A kutya vacsorája

Vége a megnyitónak, a kiállító terem közepén egy asztal mégis telerakva kólás üvegekkel, csak poharat kellene keresnünk. Közelebb menve látom, ételmaradék is van, zöld műanyag tálban műbőrös virsli úszik penészedő folyadékban. Itt valami nagy katyvasz van, gondolom, illetve nem is katyvasz, hanem kvasz. A kólából kvasz lett (szláv eredetű erjesztett gabonaital), hiába az ismerős üveg és címke, itt egy más világba léptünk. Vissza. Egy szív nélküli világban gondolatok születnek, írások és rajzok, üzenetek jönnek-mennek, maradnak a helyükön. Sokkol a látvány, nem is kell belépnem a felállított elektrosokk-automatába, de nem is tenném, mert ki van írva: használata csak sikeres vagy megtörtént önkritika után lehetséges. A gép(installáció) hiába megbízható német gyártmány, mivel 1969-es évjárat, inkább kihagyom az önkritikát.



Szemünknek az is sokk, ahogyan egyből a megszokott képre és tárgyra gondolunk (kóla), az ismert ingert felül kell írnia figyelmünknek. Nem azt látjuk, amit a klisék alapján agyunkban rögzült. Ez a helyhez és időhöz való kötöttség és a kötöttség átírása az, ami áthatja Altorjay Gábor műveit. De nem kell pánikba esnünk, védett helyen vagyunk, fejünk fölött álcázó katonai háló feszül. Pedig a veszély nem fentről jön, az ott lappang valamennyi kiállított tárgyban, objektben, dokumentumban.

Ha(za), Nem(zet) játékot játszik velünk Altorjay. Szabad asszociációkra épülő képes- és füzetlapok, programok, tervek dokumentumai sorakoznak a falakon. Happeningek és performanszok leírásai, mit tettek az 1960-as években vagy később. Már nem Magyarországon. Már érthető a Ha és a Nem. Nem a függetlenség, inkább az önzetlen létezés az, ami fontos Altorjay számára. Az elidegenített ember ajzószere lesz a sokkoló gép, felrázza, kirázza belőle az életet, és önkéntes döntése nyomán. Altorjaynál az áttételek nélküli jel és gondolat uralkodik. Önmaga, és ezt nem kell bizonyítania vagy tagadnia. Ez az elementáris szabad és felszabadult gesztus jellemzi a műveket. Új paradigmát alkot, akár csak Erdély Miklós, az akkori valóság tagadását, kifordítását, a létmód másságát keresve.



Alkotásai nem politikamentesek, ironikusan láttatja az ikonokat. Számára nincs tabutéma – ami kimondható, ami megformálható, az művészi tárggyá lehet. Altorjay nem köt kompromisszumokat, ezért távozik Magyarországról, képtelen rá, hogy kiegyezzen a hatalommal. Szentjóby Tamás feltette a kérdést: „És mi a célja a Happeningnek?” Altorjay és Szentjóby válasza nevetve: „A hatalomátvétel.” A Falckenberg Gyűjtemény bemutatása az acb Galéria érdeme. Itt nem az önreflexió és önvizsgálat kérdései a fontosak, hanem az, hogy Altorjay miként is képviselte a magyar avantgárdot, műveiben hogyan folytatta azt, amit hazájában nem tehetett.

Szabadon formázhatta a kommunizmus és a szocializmus jelképeit, és látni, hogy nem csak azokat, hanem a nyugati világét is. Metanyelvet használ, lapjainak értelmezése nem egyszerű, gondos tanulmányozást igényel, egyrészt a képek elhelyezése, strukturálása okán, másrészt a szövegfolyam tartalma és formája miatt. Altorjay küzdelemre készteti nézőjét, a zsúfolt képfelülettel, átkötésekkel, gazdag asszociációkkal. Nem egyszerűen képregényt olvasunk, hanem egy jelrendszert, egy gondolkodási formát és rendszert.



Kereshetjük az értelmet, ahogy Bakunyin dunsztos üvegből néz vissza ránk, miként egy sakkfigura is, egy vezér, fekete színben. Altorjay műveivel ott van a nemzetközi élvonalban 1968-ban. Szinkronban van a világ művészetével. „Bármennyire giccsesen hangozzék is, egy új világra vágytunk, melyben a kevesek többség fölötti hatalmának vége szakad. Ha udvariasan akarok fogalmazni, akkor is azt kell mondanom: micsoda naivitás!” (Altorjay Gábor: A jelentés értékes, Ex Symposion, 2014. 88. szám). Üvegfal mögött csodálhatjuk meg a kolbászból font kerítést, mintha szőnyegporolón lógna, elverték a port rajta, egyik oldala már lerágva. A kutya vacsorája.

Deák Csillag

Torjay-módra

Kollázsok visznek vissza az időben, 1968 körülre, a forrongás időszakába, amikor Nyugaton is megváltozik valami. Minden. Itthon marad a diktatúra, marad a három T, tiltott, tűrt és támogatott. A kompromisszum robotosa, Kádár János konszolidációja kudarccal végződik, bár senki sem gondolja, hogy a rendszerből csak húsz év van hátra.

