárs művészetben nem beszélhetünk annyira egyértelmű, elkülönülő művészeti stílusokról, mint a korábbi évszázadokban vagy mint a 20. századi izmusok tekintetében, inkább különféle tendenciák, hatások emelhetők ki. Mind az absztrakt, mind a figurális alkotások között vannak kedvencek, a technikai sokszínűségről nem is beszélve. Számomra fontos a szakmai tudás megléte, és támogatom az innovatív megoldásokat, a kísérletező attitűdöt is. Az esztétikai minőségek mellett pedig értékelem, ha van mondanivalója, átgondolt koncepciója az alkotónak. Fontosnak tartom mindig hangsúlyozni, hogy a művészet megközelítése alapvetően szubjektív. A rajztehetség, a technikai tudás látható, mérhető, de egy műalkotás nem csupán ettől fog értéket jelenteni a néző számára. A műveknek aurájuk, kisugárzásuk van, ami különbözőképpen szólítja meg az embereket. Lényeges, hogy megismerjük az alkotó gondolatait, motivációit is, de attól válik teljessé a befogadás és a megértés, ha mi, nézők is hozzátesszük az érzéseinket, benyomásainkat. Hagyjuk, hogy hassanak ránk – akár negatívan, akár pozitívan – a művek!

A kortárs alkotó a jelenben él, saját korának pszichológiai, társadalmi és politikai valóságára reflektál, miközben rendelkezik egy olyanfajta tudással is, ami a múltban, a hagyományokban gyökerezik – ezek mind együtt befolyásolják az alkotói folyamatokat.

Az pedig egy izgalmas kérdés, hogy a jelenkor művészete hogyan integrálódik be a művészettörténeti kánonba, és pár évtizeddel később hogyan értékeljük, értelmezzük majd.

Hogyan látod a fiatal, pályakezdő képzőművészeket, a helyzetüket?

Az egyetemről kikerülve sokszor tanácstalan az ember, hogy merre és hogyan is induljon el, de léteznek már olyan kezdeményezések, programok, amelyek segítenek a képzőművészeknek a szakmában való érvényesülésben, elhelyezkedésben. Olyan eszközöket, gyakorlati tanácsokat, ismereteket adnak át, amelyekkel – én úgy látom, hogy – sokan élni tudnak, és képesek sikeresen menedzselni magukat. A fiatalok keresik a lehetőségeket a bemutatkozásra, készség szintjén kezelik és használják a közösségi médiát, így könnyebben tudnak nemzetközi szinten is érvényesülni.

Hogyan tud hozzátok egy fiatal alkotó jelentkezni?

Többféle lehetőség létezik: személyesen is megkereshet minket, vagy e-mailben is küldhet portfóliót egy rövid bemutatkozással, de szívesen látogatok el a műtermébe is. A megkeresések, ajánlások és saját felvetések, döntések együtteséből áll össze az éves kiállítási terv, többféle szempontot is figyelembe véve.

Jelenleg a Hegyvidék Galéria művészeti vezetője vagy. Mire fekteted a hangsúlyt az éves művészeti koncepció kialakításakor? Mennyire kell előre gondolkodnod – pláne most, amikor hol nyitva vagytok, hol bezártok?

A Hegyvidék Galéria 1998 óta működik a XII. kerületben egy nonprofit, elsősorban kortárs képzőművészetet bemutató kiállítóhelyként, amelyet a Hegyvidéki Önkormányzat alapított. 2017 óta a MOM Kulturális Központ tagintézményeként rendez tárlatokat és kulturális programokat. Ekkor költöztünk át a Városmajor utcából a Királyhágó térre, egy korszerű, modern, letisztult és világos helyiségbe, amelynek belsőépítészeti kialakítását, valamint a Galéria arculatát a MOME egyetemi hallgatói között meghirdetett ötletpályázat győztesei tervezték. Én 2015 októbere óta dolgozom itt, 2018 szeptemberétől vagyok a művészeti vezetője.

Kortárs kiállítótérként elsődleges célunk a kultúra közvetítése, a kortárs képzőművészet bemutatása. Jelenleg is koncepció, hogy kiállítási lehetőséget biztosítsunk a XII. kerületben, a Hegyvidéken élő-alkotó művészek számára, de nincs szó kizárólagosságról, jóval szélesebb kör művészei mutatkozhatnak be nálunk. Általában egy évre előre szervezzük le a tárlatokat, bár adódhatnak változások a kiállítási naptárban év közben. Mint ahogy a pandémia is jelentősen átírta a kulturális intézmények programjait, nálunk is vannak csúszások.

