© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
A dizájn javítja az életminőséget
Beszélgetés Fülöp Józseffel
A közelmúlt fesztiválsikerei miatt a figyelem középpontjába került a MOME Animációs Tanszéke. Fülöp József rektorral az eredmények mellett arról beszélgettünk, hogyan tudja az egyetem menedzselni és piacképessé formálni a hallgatók munkáit, hogyan ösztönzi egyéni hangjuk megtalálását.
A közelmúlt fesztiválsikerei miatt a figyelem középpontjába került a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) Animációs Tanszéke. Fülöp József rektorral a tanszék eredményei mellett arról beszélgettünk, hogyan tudja az egyetem menedzselni és piacképessé formálni a hallgatók munkáit, hogyan ösztönzi egyéni hangjuk megtalálását.
Andrasev Nadja A nyalintás nesze című munkáját januárban a magyar filmkritikusok 2015 legjobb animációjának választották, majd a Cannes-i Filmfesztivál Cinéfondation kategóriájában megosztott harmadik díjat nyert. Számítanak újabb trófeára?
Egy fesztiválszereplés azt szokta generálni, hogy még több fesztivál meghívja a filmet, de egyáltalán nem biztos, hogy további díjat is nyer. Az első átütő sikerünk a 2012-ben készült Nyuszi és őz volt, ami több mint százötven fesztiválon nyert díjat. Ezt követte a Symphony No. 42 bemutatkozása a Berlinalén, majd az Oscar shortlistre kerülés. Nem lepődnék meg, ha A nyalintás nesze is fesztiválsikerek sorozatát aratná, de az nagyon távol áll a valóságtól, hogy mi egy-egy ilyen filmet az alkotójával közösen úgy kezdünk el tervezni, fejleszteni és kivitelezni, hogy fesztiválsikert akarunk belőle csinálni. Nyilván nagyon örülünk, mert az ilyen a fogadtatás jót tesz az egyetem reputációjának és a magyar animáció egészének, de az animáció mesterszakon mi elsősorban azt a lehetőséget szeretnénk biztosítani hallgatóinknak, hogy egyéni alkotói programjukat valósíthassák meg.
Az utóbbi években sikert sikerre halmoz a magyar animáció: a tavalyi fesztiváldömping után 2016-ot a Limbo-Limbo Travel nyitotta a Sundance programjában, majd jött a Love berlini premierje, az éppen véget ért cannes-i mustrára két MOME-s hallgató filmjét válogatták be, Annecyben pedig három hazai animáció fog szerepelni. Ön szerint mi a kiemelt figyelem oka?
A magyar animációnak sok évtizedes, nagyszerű hagyománya van, ezért nem meglepő, hogy figyelem irányul rá a világban. Annak is megvan a maga előtörténete, hogy mostanában miért egyetemisták készítenek sikeres filmeket. A magyar animáció ’50-es évektől a ’90-es évek közepéig tartó aranykora kapcsán gyakran emlegetett Pannónia Filmstúdióban tradicionális módon neveltek tehetséges fiatalokból alkotókat, és egy hét-nyolc éves szamárlétrán felfelé lépegetve így lett egy fázisrajzoló fiúcskából Rofusz Ferenc Oscar-díjjal. A ’70-es évek második felétől a televíziós megrendelések és az egész estés filmek gyártása is olyan lendületet kapott, ami szükségessé tette a koncentráltabb és gyorsabb utánpótlásképzést. Így a Pannónia Animációs Stúdió és az Iparművészeti Főiskola [a MOME korábbi neve – a szerk.] 1980-ban eldöntötte, hogy animációs képzést indítanak, és a Pannónia vitte ennek a művészi-gyakorlati részét.
Aztán a ’90-es években az animációs filmgyártás átesett egy paradigmaváltáson: nemcsak a számítógépes animáció jelent meg, hanem a számítógépek a klasszikus animációs technikákat is elkezdték segíteni. Az eszközök könnyebb elérhetőségének hatására az oktatás gyakorlatilag egybefonódott a filmkészítéssel, így a 2000-es évektől nálunk is kialakult az a metódus, hogy a hallgatók félévente akár több filmet is készíthetnek. Ezt követően 2005-től egy szisztematikus oktatási váltás azt célozta meg, hogy a hallgatóink legyenek nemzetközi képzések részesei, legyen a dramaturgia, a történetmesélés oktatása egyenértékű a vizualitás fejlesztésével, valamint legyen a filmek készítésének és fesztiváloztatásának menedzsmentje. Az lett az Animáció Tanszék szemlélete, hogy értékként kezeljük a hallgatóinkat és a munkájukat. Ennek első eredményei hamar meg is érkeztek egy-egy film fesztiválsikereivel, majd 2014-re megerősödtek ezek a tendenciák. Mindez tízéves következetes építkezés eredménye.
