© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Debütált a H-ART Művészeti Válogatás
Pataki József kiállítása
November 19-én nemcsak Pataki József képzőművész, hanem egy új kiállítóhely is bemutatkozott az óbudai Montevideo utcában. A H-ART (Szívügyünk) Művészeti Válogatás a grafikai tervezéssel, belsőépítészettel és kivitelezéssel foglalkozó cég (H-creative – grafikai stúdió, designbútor- és belsőépítészeti-bemutatóhely, kiállítótér) székhelyén kapott helyet.
November 19-én nemcsak Pataki József képzőművész, hanem egy új kiállítóhely is bemutatkozott az óbudai Montevideo utcában. A H-ART (Szívügyünk) Művészeti Válogatás a grafikai tervezéssel, belsőépítészettel és kivitelezéssel foglalkozó cég (H-creative) – mely egyben grafikai stúdió, designbútor- és belsőépítészeti-bemutatóhely, sőt ezentúl kiállítótér is – székhelyén kapott helyet.
Az oldott, kifejezetten családias hangulatú megnyitón először Heiszler Zoltán művészeti vezető beszélt cégének új, teljes mértékben önerőből fenntartott tevékenységéről: a kiállítások szervezéséről. Az első tárlat ötletét a művész fiával, Pataki Tamással való barátság ihlette, s Heiszler maga választotta ki az egyébként nagyívű, gazdag oeuvre-ből azt a kilenc alkotást, amely a kiállítótér fekete paravánjaira került.
A megnyitóünnepségen Kovács Ákos dalszerző-énekes is közreműködött, aki ezúttal nem zenei produkcióval rukkolt elő, hanem a kiállítás létrejöttében kurátorként szintén közreműködő Böcskei Blanka megnyitóbeszédét olvasta fel ismertetve Pataki József pályájának legfontosabb csomópontjait.
A borsodszemerei születésű (1936) festőművész az egri Pedagógiai Főiskolán szerzett fölrajz-rajz szakos tanári diplomát, majd a Képzőművészeti Főiskolán a Balogh Jenő vezette felsőfokú rajztanárképzőt is elvégezte. Tanárai, mesterei között volt Hamza Tibor, Jakuba János, Nagy Ernő, Blaskó János, de jelentős hatással volt rá például Barcsay Jenő munkássága is. Tanári pályáját Gyöngyöspatán kezdte el, ahonnan aztán a frissen felépült Egri Gyermekvárosba kérte áthelyezését. Itt harminckét éven keresztül tanította látni, rajzolni a fiatalokat. Vérbeli pedagógus volt, aki munkahelyén kívül is alázatos nevelői munkát végzett, sőt 1962-től húsz éven át irányította a Heves megyei alkotó rajztanárok stúdióját. Rendszeresen szervezett nyári alkotótáborokat tanártársai számára, ahova az egri Főiskola rajztanszékének oktatóit is meghívta, s ő maga is lelkesen járta a magyarországi alkotótáborokat. Pályafutása során számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt itthon és külföldön egyaránt. Életművét a Csokonai Vitéz Mihály Alkotódíjjal is elismerték.
1971-ben fedezte fel a tűzzománctechnikát, ami aztán különösen jelentős szereplővé vált az életében, rendszeresen részt vett a salgótarjáni zománcművészeti nyári táborokban is. A tűzzománc jelentős sikert hozott számára, hiszen a Hatvani Tájképfestészeti Biennáléra két alkalommal is bezsűrizték táblakép méretű tűzzománc tájképeit, s alkotásai többek között eljutottak Bostonba, Limoge-ba, Strassbourgba, Londonba és a Dél-Afrikai Köztársaságba is. Az expresszív zománcmunkákból néhányat a H-art kiállításán is megcsodálhattunk, s a beszélgetésekből úgy tűnt, hogy ezek tetszettek leginkább a közönségnek.
Pataki József életműve változatos, sokoldalú. Számos technikával és stílussal kísérletezett, a posztimpresszionizmustól a Barcsay-féle jellegzetes konstruktivizmuson keresztül egészen az absztrakcióig. Böcskei Blanka művészettörténész szerint a festő „színvilágát egy mindenen átívelő monumentalitás hatja át”, kedveli a kontrasztos kompozíciókat, s „szívesen dolgozik misztikus hangulatú nagyszabású hátterekkel és rikító színpárosításokkal”. Böcskei utóbbi szavait teljes mértékben igazolták a kiállításon szereplő expresszív szín- és formavilágú tűzzománcok. Ezek az első látásra absztrakt, mégis rejtetten figurális munkák a művész lelki temperamentumáról árulnak el sokat. A kiállításon azonban szerepeltek a korábbi alkotói periódust képviselendő, Barcsay Jenő modorát idéző tájképek is. Utóbbi, a tájkép tehát a másik kiemelkedő fontosságú műfaj Pataki József számára, s ezt szintén érzékeltette a kiállítás. A kiállított műtárgyak között egyetlen vizuális kakukktojás szerepelt: egy felejthetetlenül dekoratív, matyómintákkal kidíszített, pillangó formájú objekt, amely egyébként jól illeszkedett a szemközti falon látható, mélytengeri állatok színes figuráit felvonultató tapétához.
