© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Hangzó csipkeerdő
Beszélgetés Szirmay Zsanett iparművésszel
Szirmay Zsanett textiltervező Soundweaving projektje 2014-ben indult, azóta megismerte a hazai és a külföldi designvilág egyaránt. Kísérletező szellem és tervezői szemlélet, nőies finomság és mérnöki racionalitás, vizualitás és auditivitás, valamint különböző műfajok integrálódnak és békülnek ki egymással a projektben.
Szirmay Zsanett textiltervező Soundweaving projektje 2014-ben indult, azóta megismerte a hazai és a külföldi designvilág egyaránt. Kísérletező szellem és tervezői szemlélet, analóg és digitális gondolkodásmód, nőies finomság és mérnöki racionalitás, vizualitás és auditivitás, valamint különböző műfajok integrálódnak és békülnek ki egymással a projektben. 2014-ben székely, kalotaszegi és magyarországi népi hímzések, 2015-ben pedig afgán csomózott szőnyegek mintázatai alapján készített kottát lyukszalagból. Zsanettet a Soundweavingről kérdeztük, ahol a hímzések lézervágott textilekké, a keresztszemes minták pedig dallamokká válnak.
Design, népművészet és zene szépen integrálódik a Soundweavingben. A MOME Designintézetébe jártál, de van valamilyen kötődésed a zene, illetve a népművészet felé is?
Korábban táncoltam egy budapesti néptáncegyüttesben. Sokat jártunk Erdélybe gyűjteni, ahol olyan tisztaszobák kincseit láthattam és viselhettem, amilyenekre turistaként nem lett volna lehetőségem. A zene iránti érdeklődésem pedig a klasszikus zene és a jazz felől indult, gyerekkoromban fuvoláztam. Sokat jártunk a Zeneakadémiára anyukámmal kortárs zenei estekre, majd később ez az érdeklődés a néptánc kapcsán a népzenével és a világzenével is kiegészült.
Hogyan jutott eszedbe a hímzésminták zenévé transzponálása?
A mesterszakon talált meg a projekt ötlete, méghozzá a szövőműhelyben dolgozva. Láttam a lyukkártyával működő szövőgépeket, nagyon tetszettek, és elgondolkoztam azon, hogy egy kívülálló embernek a kártyákon lévő lyukak csak megfejthetetlen kódoknak tűnnek. Én azt szerettem volna, ha értelmezhető, szép minták lennének ezeken a kártyákon. A jacquard szövőgép és az IBM első számítógépei egyébként hasonló elven működnek, én pedig arra gondoltam mintatervezőként, hogy ezek a kódok lehetnének szépek is, és mutathatnának értelmezhető mintákat a külső szemlélő számára. A néptáncegyüttesben való részvételemnek köszönhetően, mint említettem, többször utaztam Erdélybe, az ott megismert és viselt ruhák nagyon közel állnak hozzám. Arra gondoltam, hogy ezt a két dolgot összeházasítom, mivel a keresztszemes hímzés is pixeles elven működik. A keresztszemes magyar motívum ugyanúgy leszámolható minta, mint amit a kintornánál, verklinél alkalmaznak. A minták hangját megvizsgáltam a zengőfésűs zenelejátszón, következett a dallamszerzés, majd ezekből a mintákból lézervágással készítettem textileket. Ebben a textilerdőben járkálva a néző meg tudja szólaltatni a hímzések hangját. A keresztszemes verziót egy évvel követte a dubaji designhétre elkészített sorozat, mely az afgán csomózott szőnyegeket veszi alapul.
Erősen kísérleti jellegű lehetett eleinte a projekt, feltételezem, hogy a kezdetekkor benne volt a pakliban, hogy nem lesz értelmezhető kifutása. Mire számítottál, mit feltételeztél az induláskor?
Már a korai szakaszban szépen szólaltak meg a minták. Ez azért volt így, mert olyan szerkezetekkel kísérleteztem, amelyek nem tartalmaztak félhangokat, így kevésbé disszonáns dallamsorokat eredményeztek. Engem nem zavart volna a disszonancia, mert szeretem az olykor oda nem illő dolgokat homogénné varázsolni. Tulajdonképpen az tartott sokáig, hogy ezekből a mintasorozatokból egyperces dallamokat alakítsak ki.
