Civilek a téren

A mindennapjainkat átszövő, különböző médiumokból sugárzó szlogenek, hírek és társadalmi viszonyok sajátos átfogalmazásokban, a reklámgrafika nyelvén szólítják meg az utca emberét. A bemutatott plakátok a közérthetőségre törekszenek, és olyan témákat boncolgatnak, amelyek aktuálisan hatással vannak a civil emberek mindennapjaira.

Látogató itt bárki lehet, bár láthatóan a fiatalabb korosztály fordul a legnagyobb érdeklődéssel a bemutató iránt. Pedig a tizenévesek még nem biztos, hogy minden említett aktuálpolitikai történést értenek. A vizuális nyelvet viszont annál inkább – és persze a burkolt poénokat is. A közösségi média eszközei például gyakori visszatérő elemek. Érzékletes példa erre a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány iMessage című plakátja, amelyen egy telefonos üzenet formájába – természetesen a címben található „i” a beszélő személyére, induviduumára vonatkozik – ad hírt a gyermekjogokról. Jellemző továbbá a közkedvelt játékos, animációs megjelenés, amely mögött súlyos és jelentős mondanivaló húzódik meg.

A könnyed és interaktív megjelenés hatásos módszer arra, hogy a közvetített jelentőségteljes tartalmak szöget üssenek a fejünkbe, és maradandó élményt okozzanak. Tulajdonképpen minden hétköznapi reklám erre az elvre épül, csak gyakran a mondanivaló felesleges és tünékeny azoknál, amik lépten-nyomon szinte akaratlanul belénk ivódnak. Vajon milyen lenne a világ, ha a média arra hívná fel a figyelmünket, ami valóban fontos? Hogy hogyan segíthetnénk egymásnak, melyek azok a hírek és események, amikre valóban érdemes odafigyelnünk, vagy éppen hogy mely társadalmi események azok, melyek ténylegesen meghatározzák az életünket?

Miről is szól igazából az évről évre megrendezett ARC kiállítás? Leginkább a figyelemfelhívásról és a figyelemfelkeltésről. És arról, hogy mik azok a közös, aktuális ügyeink, amik nemcsak egyesekre, hanem mindenkire tartoznak. A leggyakoribb témák szemmel láthatóan a politikai történések és a közszereplők, valamint a közpénzek (sokszor nem megfelelő) felhasználása.

A grafikusok és művészek mellett a kiállítók között gyermekjogvédők, közügyek mellett elkötelezett aktivisták, állat- és természetvédők, egészségüggyel, oktatással foglalkozó szervezetek is szerepelnek. A megnyitó alkalmával Bakos Gábor, a bemutató egyik főszervezője úgy fogalmazott, hogy ez a pályázat és kiállítás azoké az állampolgároké, civileké, akik tudatosan tekintenek az életükre, van véleményük róla, és azt vizuálisan is meg tudják fogalmazni, ötletes formába tudják önteni. A cél pedig a figyelemfelhívás arra, hogy mi mindent és mi mindenért tehetünk mi, átlagos civilek – és persze arra is, hogy mit kellene és lehetne megtenni értünk, átlagos civilekért, hogy mindenki emberhez méltó, egyenjogú esélyekkel élhessen. A plakátok felnyitják azokat a szemellenzőket, amelyeket a tévé, a rádió és az újságok tartalmai aggatnak a szemünk elé. A témákra jellemző az életminőség jobbítására való törekvés, valamint az „élni és élni hagyni” elve is folyamatosan megidéződik a plakátok között sétálva.

Az ARC kiállításon való részvétel lehetőségére az alkotóknak pályázniuk kell, közülük a legrelevánsabb, legfrappánsabb és a társadalmi történésekre legnagyobb súllyal reflektáló műveket szakmai zsűri választja ki, majd természetesen rangsorolják is őket. Ebben az évben összesen 850 pályázat érkezett be, ezekből 85 munkát láthatunk.

Az első díjat Glázer Attila Engedély nélkül című plakátja nyerte, a második Pásztor Dániel Az értékes vödör című alkotása, a harmadik Gollowitzer Szabina Ments meg Uram minket! című munkája lett. Ám a dobogósokon kívül további különdíjakat is átadnak: az idei BORZ-díjat, amelyet a legfelkavaróbb munkának ítélik, ezúttal Nagy-Balogh Györgyi kapta a Zászlónk című alkotásáért. Ezen a plakáton erős nemzeti szimbólum jelenik meg egy megváltoztatott arányrendszerrel, amelyek együtt erősítik fel a fehér mezőbe írt üzenet jelentőségét. A legfrappánsabb szlogen különdíját Heltai Ákos Pipa vagyok kompozíciója kapta. A bemutatott képen egy művészettörténi klasszikus, Magritte pipája jelenik meg, alatta pedig az aktualizált, elvont jelentésmagyarázó mondat. A kiállításon találunk más művészeti parafrázist is, például El Liszickij Üsd a fehéreket a vörös ékkel című plakáttervét Nasinszky Ákos dolgozta át. Egyébként közönségdíjas plakátra is lehet szavazni a kiállítás ideje alatt a közösségi médián keresztül.

A kritikus és szabad véleménynyilvánítás kiállítása ikonikus helyen valósul meg az Ötvenhatosok terén. Ahogyan az ideiglenes köztéri munkákat felügyelő biztonsági őr fogalmazott: „Erről a kiállításról nem elég hallani, látni kell!”

Vigyázat, civilek! 17. ARC közérzeti kiállítás
2017. szeptember 8–24.