Annak ellenére, hogy a szakma érdeklődésének középpontjában vannak az említett alkotások, a nagyközönséghez nem mindig jutnak el. Gondolja, hogy lenne igény a hagyományos moziforgalmazásra?
Ez nagyon fontos kérdés, mert a magyar animáció az előbb emlegetett aranykorát is annak köszönheti, hogy a Magyar Televízió a ’60-as évek végétől a ’90-es évek elejéig folyamatos megrendelője volt. Így születtek mai napig legendás tévésorozatok, majd egész estés filmek. Ha most megnézzük a gazdaságilag legsikeresebb mozifilmek listáját, látható, hogy az animációs film mint üzleti forma nem elhanyagolható potenciállal bír. De Magyarország kis piac. Ma a köztévének van gyerekcsatornája, de ott még nem jelentek meg tömegesen a kortárs animációk, mert csak az elmúlt négy évben változott úgy a támogatási rendszer, hogy megint lehessen animációs sorozatokat csinálni. Korábban animációs művészfilmekre lehetett csak támogatást szerezni, de a magasművészet sosem volt a tömegkultúra része. A magyar animáció számára is a palettáról korábban elveszett sorozatok és az egész estés filmek indukálhatnak a tömegkultúrában is láthatóságot.
Most átmeneti időszakot élünk, mert a televízió mellett az online felületeken is sok nézőt el lehet érni. A MOME Animációnak is van Vimeo- és Youtube-csatornája, de sikereinket általában az alkotás megszületése után két-három évvel tudjuk csak közkinccsé tenni, mert addig a filmek fesztiválköreiket futják. Igyekszünk azért közösségi alkalmakat is teremteni, ott van például a Kiskakas Animációs Filmnapok és a Kiskakas filmklub is, illetve úgy tűnik, hogy A nyalintás nesze is egy egész estés filmnek lesz a kísérője. A legjobb az lenne, ha a magyar kulturális élet a köztelevízióval az élén úgy gondolná, hogy a magyar animáció van annyira fontos – akár a régi alkotásokat, akár a fiatalokat tekintve –, hogy ne az éjszakai műsorsávban, hanem látható helyen közvetítsék.
Izgalmas látni, hogy az Animáció Tanszéken készülő filmek tükrözik alkotóik egyéniségét, a hallgatók bátran kísérleteznek saját stílussal. Ez a képzés sajátosságainak köszönhető, vagy az animáció az élőszereplős filmhez képest eleve szabadabb?
Az animációnak a filmművészetben mindig is megvolt az a törekvése, hogy egy kicsit más legyen, feszegesse a határokat. A technika is nagyon sokféle lehet, kezdetben voltak rajzfilmek, aztán jöttek a bábfilmek, majd mindenféle egyéb eszközök. Lényegében az összes képzőművészeti, vizuális képalkotó rendszert integrálni tudja az animáció. A magyar animáció jellegzetessége az ’50-es évektől napjainkig, hogy ellentétben más országok iskoláival, minden alkotója különböző volt. Egészen máshogy csinált filmet Jankovics Marcell, Reisenbüchler Sándor vagy Kovásznai György. A Pannónia Filmstúdió volt a magyar animáció egyetlen nagy monolitja, de ott is a sokszínűséget ápolták. A Pannónia oktatási „génjét” mi továbbörökítettük, és máig fontosnak tartjuk, hogy engedjük, sőt ösztönözzük az alkotókat a saját vizuális nyelvük megtalálására, és segítsük őket abban kibontakozni. Már a felvételi szisztéma is tükrözi, hogy az egyéni hang megtalálását nagyon fontosnak tartjuk. Olyanokat veszünk fel, akik képesek nagyon magas minőségben és másokétól eltérő formában megfogalmazni az elképzeléseiket.
Milyen anyagi források állnak rendelkezésükre a vizsgafilmek készítéséhez?