Otthonossá tette a kiállítást, hogy az alkotásokat egy berendezett lakásbelsővel egybenyitott térben lehetetett megtekinteni: a műalkotásoktól néhány méterre már egy pazar franciaágyra telepedve kortyolhattuk a bort vagy bekukkanthattunk akár egy szaunába is. A megnyitó remek légkörét csak a kialakuló beszélgetések és a minőségi borok tudták tovább fokozni. Kíváncsian várjuk a folytatást, s nem is hiába, hiszen a szervezőknek – mint ezt most bizonyították – valóban szívügye, hogy a következő év elejétől körülbelül havi rendszerességgel egy-egy újabb művészt mutassanak majd be.
Az oldott, kifejezetten családias hangulatú megnyitón először Heiszler Zoltán művészeti vezető beszélt cégének új, teljes mértékben önerőből fenntartott tevékenységéről: a kiállítások szervezéséről. Az első tárlat ötletét a művész fiával, Pataki Tamással való barátság ihlette, s Heiszler maga választotta ki az egyébként nagyívű, gazdag oeuvre-ből azt a kilenc alkotást, amely a kiállítótér fekete paravánjaira került.
A megnyitóünnepségen Kovács Ákos dalszerző-énekes is közreműködött, aki ezúttal nem zenei produkcióval rukkolt elő, hanem a kiállítás létrejöttében kurátorként szintén közreműködő Böcskei Blanka megnyitóbeszédét olvasta fel ismertetve Pataki József pályájának legfontosabb csomópontjait.
A borsodszemerei születésű (1936) festőművész az egri Pedagógiai Főiskolán szerzett fölrajz-rajz szakos tanári diplomát, majd a Képzőművészeti Főiskolán a Balogh Jenő vezette felsőfokú rajztanárképzőt is elvégezte. Tanárai, mesterei között volt Hamza Tibor, Jakuba János, Nagy Ernő, Blaskó János, de jelentős hatással volt rá például Barcsay Jenő munkássága is. Tanári pályáját Gyöngyöspatán kezdte el, ahonnan aztán a frissen felépült Egri Gyermekvárosba kérte áthelyezését. Itt harminckét éven keresztül tanította látni, rajzolni a fiatalokat. Vérbeli pedagógus volt, aki munkahelyén kívül is alázatos nevelői munkát végzett, sőt 1962-től húsz éven át irányította a Heves megyei alkotó rajztanárok stúdióját. Rendszeresen szervezett nyári alkotótáborokat tanártársai számára, ahova az egri Főiskola rajztanszékének oktatóit is meghívta, s ő maga is lelkesen járta a magyarországi alkotótáborokat. Pályafutása során számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt itthon és külföldön egyaránt. Életművét a Csokonai Vitéz Mihály Alkotódíjjal is elismerték.
1971-ben fedezte fel a tűzzománctechnikát, ami aztán különösen jelentős szereplővé vált az életében, rendszeresen részt vett a salgótarjáni zománcművészeti nyári táborokban is. A tűzzománc jelentős sikert hozott számára, hiszen a Hatvani Tájképfestészeti Biennáléra két alkalommal is bezsűrizték táblakép méretű tűzzománc tájképeit, s alkotásai többek között eljutottak Bostonba, Limoge-ba, Strassbourgba, Londonba és a Dél-Afrikai Köztársaságba is. Az expresszív zománcmunkákból néhányat a H-art kiállításán is megcsodálhattunk, s a beszélgetésekből úgy tűnt, hogy ezek tetszettek leginkább a közönségnek.
Pataki József életműve változatos, sokoldalú. Számos technikával és stílussal kísérletezett, a posztimpresszionizmustól a Barcsay-féle jellegzetes konstruktivizmuson keresztül egészen az absztrakcióig. Böcskei Blanka művészettörténész szerint a festő „színvilágát egy mindenen átívelő monumentalitás hatja át”, kedveli a kontrasztos kompozíciókat, s „szívesen dolgozik misztikus hangulatú nagyszabású hátterekkel és rikító színpárosításokkal”. Böcskei utóbbi szavait teljes mértékben igazolták a kiállításon szereplő expresszív szín- és formavilágú tűzzománcok. Ezek az első látásra absztrakt, mégis rejtetten figurális munkák a művész lelki temperamentumáról árulnak el sokat. A kiállításon azonban szerepeltek a korábbi alkotói periódust képviselendő, Barcsay Jenő modorát idéző tájképek is. Utóbbi, a tájkép tehát a másik kiemelkedő fontosságú műfaj Pataki József számára, s ezt szintén érzékeltette a kiállítás. A kiállított műtárgyak között egyetlen vizuális kakukktojás szerepelt: egy felejthetetlenül dekoratív, matyómintákkal kidíszített, pillangó formájú objekt, amely egyébként jól illeszkedett a szemközti falon látható, mélytengeri állatok színes figuráit felvonultató tapétához.
Otthonossá tette a kiállítást, hogy az alkotásokat egy berendezett lakásbelsővel egybenyitott térben lehetetett megtekinteni: a műalkotásoktól néhány méterre már egy pazar franciaágyra telepedve kortyolhattuk a bort vagy bekukkanthattunk akár egy szaunába is. A megnyitó remek légkörét csak a kialakuló beszélgetések és a minőségi borok tudták tovább fokozni. Kíváncsian várjuk a folytatást, s nem is hiába, hiszen a szervezőknek – mint ezt most bizonyították – valóban szívügye, hogy a következő év elejétől körülbelül havi rendszerességgel egy-egy újabb művészt mutassanak majd be.
