A Z generáció vizuális kultúrafogyasztása néhány másodpercben, két görgetés között zajlik. Íme egy kiállítás, hét festménnyel, ami éppen róluk szól.
Nap mint nap több ezer képet látunk, hála a közösségi médiának és a képdömpingnek, amivel lépten-nyomon találkozhatunk. Nehéz lekötni már vizuálisan a figyelmünket. Ha valami nem elég izgalmas, egy ujjmozdulattal elhajtjuk magunk elől. Ezzel szemben a Deák Erika Galéria legfrissebb kortárs kiállítása arra vállalkozik, hogy pusztán hét festményen keresztül a legújabb generáció életét ismertesse számunkra. Azon generációét, amelynek tagjai képek halmazát posztolják, tweetelik, szerkesztik.
Ezek tartalma leggyakrabban ők maguk, a szórakozás, az izgalmas pillanatok, az élvezetet nyújtó ételek-italok fotója és az élet irigylésre méltó, vidám, gazdag, különleges pillanatai. Vajon tényleg erről szólnak a mai fiatalok mindennapjai? A 2000 után született emberek kiváltsága a láthatóan önfeledt élet? A tinik ma már nem szoronganak, nem küzdenek, nem élnek meg érzelmek közötti differenciákat? Alexander Tinei művei elmélyülni, megismerni és elgondolkodni hívnak minket ezekről a gyakran látott mintákról és a valóságról, ami a közszemlére tett fotók mögött igazából zajlik. Egy képet ugyanis a két görgetés közötti másodpercben nem lehet megérteni. A kiállítás címe, Soul on Fire éppen a mögöttes tartalmakra, a nem látható részletekre, az emberekben élő lélek érzékenységére igyekszik rávilágítani.
A népszerű pillanatfelvételekkel ellentétben – talán pont ellensúlyozni kívánva azok múlandóságát – a kiállításon gondosan felépített festményeket látunk. Ezek megalkotása időben és technikai kivitelezésben is hosszasabb folyamat, amely lehetővé teszi az alkotó számára a kibontakozást, a belemerülést a témába. Persze egy olyan alkotó számára, aki valós elmélyüléssel, imával, átszellemült elmélkedéssel kezdi mindennapjait, ez természetes lehet. A zilált képtartalmak ebben a belső balanszban születtek. Ugyanilyen szembeállítás figyelhető meg szinte minden kompozíción a részletgazdag, realisztikus kidolgozás és az absztrakt felületek között. A festmények felépítettsége konkrét módon is értelmezhető, ugyanis olyan eszközök és anyagok használata látszik rajtuk, amelyeket építkezésekkor is alkalmaznak: Tinei nemcsak ecsetet, hanem spatulákat is használ, szinte vakolja az egyes képtereket. A kiállításon a festmények mellett kollázsait is megismerhetjük, amelyek technikájára szintén az összeszerkesztés jellemző. Elmondása szerint mindez felszabadító erővel hat rá az alkotófolyamat közben.
A témákra leginkább az interneten akad rá, ahol az említett generáció a legaktívabban képviselteti magát. Az így talált jeleneteket dolgozza át, gondolja újra saját elképzelései alapján. Festményein legtöbbször olyan fiatalokat ábrázol, akik valamilyen extrém kellékkel, figyelemfelhívó beállításban mutatkoznak meg. Cselekvésüket nem igazán lehet meghatározni. Tekintetük, vonásaik többnyire nem kivehetőek. Nem portrékat láthatunk, nem is valamilyen cselekvéssort – inkább csak pózolást, egy felvett habitus kivetítését: talán olyan generációs, a testkultúrára vonatkoztatott motívumok összekapcsolását, amely bár magabiztosságot sugároz, mégis valami nagyon sebezhető oldalt takar el. Ez a kettősség tartja fenn a feszültséget minden egyes festményen.
Alexander Tinei moldáv származású, közel húsz éve él Budapesten. Nem véletlen, hogy az egyik vezető magyar kortárs kiállítóhely, a Deák Erik Galéria már több alkalommal rendezett műveiből önálló kiállítást: a művész neve ismerősen cseng nemzetközi berkekben. Tavaly Párizsban és Tokióban is szerepelt önálló tárlattal, de világszerte bemutatkozott már egyéni és csoportos kiállításokkal. Elmondása szerint festményeinek tudatosan megkomponált vizuális világa minden megjelenített frusztrációval szemben a lélek gyógyításáért született. Számára ez a gyógyító erő maga a művészet. Talán a megjelenített generáció számára is a figyelem a lenne a legfontosabb, amire láthatóan vágynak, ami gyógyító erővel hatna rájuk – hogy testben és lélekben is olyan magabiztosak lehessenek, amilyennek a kivetített képeken mutatják magukat.
A galériában látható művekhez is ilyen szellemben érdemes fordulni. Lehet, hogy a kiállítás átfutható pár másodperc alatt, de akkor a megismerés és a felismerés extázisa elmarad. A művész szándéka más: képeivel megszólítani kíván minket, és lehetővé is teszi az elmélyülést egy látszólag nagyon nyitott, mégis rejtőzködő világban.
Alexander Tinei: Soul on Fire
Deák Erika Galéria, 2017. december 12. – 2018. február 3.