Ahogy említetted, eleinte a magyar népművészet köreiből merítettél mintákat, majd keletre fordultál az afgán csomózott szőnyegek mintázatai felé. Ezeken a nagy témákon belül hogyan válogatsz a minták közül?
Főként személyes gyűjtésekből dolgoztam. A magyar hímzések motívumvilága nagyon sokszínű, és nem mindegyik bontható le az én szisztémámra, például egy matyóhímzés egészen máshogy épül fel, mint egy keresztszemes motívum. Azokat a mintázatokat kerestem és gyűjtöttem, amiket egységekre lehet bontani. Az afgán csomózott szőnyegek szisztémája ugyanez, és ez nagyszerűen belefért a koncepciómba.
A két kultúrkör közti soundweaving mintázatok közt formailag, vizuálisan milyen alapvető különbségek mutatkoztak meg?
Mindkét motívumvilág hihetetlenül gazdag. Rengeteg a virágmotívum, az állatábrázolás, de geometrikus formák is szép számban találhatók benne. A közel-keleti motívumokban szintén, habár ott sokkal szögletesebbek az alakzatok, gyakoribb például a rombuszmotívum. Az afgán mintákban a geometria is több.
A hímzésmintákat úgy rendezed össze, hogy értelmezhető, zenei hangsorok jöjjenek ki belőlük. A két projektrésznél két zeneszerzővel dolgoztál együtt. Kik ők, hogyan képzeljük el a közös munkát?
A magyar motívumvilág zenei feldolgozásában Tárkány-Kovács Bálint népzenésszel dolgoztam együtt, a közel-keleti minták esetében pedig Vikukel Dániel jazz-zenésszel és zeneszerzővel. A két munkafolyamat hasonlóan zajlott: kiválasztottam azokat a textilmintákat, amelyeket le tudtam számolni a lyukszalagra, azután ezeket variáltam. A zeneszerzés és a mintatervezés látszólag teljesen különálló tervezési folyamatok, de a projektem rámutat arra, mennyire hasonló gondolkodás szükséges a kettőhöz. Rengeteg közös fogalom van a két folyamatban, például szimmetria, léptékváltások, ismétlődés, raportálás, transzponálás, tükrözések és így tovább. Négyféleképpen lehet a lyukszalagot lejátszani: alapmotívumként, tükörfordítással, rákfordítással és ráktükörfordítással. Ezzel játszottunk a dallamszerzés és a motívum transzponálása során.
Az első transzponációt – ahol a minták zenévé íródnak át – követi a második: a zene, a hanghullámok újból iparművészeti megjelenítést kapnak a textileken.
A két tervezési folyamat, a mintatervezés és a zeneszerzés párhuzamosan zajlik. Egyszerre születik meg a textilminta és a dallam, melyből a lézervágott textil csipkeerdő kialakul. Hordozóként egyfajta hártyaszerű belső textilanyagot használok, mely a kártolás, kikészítés során kapja meg végleges textúráját. A fény hatására izgalmas árnyjátékot nyújtanak az áttört csipkemotívumok.
A Soundweaving nagyon esztétikus is a mögötte lévő gondolatiság, a többszörös átvitel mellett. Külön kiemelném, hogy gyönyörűen installálod a műveket kiállításokon. Nagyon ízléses a látvány, és a lyukkártyás tekerőknek köszönhetően interaktív a bemutatás.
Valóban fontos az interakció, hogy a néző részesévé váljon az élménynek, ne csak kívülállóként szemlélődjön. Alkotóként is fontos, közvetlen visszajelzéseket, élményeket szül – olyanokat, amiktől úgy érzem, megéri ezt csinálni, művésznek lenni. Nemrég a legutóbbi kiállításomon egy lány bejött a terembe, és elkezdett zenélni a mintákkal. Meghatódott, amikor felfedezte, hogy magyar motívumokból építkezik a kiállítás, majd elmondta, hogy az erdélyi nagymamája szobájában érzi magát, és hogy még az illatát is érzi annak a szobának...
Apropó emlékek: te is játszottál gyerekként ezekkel a kicsi, lyukkártyás zenegépekkel? Boldog születésnapot, Vivaldit lehetett velük hallgatni. Szépek nem voltak, de szívesen használtuk őket.
