Borzongás a Kiscelli kastélyban

Hősnőnk Turcsányi Emília néven született cselédlány, aki a pesti mulatók világában vált Mágnás Elza néven közismert kurtizánná, és lett Schmidt Miksa bútorgyáros kedvese. A dúsgazdag gróf ékszerekkel és más kincsekkel halmozta el, miközben kizárólag fehérben járatta, ami csak szította a róluk kezdettől fogva keringő vad szóbeszédeket. A gyászoló férfi állítólag olyan temetést rendezett halott szerelmének, mintha az az esküvőjük lenne. Ahogy a gyászszertartás megörökítésében, úgy a bűnösök kézre kerítésében, ma pedig a történések rekonstruálásában is nagy szerephez jutott a korabeli sajtó. Ennek fontosságát a tárlaton is látni fogjuk.



A kiállítás időrendben lineárisan építkezik. Elsőként elénk idézi azt a pesti éjszakai életet, amelyben a tragikus véget ért Elza vidéki mosogatólányból ismert dívává emelkedhetett. Emellett egy Fényes Adolf-festmény segítségével az akkori Kiscelli kastély életébe is betekintést nyerünk. Ez a mű képviseli az alkalmazott prezentációs eszközök széles skálájának tradicionális végpontját. (A legkevésbé hagyományos végpont legyen meglepetés.) A dráma azonban gyorsan kibontakozik, egy szűk kis szobában felépített lírai installáció kísérel meg a halál sötét misztériumának mélyére rántani minket. Innen baljósan megvilágított fémhíd ível a sötét templomtér több méteres magasába, ahol egy másfél perces animációs film foglalja össze Mágnás Elza rövid és keserű életét.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=TTcuBaOOxK0[/embed]

A híd egy újabb apró helyiségbe vezet, ahol a halottidézés tetőfokára hág – ennek mibenléte azonban maradjon titok, és azok jutalma, akik elmennek megnézni a kiállítást. Innen csigalépcső vezet lefelé, körben kiplakátolva a Kis Ujság című bulvárlap címlapjaival, amelyek mintegy összefoglalóképpen végigvezetnek a történéseken. Zárásul olyan különleges tárgyak kerülnek bemutatásra, mint a gyilkos fegyházi felvételéről tanúskodó okirat vagy a Schmidt Miksa által Elza emlékének szentelt kápolna kegytárgyai. Felfedezőutunkat informatív és olvasmányos molinók segítik. A műalkotások – sajnos többnyire csak reprodukcióként jelen lévő kordokumentumok, bútorok és más tárgyak, multimédiás eszközök, valamint minden egyéb, ami az atmoszférához hozzájárul – kiválóan működő ismeretterjesztő programot eredményeznek. Hab a tortán a kapcsolódó blog, ahol további érdekességeket találunk a témában. Ez a zegzugos, árnyas tárlat, amely nem mellékesen azokban, a közönség számára először megnyitott toronyszobákban kapott helyet, ahol a szerencsétlen sorsú Mágnás Elza lakott, kenterbe ver egy Sherlock Holmes 3D-t.

Perényi Roland kurátor témaválasztása magas labda volt a múzem épületének története, Óbuda helytörténete, a bulvársajtó kialakulásának és Magyarország társadalomtörténetének szempontjából is. Talán éppen ezért nehéz mindezeket kellő súllyal bemutatni. Arra azonban nagyszerűen alkalmas a kiállítás, hogy számos húrt megpendítsen, amelyeknek ki-ki utánajárhat. Érdekes péládul nemcsak Elza, hanem Schmidt Miksa kereszttűzbe vétele. A Marlon Brandót idéző üzletember maga is céltáblája volt a pletykáknak állítólagos különös erotikus szokásai miatt. Az írónő Dénes Zsófia, aki szokatlan módon kísérőként jelen volt a gróf és Weisz Lili nászútján, emlékirataiban rögzítette, hogy a nászágy fölött a férj szüleinek halotti koszorúi függtek. Mindössze ennyi a tényszerűnek nevezhető információ. A bulvársajtó azonban akkoriban kezdett kibontakozni, s minden találgatás, mendemonda megjelentetése lelkes olvasókra talált. Mégis fontos szem előtt tartani, hogy ekkor még egészen mást jelentett az effajta média, mint ma. Hiszen olyan szerzők, mint Kosztolányi és Krúdy is, többször publikáltak ilyen jellegű kiadványokban, az utazóládás ügyről is tudósítottak. Mi több, Krúdi Gyula attól sem riadt vissza, hogy álnéven írva azt a teljesen alaptalan állítást tegye, mi szerint A vörös postakocsi című könyvében részletek olvashatók a Mágnás Elza-gyilkosságról. Ez a marketingfogás annyira jól sikerült, hogy újra kellett nyomni a könyvét. A kurtizán meggyilkolásának híre egyébként nemcsak a magyar, de az osztrák lapokat is foglalkoztatta, és a fordulatokról folyamatosan tudósítottak, sőt még a német, angol, holland, amerikai és ausztrál sajtó is figyelmet szentelt neki.



A viktoriánus erkölcsök és a pletykaéhes irigység összecsapásának lett a martaléka Turcsányi Emília is, akit szapultak és bálványoztak egyszerre, életében és halálában egyaránt. Kortársa, Bédy-Schwimmer Rózsa, a magyar nőjogi mozgalom egyik élharcosa is megemlékezett róla olyan módon, ahogy azt sem a Nyugat nagyjai, sem Schmidt Miksa, sem száz évvel később a Kiscelli Múzeum nem tette. Bédy-Schwimmer nemcsak világbékedíjat kapot 1937-ben az USA-ban, de a világ első női nagykövete is volt Svájcban, Károlyi Mihály nevezte ki 1918-ban. Világhírű feministánkat sem hagyott hidegen Mágnás Elza megölésének esete, még kevésbé a kornak a kurtizán életvitelére adott reakciói, ezért A Nő című folyóiratban közreadta állásfoglalását: „Amíg a társadalom a nőt elsősorban nemi szempontból értékeli, addig ne szavaljanak »házias erényekről«, ne biztassák a nőt »nemes egyszerűségre«, ne jajgassanak a nő »fényűzési hajlamain«, általában ne leckéztessék szavakkal, amelyeknek tetteik homlokegyenest ellentmondanak! Amíg a nő csak mint NEMI LÉNY számíthat érvényesülésre házasságon belül és kívül – addig csak ez az érvényesülését biztosító tulajdonságokat fejlesztheti magában. Ha a szeméttelep vagy a Mágnás Elza karrierje közt lehet válogatni: habozhat-e az, akinek a szellemi munka lelki luxusa nem ad támaszt a külső luxusról való lemondásra?”

Holttest az utazókosárban – A Mágnás Elza-rejtély

Kiscelli Múzeum

2015. június 12. – október 11.