Pályázhatunk a Magyar Nemzeti Filmalaphoz diplomafilmek készítésére, továbbá a Média Mecenatúra Macskássy- és Dargay-programjának pályázati rendszere lehetővé teszi, hogy rövidfilmek, illetve sorozatprojektek készüljenek. Négy éve működik ez a rendszer, és nagyon sok izgalmas mű született. Igyekszünk a hallgatóinkat segíteni abban is, hogy önállóan, az egyetem után is pályázzanak, így készült el például a Candide kalandjai sorozat. Ugyanakkor maga az egyetem is pályázik. Ennek eredményeként például most készítjük a második szériáját egy gyereksorozatnak, amelyben kortárs alkotókkal együttműködve dolgozzuk fel irodalmi értékeket közvetítő műveiket. Úgy gondoljuk, a gyerekeknek nemcsak egyszerű és olcsó, hanem míves és izgalmas dolgokat is lehet csinálni. Ezek a filmek úgy készülnek, hogy együttműködünk már diplomázott hallgatóinkkal. Fontos, hogy az egyetem után is rendelkezésre álljon számukra egy magas színvonalú alkotói közeg, de ilyen magától nem teremtődik. Kevés a magyar animációs stúdió.
2013-ban a MOME elnyerte a kiválósági címet, illetve négy éven át kiemelt állami támogatásban részesül. Mely terveket sikerült idáig megvalósítani, és milyen fejlesztések várhatók még?
Kiválósági címet kapott más egyetem is, nem csak a MOME. Az ezzel járó, körülbelül hetvenmilliós éves összeget olyan hiánypótló programokra fordítottuk, mint egy dizájnfolyóirat beindítása, a magyar dizájntermékeket évkönyvben bemutató Hungarian Design Yearbook, valamint a MOME+, amellyel az iskola után cégalapításra és a startupkultúrába való becsatlakozásra alkalmas tehetségeket mentorálunk. Más dolog a 2014-ben indult és 2018-ban lezáruló kiemelt kormányzati beruházás, amiből fejlesztjük a campust, Kreatív Innovációs és Tudásparkot építünk. Meglévő műhelykapacitásunk többek között filmstúdióval, hangstúdióval, utómunka-stúdióval bővül. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy az iskolai feladatok szellemi termékei piacérett produktummá váljanak, és ebbe akarunk külsős partnereket is bevonni. Az a meglátásunk, hogy a dizájn mint attitűd nem csupán külsőségekben hozzáadott érték. Úgy gondolkodunk a dizájnról, mint ami közvetlenül hat az életminőségre.
Andrasev Nadja A nyalintás nesze című munkáját januárban a magyar filmkritikusok 2015 legjobb animációjának választották, majd a Cannes-i Filmfesztivál Cinéfondation kategóriájában megosztott harmadik díjat nyert. Számítanak újabb trófeára?
Egy fesztiválszereplés azt szokta generálni, hogy még több fesztivál meghívja a filmet, de egyáltalán nem biztos, hogy további díjat is nyer. Az első átütő sikerünk a 2012-ben készült Nyuszi és őz volt, ami több mint százötven fesztiválon nyert díjat. Ezt követte a Symphony No. 42 bemutatkozása a Berlinalén, majd az Oscar shortlistre kerülés. Nem lepődnék meg, ha A nyalintás nesze is fesztiválsikerek sorozatát aratná, de az nagyon távol áll a valóságtól, hogy mi egy-egy ilyen filmet az alkotójával közösen úgy kezdünk el tervezni, fejleszteni és kivitelezni, hogy fesztiválsikert akarunk belőle csinálni. Nyilván nagyon örülünk, mert az ilyen a fogadtatás jót tesz az egyetem reputációjának és a magyar animáció egészének, de az animáció mesterszakon mi elsősorban azt a lehetőséget szeretnénk biztosítani hallgatóinknak, hogy egyéni alkotói programjukat valósíthassák meg.
Az utóbbi években sikert sikerre halmoz a magyar animáció: a tavalyi fesztiváldömping után 2016-ot a Limbo-Limbo Travel nyitotta a Sundance programjában, majd jött a Love berlini premierje, az éppen véget ért cannes-i mustrára két MOME-s hallgató filmjét válogatták be, Annecyben pedig három hazai animáció fog szerepelni. Ön szerint mi a kiemelt figyelem oka?