A már elismert művészek mellett a fiatal, pályájuk elején járó alkotók is kiállíthatnak a Galériában. Technikai, tematikai sokszínűségre törekszünk: igyekszünk bemutatni jelenkorunk művészetének változatosságát, így a festészet, a szobrászat, a grafika, a fotó, a textil-, valamint a képzőművészet egyéb ágai is képviseltetik magukat, legyen szó figuratív vagy nonfiguratív ábrázolásmódról. Arra is célunk, hogy az országos és fővárosi rendezvénysorozatokhoz, emléknapokhoz (magyar kultúra napja, Budapest FotóFesztivál, Grafika Hónapja, Budapest Art Week, Műtárgyak Éjszakája, a magyar fotográfia napja, Ars Sacra Fesztivál, Építészet Hónapja) kapcsolódva állítsuk össze az éves koncepciót.

Legutóbb Kovalovszky Dániel fotográfus Egy pokoli színjáték díszletei című, a Rákosi- és a korai Kádár-korszak börtönvilágát feldolgozó, illetve a kommunista diktatúra meghatározó helyszíneit feltérképező kiállítása volt látható nálunk, amellyel a Budapest FotóFesztiválhoz kapcsolódtunk volna, és a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján terveztük megnyitni. A pandémia miatt végül azonban csak júliusban tudtuk megrendezni.

Megtiszteltetés volt, hogy idén februárban a Cziffra Fesztivál keretében, a Cziffra György Emlékévhez kapcsolódva is rendezhettünk kiállítást: aatoth franyo képzőművész tárlatát a Várfok Galériával együttműködve. A kiállítás és a kísérőrendezvények sajnos csak online formában voltak elérhetőek, de így is sok érdeklődőt vonzottak. A MOMkultból 2016-ban indult a Fesztivál, amelynek azóta is fő bázisa az intézmény. A szervezők részéről egy szuper kezdeményezés, hogy a zenei programok mellett a képzőművészet is helyet kapott az események között. Jövőre is folytatjuk az együttműködést.

A Galéria kiállításai között több sorozat is található. Minden évben szervezünk egy csoportos kiállítást az adott évben Munkácsy-díjjal kitüntetett képzőművészek alkotásaiból, valamint a debreceni Antal–Lusztig-gyűjtemény anyagából is rendszeresen mutatunk be egy-egy válogatást Nagy T. Katalin művészettörténész rendezésében.

Manapság egy galéria éves működési koncepciójában a kiállításokon túl számos egyéb program is szerepelhet. Nálatok milyen kiegészítő programok, múzeumpedagógiai foglalkozások vannak?

Nagyon fontosnak tartom a személyes találkozást, így rendszeresen tartunk kiállításmegnyitókat, kísérőrendezvényként pedig tárlatvezetéseket, kerekasztal-beszélgetéseket, segítve a megértést, a befogadást. Az interaktivitás, a közönség bevonása, a participáció szintén célunk, így például Cseke Szilárd képzőművész kiállításán egy interaktív tárlatvezetésen is lehetőség volt részt venni, amin a látogatók kipróbálhatták a művész egyik képalkotó technikáját. A gyerekeknek, családoknak múzeumpedagógiai foglalkozásokat szoktunk szervezni, a kerületi iskolákból pedig rendszeresen érkeznek hozzánk diákok megtekinteni a kiállításokat – nekik egy rövid tárlatvezetést is tartunk.

Mindezeken felül helyet adunk más művészeti és irodalmi programoknak, művészettörténeti előadásoknak, könyvbemutatóknak, szervezünk műterem- és műhelylátogatásokat. A kiállítások ideje alatt nyitvatartási időben lehetőség van a Galéria könyvtárában található művészeti témájú könyvek helyben történő olvasására is.

Mik a legaktuálisabb események, amik soron következnek számodra, akár a Hegyvidék Galérián belül, akár külön projektként?

