Ajándék magamnak

1. A Leverkühn-képlet

Budapest Galéria // 2018. november 23. – 2019. január 13.

A magyarországi „bad painting” fel nem dolgozott történetét szerette volna már régóta tárlatba rendezni Andrási Gábor művészettörténész, és most össze is válogatta az első ilyen csokrot. Olyan el- és szétfestett képeket, műfajparódiákat, groteszk, bizarr, sokszor banális témákat feldolgozó alkotásokat rendezett egymás mellé, ahol az információtartalom győzedelmeskedik az esztétikum fölött. A kiállítók között a kortárs és 20. századi művészeti szcéna nagyjait találjuk, többek között Altorjai Sándort, a Hejettes Szomlyazókat, Karácsonyi Lászlót, Sugár Gyulát és Péli Barnát, akik nagyvonalúan túllépnek a formaalkotás szabályain, a tanult és megszokott szakmai beidegződéseken és a személyes-vallomásos alkotásmódon. A meghaladás vagy bukás azonban itt is értelmezés kérdése, csakúgy, mint – a címadó – Adrien Leverkühné, a Doktor Faustus ördöggel paktumot kötő művészéé.

2. Lépték

Új Budapest Galéria // 2018. december 12. – 2019. február 17.

A lépték, mely szótörténetileg a lépés szóból ered, olyan általános terepre törekvő arányfogalom, mely minden igyekezete ellenére eredendően és véglegesen egyéni és egyénenként változó marad. Mindenkinek a saját lépése, saját teste ugyanis az a mértékegység, melyhez minden mást viszonyít – és így tovább: a saját otthon, a privátszféra, egyre táguló környezetünk határozza meg érzelmi, értelmi és szociális alapjainkat. A kiállítás a lépték fogalmát ezeken a szinteken átvezetve értelmezi, különböző művészi reprezentációkat felvonultatva az intimtől egészen az univerzum ábrázolásáig. Felvet technikai és piaci kérdéseket is, a művészi szcéna kiszolgáltatottságával szembesít eltérő stratégiák révén – és garantáltan kibillent a megszokott nézői pozícióból. A kiállítók közül, a teljesség igénye nélkül: Asztalos Zsolt, Bak Imre, Birkás Ákos, Ember Sári, Fabricius Anna, Körösényi Tamás, Martin Henrik, Molnár Zsolt, Szirtes János és Várnai Gyula.

3. Mauerkrankheit (Faliszony) – A berlini falon innen és túl

Inda Galéria, Budapest // 2018. november 28. – 2019. február 3.

A 2019-ben lesz harminc éve, hogy a berlini falat lebontották, ezért is aktuális Philip Pocock fotóművész sorozata, mely még 1982-ben készült. Pocock a város alapításának 750 éves fordulójára meghívott négy fotós egyikeként járhatta körül a négy szektort, képei egyszerre dokumentaristák és poétikusan érzékenyek. Különleges, festői színhatásait a vintázs fotónegatívoknak a már nem is gyártott Cibahachrome anyagra való felvitelének köszönhetik. A valószerűtlen árnyalatok és a Pocock által védjegyként alkalmazott kettős vagy többes expozíciók és nagyítások – azaz az egy negatívra való többszöri ráfotózások – furcsa álomvilágnak tüntetik fel a szétosztott várost. A faliszony (Mauerkrankheit) a német pszichológiatörténetben létező külön szakkifejezés: a fal felállítása okozta depressziós tünetegyüttest nevezik így. A valószerűtlen történelmi kor a sejtelmes színekben játszó, kompozíciós szabályokat felrúgó képeken korábban nem látott módon tűnik a látogatók elé.

4. 1971. Párhuzamos különidők

Kiscelli Múzeum, Budapest // 2018. október 13. – 2019. február 28.

A Kiscelliben most a Kádár-kor, különösen a ’70-es évek eleje kerül górcső alá. Két művésznemzedék – vagy lazán vett csoport – szembeállításával jeleníti meg az intézményrendszer szereplőinek (Képző- és Iparművészeti Lektorátus, Művészeti Alap, Aczél, művészettörténészek) korabeli ítéleteit. Míg a Domanovszky Endre, Hincz Gyula és Somogyi József nevével reprezentált kör főiskolai katedrát, a velencei biennálén való megjelenést, monumentális állami beruházásokat és rendszeres vásárlásokat kapott, addig az a huszonnyolc művész, aki a gyakorlatilag konceptualizmus nullpontján részt vett Beke László Elképzelés felhívásában, kiállítási lehetőséghez is ritkán jutott. Az egymással párbeszédbe folyni nem tudó, párhuzamosan létező jelenségek mellett sok újságcikk, zsűrijegyzőkönyv és videó segít még inkább elmélyülni a kor művészeti életének tendenciáiban. Edukatív, egyben magával ragadó kiállítás, amire érdemes hosszabb időt rászánni.

5. Sokan úgy hiszik, régen sárga volt a Nap / Some people believe the Sun used to be yellow

Trafó Gallery, Budapest // 2018. december 15. – 2019. január 27.

Hogyan alakul át a Föld az ember jelenlétével? Milyen a múlt tája, és milyen a jövőé? Környezeti katasztrófák, éghajlati változások és egyre felemésztődő erőforrások tengelyében éljük fel lassan a bolygónkat. Az elmúlt hetekben láthattuk a Mars felszínén készített képeket, a vörös ürességet és a szinte tapintható csendet – de vajon milyenné válik, ha betesszük oda a lábunkat? A kiállításon egy fiktív tájba léphetünk be, aminek sem a helyét, sem az idejét nem ismerjük. A jelenleg is zajló folyamatok másfajta vegyülése viszont akár ezt a hibrid környezetet is létrehozhatta volna: nem valóságos, bár lehetne az. Az elgondolkodtató kiállítás számos kérdést vet fel, ebből egyet Rowena Harris fogalmaz meg egy performansz-előadása címében: „Hogyan haladjunk tovább, ha a jövőt és a múltat már nem találjuk megszokott helyén?”

+1 Ki látott engem? – Lesznai Anna és Zoób Kati találkozása

Vaszary Galéria, Balatonfüred // 2018. augusztus 12. – 2019. január 06.

Ha a két ünnep között kirándulni is adódna idő, érdemes a téli Balatonfüred felé venni az irányt. Ha pedig már ott vagyunk, mindenképpen nézzük meg a Vaszary Galéria egy alig ismert, ám annál izgalmasabb életutat befutó művésznek, Lesznai Annának szentelt látványos és inspiráló kiállítását. Az irodalmi, képző- és iparművészeti terepen is kiugróan tehetséges művész mintegy száz év távlatából nyújt kezet Zoób Katinak, aki Lesznai szecessziós motívumait és meséit felhasználva alkotta meg új ruhakollekcióját.

Leadkép: Sugár Gyula: Aphrodité