Újrafogalmazódó figuralitás

Keresztesi Botond, Jakub Choma és George Crîngaşu alkotásainak közös pontja nemcsak a figuralitás, hanem az a jelenség is, amelyre mindannyian reflektálnak. A felsorolt művészek erőteljes reakciót adnak napjaink társadalmi jellemzőire, és ezen belül is arra a tényre, hogy világunkat már szinte egy az egyben csak az internet és a technikai vívmányok alakítják. A grafikai megoldások és a kollázstechnika használata, illetve a digitális művészeti ágak befolyása szintén összefogja a három alkotó munkásságát. A Kontúrok hasadnak ki a hideg dióda sugárzásából című kiállítás koncepciójának célja olyan alkotókat bemutatni, akik annak a művészgenerációnak a tagjai, amelynek vizuális elképzelései már a digitális képszerkesztés világához alkalmazkodnak.

Ha párhuzamokat szeretnénk vonni a kortárs művészet különböző korszakai között, mondhatjuk, hogy ilyen típusú – bár egyértelműen nagyobb horderejű – paradigmaváltást a művészetben a pop-art megjelenése jelentett. Jakub Choma esetében például láthatjuk a ready-made műfaj felbukaknását, Keresztesinél a popkultúra hatását. A Horizont Galéria kiállításán az alkotók reflekciói pedig szintén kísértetiesen hasonlítanak a pop-art címkéhez tartozó művészek reflekcióira.

A Derkovits-díjas Keresztesi Botond absztrakt műveivel tavasszal már találkozhattunk a Horizont Galéria falain, sőt, a művész munkái egyre gyakrabban tűnnek fel külföldi kiállítóterekben is. Keresztesi képei nagyon meghatározó vizuális tartalommal bírnak, a legtöbb esetben szürrealista stílusúak, és számtalanszor hordoznak magukban abszurd humort. Az alkotóra minden esetben erős hatással van a nyolcvanas és a kilencvenes évek popkultúrája. A központi témák között találjuk a reklámok világát, a tömegtermelést, a 21. század sokszor nevetséges trendjeit és a digitális világot mint korunk szimbólumát. Gyakran játszik különféle tárgyak, digitális grafikai megoldások és klasszikus művészettörténeti elemek ötvözésével.

A Kontúrok hasadnak ki a hideg dióda sugárzásából című kiállításon olyan műveivel találkozhatunk, amelyeket nevezhetünk akár szürreális portréknak is, és a fent felsorolt elemek mindegyikét felfedezhetjük bennük. Tökéletesen mutatja ezt az az alkotás, amelyen egy életnagyságú mobiltelefon előtt álló emberi alakot látunk. A mobil itt funkcionálhat tükörként, amely azért nem jeleníti meg az előtte álló tükörképét, mert tudjuk: a digitális, online világ legtöbbször hamis képet mutat. Lehet azonban egy ajtó is, amelyen keresztül az ember egy másik dimenzióba léphet be, elhagyva hétköznapjait – azonban ugyanígy el is veszhet ebben az álságos, mesterségesen kreált világban. Máshol az éterben lebegő arcok tűnnek fel, amelyek inkább maszkok, ezzel is reflektálva a jelenségre, hogy hétköznapjaink során különböző szerepekbe bújunk, amik mögött egyre nehezebben találjuk és mutatjuk meg környezetünknek önmagunkat.

A legfiatalabb kiállító, Jakub Choma vegyes technikával készült képei szintén a digitális, internetközpontú világot használják céltáblaként. Az ő műfaja a ready-made, amelynek lényege, hogy nem ábrázol: egyszerűen csak van. Az alkotót saját elmondása szerint bármi tudja inspirálni: legyen az egy műsor a televízióban vagy különféle magazinokban látott karakterek.

A Kassán született, jelenleg pedig Prágában tanuló Choma négy nagyméretű vászonból álló sorozata először ezen a kiállításon látható. Előszeretettel nyúl a különbőző festészeti technikákhoz, művei rendkívül színesek, és egyértelműen látható, hogy erős hatással volt rá a ’90-es évek végének popkultúrája. A festészeti textúrák változatos használatán kívül gyakran applikál fel a vásznakra különféle tárgyakat is, elhelyez rajtuk különféle szövegeket, képregényrészleteket vagy rajzfilmhősöket.

Ezen a kiállításon is látható, hogy a vásznak nem csak önmagukban léteznek: kis tartókat szereltek rájuk, amiken például egy palack található, benne az egyik ismert amerikai csomagküldő szolgálat betűtípusával írt szöveggel, vagy épp egy kinyomtatott Wikipédia-oldal. Mellettük papírból pisztoly és töltények, valamint egy karszalag és egy bankkártya mása. A tárgyak összessége olyan hatást kelt, mintha különböző bűnjelek lennének egybegyűjtve – a modern világ bűnjelei.

A harmadik kiállító művész, a román George Crîngaşu nevével korábban is találkozhattunk, néhány alkotása már bemutatásra került a Trafó Galériában. Művei nagyban hasonlítanak Keresztesi munkáira a digitális képmegoldások és a stock fotók felhasználását illetően. Crîngaşu azonban különböző printeket használ, amelyekből videókat készít. Szeret az optikai illúziókkal és szimbólumrendszerekkel dolgozni, miközben gyakran a giccs határain is túlmerészkedik.

Az a fajta szemléletmód és technikai tárház, amellyel a Kontúrok hasadnak ki a hideg dióda sugárzásából című tárlaton bemutatott művészek dolgoznak, egyre inkább a mai kortárs művészet origójává válik. Általuk megkapjuk azt a kritikai hozzáállást, amely hozzásegítheti a nézőt a kortárs művészet és a benne megbújó, társadalmunkra vonatkozó szimbólumok értelmezéséhez. A Horizont Galéria csoportos kiállítására sikerült azon alkotókat összeválogatni, akik munkái olyan szorosan kötődnek egymáshoz, hogy néhol arról is megfeledkezünk, melyik művész munkáját nézzük éppen – ez pedig megkérdőjelezhetetlenül megadja a teljesség érzetét.

Kontúrok hasadnak ki a hideg dióda sugárzásából
Horizont Galéria, 2017. szeptember 6 – október 11.