Bízom benne, hogy a Hegyvidék Galériában ősszel folytatódhatnak a korábban már elkezdett programjaink, amik mellett felvetődött építészeti séták indításának ötlete is: ezek során bemutatásra kerülne a XII. kerület izgalmas építészeti öröksége. Személy szerint szeretnék kicsit elmélyülni a Hegyvidéken egykor élt és alkotott képzőművészek munkásságában, a kerületi vonatkozások kutatására helyezve a hangsúlyt.

A Galériában végzett munka mellett szívesen nyitok meg kiállításokat más helyszíneken, valamint körvonalazódik egy, a ’60-as, ’70-es évek magyar popkultúráját feldolgozó összművészeti projekt is, amelynek lehetséges, hogy a szervezésében részt fogok vállalni. A művészeti írás, kritika területén még kevés a tapasztalatom, de a jövőben ebbe is szeretnék több energiát fektetni, valamint a művészettörténeti kutatásnak is időt szentelni, továbbá kiállítási projekteket megálmodni.

Hogy látod, mennyire tudja a múzeumi szféra tartani a lépést a folyamatosan változó igényekkel?

Egyre szélesebb skálán mozognak a múzeumi programok: a különböző társművészetek mind inkább bevonódnak, helyet kapnak a kiállítóterekben, például a képzőművészet és a gasztronómia kooperációja is egyre népszerűbb. Számos új lehetőség létezik, amelyekkel a kiállításokat változatos kulturális szolgáltatásokkal tudjuk kiegészíteni, szélesebb látogatói kört is megszólítva, bevonzva a tárlatokra. Bár mi nem vagyunk múzeum, de mi is szeretnénk jobban nyitni efelé.

Amikor legutóbb a Szépművészeti Múzeumban jártam, számomra már meglepően sok volt az érintőképernyős, interaktív játék, információs eszköz. Ennek a fejlődési ívén hol vagytok ti? Tervezitek-e ezek beépítését a saját teretekben, vagy ez egy kisebb galéria esetén még nem releváns?

Egy történeti, irodalmi kiállításon szerintem izgalmas, ha interaktív elemek is színesítik a tárlatot, és kihasználják a digitális technika adta lehetőségeket. Egy képzőművészeti kiállítás esetében szintén lehet releváns, mi is ki szoktuk egészíteni a tárlatokat interjúkkal, videókkal, képvetítésekkel. Alapvetően szerintem az arányokra és az elhelyezésre érdemes odafigyelni.

Az ember figyelme véges, egy bizonyos fokig terhelhető – a túl sok információ és technikai kütyü is lehet zavaró, elvonhatja a figyelmet a lényegről: az alkotásokról.

Az ősz a legnagyobb magyar művészeti vásár, az Art Market Budapest ideje. Számodra mi az izgalmas egy ilyen nagyszabású művészeti eseményen?

Izgalmas az a művészeti sokszínűség, amit az ember ezeken a vásárokon tapasztal. Rengeteg impulzus ér ilyenkor, új nevekkel, alkotásokkal van lehetőség találkozni. Jó látni, hogy a nemzetközi jelenlétre is törekszik a szervezés, illetve a kereskedelmi galériák mellett nonprofit szervezetek, kiállítóhelyek, egyetemek, valamint különböző képzőművészeti társaságok is bemutatkoznak. A kiállított művek mellett az elrendezéseket, a standok megjelenését is figyelni szoktam: érdekes számomra, hogy a galériák milyen koncepció alapján rendezik meg a minitárlataikat. A másik nagyon fontos pozitív hozadéka ezeknek a seregszemléknek a találkozás élménye, a szocializáció és a kapcsolatteremtés/építés lehetősége mind a művészekkel, mind pedig a szakmai munkatársakkal. Szuper így egyben sok műtárgyat látni, amik ezáltal összehasonlíthatóvá válnak, és könnyebb felismerni, melyek azok az alkotások, amik valódi értéket, kvalitást képviselnek.

2017 óta részt veszek a XII. kerületben működő Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep szervezésében, ahová minden év augusztusában általában tizenöt képzőművészt hívunk meg alkotni Magyarországról, a határon túli magyar területekről, valamint külföldről is. Az alkotótelep minden évben tematikus, egy adott témára reflektálnak a művészek, és a kész munkákat ősszel, a Hegyvidék Galériában mutatjuk be. A képzőművészeti vásárok alkalmával azt is kutatom, hogy kiket lenne érdemes meginvitálni.