A fény-érzékeny-ember

Az Artphoto Galéria évek óta fontos és értékes fotókiállításokkal várja látogatóit, melyeken a magyar fotóművészet elismert alkotóinak fényképeit vonultatja fel. November 28-tól Benkő Imre fotográfiáit nézhetjük meg, a tárlat címe: Panoptikum 1980–2016. Benkő Imre 1968-tól foglalkozik fényképezéssel, több lapnál is dolgozott, 1993-tól szabadúszóként készíti sorozatait. Képeit számos kiállításon láthattuk itthon és külföldön, valamint eddig megjelent hét fotóalbumában. A mostani kiállítás válogatás az utóbbi harmincöt év anyagából: igyekszik átfogni a sok témát, amely eddig meghatározó volt a fényképész számára, és egyben hosszmetszetet ad erről az időszakról. Megjelenik az egykori szocialista világ furcsa, sok szempontból anakronisztikus képe, az „emberarcú szocializmus”, pontosabban a szocializmusban élő emberek valódi arca. Ugyanígy láthatjuk az 1990 utáni történések különböző leképeződéseit, a társadalmi szerepváltozások, a szociológiai átrendeződések következményeit, és természetesen a Sziget -sorozat pár fontos képét. A Sziget-fesztivál az utóbbi évek talán egyik legfontosabb témája Benkő számára, s nemcsak annak fesztivál jellege, hanem a fiatal generációk változásának bemutatása miatt is. A több éve készülő képeken nyomon követhetjük, hogy formálják át (vagy újra) fiataljaink magukat.

Aki első alkalommal nézi a fotókat, könnyen pusztán dokumentaristának tarthatja őket, pedig valójában sokkal többről van szó, mint a valóság pontos rögzítéséről. Benkő így fogalmazza meg: „A tiszta fotográfia autonóm lehetőségeit kutatom, egyéni korlenyomatokat készítek.” A korlenyomatok kiválogatása, a kép szereplőinek felkutatása, megismerése azonban jóval több, mint egyszerű dokumentáló munka. Sokkal inkább egy humanista szemlélet kifejezése – emelte ki Simonyi Balázs megnyitójában –, amely empátiával, megértéssel, elfogadással fordul a képen látható emberekhez. Másrészt ők is hasonló elfogadással vannak a fotós irányában: belenéznek a kamerába, vállalják saját magukat, különösségüket, egyéniségüket. Ettől a kölcsönös kommunikációtól válik hitelessé Benkő Imre fényképészi tevékenysége. A képeket végignézve éppen azt érzékeljük, hogy bármennyire is véletlennek tűnnek ezek a hétköznapi jelentek, egy „automata”, egy leállított kamera nem vehette volna fel őket. Szükség volt a fotósra, aki a szituációt létrehozta, és azt vizuálisan elérhetővé tette. A képekben megjelenő kommunikációs helyzet az, ami a kiállítás mostani látogatója számára is megteremti a párbeszéd lehetőségét a fotókkal, még ha esetleg nem is élt azokban az években.

Az Artphoto Galéria alapterülete, falfelülete nem túl nagy, a kiállított képek valóban csak esszenciáját képezik Benkő Imre utóbbi harmincöt évének, ám ezzel együtt is érdemes megtekintésre a tárlat: nagyon jó magyarázatot ad arra, miért kapott Prima Primissima díjat idén Benkő Imre. A díjhoz ezúton gratulálunk mi is!

Benkő Imre: Panoptikum 1980–2016
Artphoto Galéria, 2016. november 28. – 2017. január 4.