A magyar animációnak sok évtizedes, nagyszerű hagyománya van, ezért nem meglepő, hogy figyelem irányul rá a világban. Annak is megvan a maga előtörténete, hogy mostanában miért egyetemisták készítenek sikeres filmeket. A magyar animáció ’50-es évektől a ’90-es évek közepéig tartó aranykora kapcsán gyakran emlegetett Pannónia Filmstúdióban tradicionális módon neveltek tehetséges fiatalokból alkotókat, és egy hét-nyolc éves szamárlétrán felfelé lépegetve így lett egy fázisrajzoló fiúcskából Rofusz Ferenc Oscar-díjjal. A ’70-es évek második felétől a televíziós megrendelések és az egész estés filmek gyártása is olyan lendületet kapott, ami szükségessé tette a koncentráltabb és gyorsabb utánpótlásképzést. Így a Pannónia Animációs Stúdió és az Iparművészeti Főiskola [a MOME korábbi neve – a szerk.] 1980-ban eldöntötte, hogy animációs képzést indítanak, és a Pannónia vitte ennek a művészi-gyakorlati részét.
Aztán a ’90-es években az animációs filmgyártás átesett egy paradigmaváltáson: nemcsak a számítógépes animáció jelent meg, hanem a számítógépek a klasszikus animációs technikákat is elkezdték segíteni. Az eszközök könnyebb elérhetőségének hatására az oktatás gyakorlatilag egybefonódott a filmkészítéssel, így a 2000-es évektől nálunk is kialakult az a metódus, hogy a hallgatók félévente akár több filmet is készíthetnek. Ezt követően 2005-től egy szisztematikus oktatási váltás azt célozta meg, hogy a hallgatóink legyenek nemzetközi képzések részesei, legyen a dramaturgia, a történetmesélés oktatása egyenértékű a vizualitás fejlesztésével, valamint legyen a filmek készítésének és fesztiváloztatásának menedzsmentje. Az lett az Animáció Tanszék szemlélete, hogy értékként kezeljük a hallgatóinkat és a munkájukat. Ennek első eredményei hamar meg is érkeztek egy-egy film fesztiválsikereivel, majd 2014-re megerősödtek ezek a tendenciák. Mindez tízéves következetes építkezés eredménye.
Annak ellenére, hogy a szakma érdeklődésének középpontjában vannak az említett alkotások, a nagyközönséghez nem mindig jutnak el. Gondolja, hogy lenne igény a hagyományos moziforgalmazásra?
Ez nagyon fontos kérdés, mert a magyar animáció az előbb emlegetett aranykorát is annak köszönheti, hogy a Magyar Televízió a ’60-as évek végétől a ’90-es évek elejéig folyamatos megrendelője volt. Így születtek mai napig legendás tévésorozatok, majd egész estés filmek. Ha most megnézzük a gazdaságilag legsikeresebb mozifilmek listáját, látható, hogy az animációs film mint üzleti forma nem elhanyagolható potenciállal bír. De Magyarország kis piac. Ma a köztévének van gyerekcsatornája, de ott még nem jelentek meg tömegesen a kortárs animációk, mert csak az elmúlt négy évben változott úgy a támogatási rendszer, hogy megint lehessen animációs sorozatokat csinálni. Korábban animációs művészfilmekre lehetett csak támogatást szerezni, de a magasművészet sosem volt a tömegkultúra része. A magyar animáció számára is a palettáról korábban elveszett sorozatok és az egész estés filmek indukálhatnak a tömegkultúrában is láthatóságot.
Most átmeneti időszakot élünk, mert a televízió mellett az online felületeken is sok nézőt el lehet érni. A MOME Animációnak is van Vimeo- és Youtube-csatornája, de sikereinket általában az alkotás megszületése után két-három évvel tudjuk csak közkinccsé tenni, mert addig a filmek fesztiválköreiket futják. Igyekszünk azért közösségi alkalmakat is teremteni, ott van például a Kiskakas Animációs Filmnapok és a Kiskakas filmklub is, illetve úgy tűnik, hogy A nyalintás nesze is egy egész estés filmnek lesz a kísérője. A legjobb az lenne, ha a magyar kulturális élet a köztelevízióval az élén úgy gondolná, hogy a magyar animáció van annyira fontos – akár a régi alkotásokat, akár a fiatalokat tekintve –, hogy ne az éjszakai műsorsávban, hanem látható helyen közvetítsék.