„A fiatal-izgalmú, szelíd egzaltáltságú Altorjay Gábor, a főhappener az akciók forgatókönyvét lelkesítette Mikire [Erdélyi Miklós], s mert itthon csak az árokban érezhette magát, külföldről írt nemsokára hosszú leveleket; Nyugat-Németországban műfaja elméletével táplálkozott, hírességekhez közeli szobájában az éhhalálhoz edzette magát”, írja Ágh István Virágárok című könyvében (Kortárs Kiadó, 1996). Altorjay művei egységes művészi világot és felfogást mutatnak. Még a fehér négyzet is, amely egyben dombormű is. A semmi. Ez mutatkozik meg az üvegekbe zárt képekben, figurákban is. Nincs levegő, levegőtlen a világ. Tartósítva van. Sőt sokkolva, hogy elviselhető legyen a világ, az adott hely, ahol élünk. Altorjay műveiben már a kinti, nyugati világ reklámarcai, politikusai jelennek meg. Egy másik világban alkot, csinálja happeningjeit. Nincs törés művészetében, amit kicsempész, az folytatható. Ez a szervesség uralja a kiállítás anyagát. A spicc-vasas cipő is, a koptatást jelenti, de minden elkopik egyszer, muszáj lesz megtalpalni. A pop-art, mail-art darabjai az átváltozást mutatják, leleplezik, hogy mit gondol az ember, és mit tesz valójában. Kettős világot lehet látni, amely már nem különbözik egymástól. Hogy mégis, az nem a reklámiparon múlik. „Arra tettem kísérletet, hogy adekvát módon, ugyanakkor humorral közelítsek saját koromhoz” (Altorjay Gábor: A jelentés értékes).



Az álcázást látom, a katonai hálót, amely terepszínt varázsol a pilóták, az ellenség számára, ne látszódjon valami. Nem tudjuk meg, hogy ez az utalás most kire vonatkozik. A NATO-ra vagy az oroszokra. Szigorúan ellenőrzött terület, katonailag védett és foglalt hely. Tábor. Szovjet blokk. Diktatúra. Altorjay kiállítása művészettörténeti esemény. Elektrosokk-automata, kis objektek és a LaStrada című objekt és fotó, megannyi mű szólítja meg a nézőt, képzeljen egy más világot, ha nincs is személyes tapasztalata. Most szerezhet, mert gondolati úton megközelíthető a múlt, különösen akkor, ha a múlt alkotásai, ha nem is a kívánt mértékben, de megmaradtak. „A happeningnek és a fluxusnak közös a gyökere: megszünteti az élet és a művészet közti határokat. […] Mindkettő alkalmaz és alkot tárgyakat, de ezek a happening számára inkább kellékek, míg a fluxus önálló művekként kezeli őket.” (forrás)



Tudattágítás történik, nyitottságot követelnek a művek, befogadást. Az értelemkeresés nem könnyű dolog, a visszaemlékezés okán sem. A szexuális forradalom időszakában, az underground idejében vagyunk. Soknemű és sokfajú művészeti törekvésekről beszélhetünk. Altorjay otthontalanságáról szól a Ha és a Nem. Ha(za) és Nem(zet). Nem ott él, ahol élhetne. Rákérdez, mi hogyan állunk ezekkel a szavakkal, túl a tagadáson, túl az elvándorlásokon. Paradox módon harmónia bontakozik ki műveiből, az önazonosság, a kíméletlen következetesség. Miként is reagálunk mi, nézők ezekre a művekre, vetődik fel bennem. A tapasztalat alapján, mert akkor itt éltünk, és a tapasztalat hiányában, mert nem éltünk akkor. Generációs szemszögből is értékelhetők Altorjay művei? Időtállóak, nem pusztán csak kordokumentumok? „1964-ben a Nyugat számotokra azt példázta, hogy értelmesen is lehet élni, folyamatos félelem és hiányérzet nélkül (hideg Coca-Cola!)”, írja Altorjay Gábor. (Altorjay Gábor: A jelentés értékes) Felvetődik bennem, hogy ma milyen happeninget csinálhatna Szentjóbyval a Műcsarnokban.

Kölüs Lajos

Altorjay Gábor (1946, Budapest) filmrendező, happening- és fluxusművész. A magyar neoavantgárd első happeningjének szervezője, résztvevője. Az ebéd. In memoriam Batu kán (1966) megrendezésével Magyarországon is megjelent az akcionizmus gyakorlata, amely elméleti és gyakorlati paradigmaváltást jelentett a festészet dominanciájára épülő, 1956 utáni művészetben. 1966-ban emigrál Kölnbe, Wolf Vostell asszisztense. A ’70-es évek végétől filmeket készített.

Altorjay Gábor: WELT OHNE HERZ
acb Galéria (1068 Budapest, Király u. 76. F/14)
2015.03.06. – 2015.04.16.