Gulliver utazásai újragondolva

Az Artpool P60 kiállítótereit sejtelmes fények járják át, és néhol ijesztő zajok teszik még kíváncsibbá a betévedő látogatót. Rögtön az első terembe lépve saját magunkkal találkozhatunk egy óriási kivetítőn. Szegedy-Maszák Zoltán Vizuális kommunikáció című médiaművészeti munkája első ránézésre olyan, mint egy igazolványkép-készítő műterem: az előttünk található asztalon egy monitor áll, a monitor előtt pedig QR-kódokhoz hasonló, érthetetlen geometrikus alakzatok fekszenek vastag és nagy méretű kártyákon. Ha szánunk rá néhány percet, hogy leüljünk a monitor elé, és az afölött található kamera felé mutassuk ezeket a kártyákat, különleges vizuális élményben lehet részünk. Az olvashatatlan, jelentés nélküli kódokból a képernyőn 3D-s tárgyak lesznek, amik még el is forognak, ha a kártyákat is mozgatjuk.

Vajon mit kereshet egy ilyen típusú mű egy olyan kiállításon, amelynek címében Gulliver, a mindenki által jól ismert klasszikus regényhős szerepel? Hogyan lehet összefüggésbe hozni egy modern médiaművészeti alkotást egy 18. századi szatirikus utazásregénnyel? Egyrészt úgy, hogy Szegedy-Maszák a Jonathan Swift tiszteletére alcímet adta installációjának, másrészt pedig mert ez a kísérlet szorosan kapcsolódik a nyelvi kommunikációhoz és megismeréshez. Gondoljunk csak arra, hány és hány helyre utazik Swift regényeiben a főhős Gulliver, ezáltal pedig milyen népcsoportokat ismer meg, aminek köszönhetően különböző nyelveket fedez fel.

A Gulliverhez hasonló felfedezők általában könyvek segítségével jutnak el egy-egy megismerni kívánt területre, utazásaikat könyvtárakban töltött hosszú időszakok előzik meg. Majd természetesen a kalandok során tapasztaltak tudományos alátámasztásához is rengeteg forrásanyagra van szükségük, vagyis így lett Szegedy-Maszák installációja is a kezdő lépés a kiállítás felfedezésében: ez a tárlat könyvtárszobája.

Ha kipróbáltuk magunkat a számítógépes adatolvasás varázslatos világában, a kiállításoban továbbhaladva hatalmas üvegvitrinnel találjuk szemben magunkat. Közel tizenöt művész alkotásait láthatjuk itt, de néhány egyszerű tárgy is bekerült a válogatásba. Egy képzeletbeli válogatásról van szó, ami megidézi Gulliver gyűjtői tevékenységét – egyúttal a 18. századi tehetősebb réteg kedvenc hobbiját: az előkelőségek nagy örömmel gyűjtötték a világ kicsinyített mását. Apró preparátumok, fosszíliák, hétköznapi és szokatlan tárgyak szerepeltek egy-egy ilyen válogatásban. A kiállításon megjelenő objektumok között vannak tudatosan beillesztett darabok: Gulliver zoknija, különleges állatok maradványai, illetve talált tárgyak is, mint például egy anatómiai szertárból származó üvegcse. A legtöbbjük műtárgy, a már említett közel tizenöt művész alkotta őket – többek között Albert Ádám, Csató József, Kárpáti János Iván, Kútvölgyi-Szabó Áron és Vidra Réka –, amelyeknek iktatólapjait az egyik vitrinhez közeli sarokban találjuk faládákban. Az iktatásnak köszönhetően megtudhatjuk a tárgyak nevét, készítőjét, rövid leírását, és természetesen fotó is segít a beazonosításban.

Még ugyanebben a teremben érdemes a lábunk elé nézni, mert ha így teszünk, Lakner Antal képzeletbeli térképét tudjuk alaposabban megvizsgálni. A fekete alapon fehér vonalakat és ismeretlen helységneveket tartalmazó műtárgy Gulliver utazásainak nyomvonalát hivatott megidézni, illetve a Swift regény azon jelenetét, amikor Gulliver felajánlja egy iskolának, hogy szívesen segít összeállítani egy térképet, ami segítheti a diákokat a tanulásban.

Az utolsó előtti és egyben legnagyobb műalkotás Szimán György műholdágyúja, ami szintén az egyik utazásra reflektál: ekkor Gulliver nem egy ismeretlen országba látogat el, hanem egy másik bolygóra. Ezen a bolygón olyan lények élnek, akik türelemmel várják, hogy az emberek elpusztítsák a környezetüket, majd végül egymást is, ők pedig átvehessék az uralmat a Föld felett. Állítólag léteznek egyes földönkívüli lények, akik különféle nagyítók és a Nap segítségével égetik az emberiséget, amit Szimán a globális felmelegedésnek feleltet meg, míg magával az ágyúval az emberi csatározást, háborúzást idézi meg – hiszen az emberek általában előbb lőnek, mint gondolkodnak. Ezek a gondolatok Karinthy Frigyes Faremido című, 1916-ban megjelent utópisztikus regényéhez kapcsolhatók, amelyben a magyar író Gulliver történeteit meséli tovább.

Végezetül érdemes a zajok felé fordulnunk, amelyek egy hatalmas, fekete négyzetből szűrődnek ki – némi füst kíséretében. Ez minden olyan elfojtást vagy ki nem mondott gondolatot, titkot jelképez, ami Gulliver fejében maradhatott, vagy amelyekhez ő utazásai során nem tudott hozzáférni. Az emberek tudatalattijába senkinek nincs szabad bejárása.

Ez a diplomakiállítás nemcsak egy örök irodalmi klasszikust idéz meg, hanem megmutatja, mennyire aktuális a regény napjaink társadalmi problémáit tekintve – arról nem is beszélve, hogy körbejárja a különböző tudományok, tudományágak születését, fontosságát, múltját és jelenét.

Talált tárlat – Lemuel Gulliver emlékezete
Artpool P60, 2018. június 12–30.