Izgalmas látni, hogy az Animáció Tanszéken készülő filmek tükrözik alkotóik egyéniségét, a hallgatók bátran kísérleteznek saját stílussal. Ez a képzés sajátosságainak köszönhető, vagy az animáció az élőszereplős filmhez képest eleve szabadabb?
Az animációnak a filmművészetben mindig is megvolt az a törekvése, hogy egy kicsit más legyen, feszegesse a határokat. A technika is nagyon sokféle lehet, kezdetben voltak rajzfilmek, aztán jöttek a bábfilmek, majd mindenféle egyéb eszközök. Lényegében az összes képzőművészeti, vizuális képalkotó rendszert integrálni tudja az animáció. A magyar animáció jellegzetessége az ’50-es évektől napjainkig, hogy ellentétben más országok iskoláival, minden alkotója különböző volt. Egészen máshogy csinált filmet Jankovics Marcell, Reisenbüchler Sándor vagy Kovásznai György. A Pannónia Filmstúdió volt a magyar animáció egyetlen nagy monolitja, de ott is a sokszínűséget ápolták. A Pannónia oktatási „génjét” mi továbbörökítettük, és máig fontosnak tartjuk, hogy engedjük, sőt ösztönözzük az alkotókat a saját vizuális nyelvük megtalálására, és segítsük őket abban kibontakozni. Már a felvételi szisztéma is tükrözi, hogy az egyéni hang megtalálását nagyon fontosnak tartjuk. Olyanokat veszünk fel, akik képesek nagyon magas minőségben és másokétól eltérő formában megfogalmazni az elképzeléseiket.
Milyen anyagi források állnak rendelkezésükre a vizsgafilmek készítéséhez?
Pályázhatunk a Magyar Nemzeti Filmalaphoz diplomafilmek készítésére, továbbá a Média Mecenatúra Macskássy- és Dargay-programjának pályázati rendszere lehetővé teszi, hogy rövidfilmek, illetve sorozatprojektek készüljenek. Négy éve működik ez a rendszer, és nagyon sok izgalmas mű született. Igyekszünk a hallgatóinkat segíteni abban is, hogy önállóan, az egyetem után is pályázzanak, így készült el például a Candide kalandjai sorozat. Ugyanakkor maga az egyetem is pályázik. Ennek eredményeként például most készítjük a második szériáját egy gyereksorozatnak, amelyben kortárs alkotókkal együttműködve dolgozzuk fel irodalmi értékeket közvetítő műveiket. Úgy gondoljuk, a gyerekeknek nemcsak egyszerű és olcsó, hanem míves és izgalmas dolgokat is lehet csinálni. Ezek a filmek úgy készülnek, hogy együttműködünk már diplomázott hallgatóinkkal. Fontos, hogy az egyetem után is rendelkezésre álljon számukra egy magas színvonalú alkotói közeg, de ilyen magától nem teremtődik. Kevés a magyar animációs stúdió.
2013-ban a MOME elnyerte a kiválósági címet, illetve négy éven át kiemelt állami támogatásban részesül. Mely terveket sikerült idáig megvalósítani, és milyen fejlesztések várhatók még?
Kiválósági címet kapott más egyetem is, nem csak a MOME. Az ezzel járó, körülbelül hetvenmilliós éves összeget olyan hiánypótló programokra fordítottuk, mint egy dizájnfolyóirat beindítása, a magyar dizájntermékeket évkönyvben bemutató Hungarian Design Yearbook, valamint a MOME+, amellyel az iskola után cégalapításra és a startupkultúrába való becsatlakozásra alkalmas tehetségeket mentorálunk. Más dolog a 2014-ben indult és 2018-ban lezáruló kiemelt kormányzati beruházás, amiből fejlesztjük a campust, Kreatív Innovációs és Tudásparkot építünk. Meglévő műhelykapacitásunk többek között filmstúdióval, hangstúdióval, utómunka-stúdióval bővül. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy az iskolai feladatok szellemi termékei piacérett produktummá váljanak, és ebbe akarunk külsős partnereket is bevonni. Az a meglátásunk, hogy a dizájn mint attitűd nem csupán külsőségekben hozzáadott érték. Úgy gondolkodunk a dizájnról, mint ami közvetlenül hat az életminőségre.