Persze! Én nagyon szerettem, a vásárokban próbáltam ki őket, bár nekem nem volt. Utánajártam egyébként a zeneszerkezetek történetének, elég messzire nyúlik vissza az eredetük, szinte a templomi harangjátékokig. Manapság is gyártanak ilyeneket, egy svájci óramárka például luxustermékként forgalmaz dizájnos zengőfésűs lejátszókat. Szóval ez benne van a levegőben.
A magyar népművészeti hímzések feldolgozása volt a projekted első fázisa, ezt követte az afgán csomózott szőnyegek mintázatainak soundweaving átírása. Hogyan talált meg ez utóbbi téma?
A Hybridart művészetmenedzsmenttel foglalkozó cégen keresztül kerültem kapcsolatba a Fatima Bint Mohamed Bin Zayed Initiative (FBMI) elnevezésű szervezettel. Ők kerestek meg ezzel az ötlettel. Az FBMI, aki partnerként vett részt a tervezésben, egy olyan cég, ami a hagyományos csomózott szőnyegek mintájára készít ma is szőnyegeket. Ezután az Abu Dhabi uralkodóház textilkollekciójának gyűjtését megkaptam interneten keresztül, és elkezdődhetett a folyamat.
A bécsi designhéten 2014-ben nagy sikerrel mutattad be a projektet. Tavaly Dubajban volt látható a keleti mintákat felvonultató rész. Milyen fogadtatásra talált ott?
Nagyon nagy sikere volt Dubajban. Sokan felismertek Bécsből, a designhétről is. A közel-keleti designerek inspirációja gyakran nyúlik vissza a tradícióhoz, 2015-ben is számos munka alapja ez volt a designhéten. A sajtómegnyitón, melyen bemutattam a Soundweavinget, sok dubaji építész és formatervező érdeklődését felkeltette az installáció, különösen az ötlet szokatlansága és egyedisége miatt. A dubaji opera is nagy érdeklődést mutatott az installáció iránt, közös munkában, együttműködésben is gondolkoznak.
Izgalmas élmény végighallgatni a dallamsorokat a mellettük feltüntetett mintázatokat szemlélve. A néző-hallgató azzal szembesül, hogy a magyar keresztszemes hímzések magyar hangzásvilágot idéznek, az afgán szőnyegminták zenei átiratát hallva pedig tudni lehet, hogy a keleti dallamvilág része.
Az egyik magyar virágos minta terceiben fel lehetett ismerni egy létező kis magyar dalocskát, így azt bele is komponáltuk a virágok közé. A keleti motívumoknál is ötvöződnek a hatások. Azonban kortárs hangzásra törekedtünk, egy kísérleti irány felé koncentráltam. Nem volt célom az egyes népcsoportok dallamait a mintába „belehallani”.
Hova tovább, mi várható még a Soundweaving projekttől?
Jelenleg két németországi kiállításra készülök. Az egyik a Duna-menti mintákat dolgozza fel, ahol zenei performansszal nyitjuk meg a kiállítást, zongorán lesznek hallhatók a mintázatok. A többit nyitottan a jövő zenéjére bízom.
2016. június 21-étől látható a FISE Galériában a Kozma 2015 című kiállítás, a tavaly Kozma Lajos ösztöndíjat elnyert iparművészek beszámoló kiállítása, ahol a Soundweaving projekt is megtekinthető.
A Soundweaving honlapján az egyes mintázatok és dallamsorok meghallgathatók, a projektről sok érdekesség és részlet olvasható.
Design, népművészet és zene szépen integrálódik a Soundweavingben. A MOME Designintézetébe jártál, de van valamilyen kötődésed a zene, illetve a népművészet felé is?
Korábban táncoltam egy budapesti néptáncegyüttesben. Sokat jártunk Erdélybe gyűjteni, ahol olyan tisztaszobák kincseit láthattam és viselhettem, amilyenekre turistaként nem lett volna lehetőségem. A zene iránti érdeklődésem pedig a klasszikus zene és a jazz felől indult, gyerekkoromban fuvoláztam. Sokat jártunk a Zeneakadémiára anyukámmal kortárs zenei estekre, majd később ez az érdeklődés a néptánc kapcsán a népzenével és a világzenével is kiegészült.
Hogyan jutott eszedbe a hímzésminták zenévé transzponálása?
A mesterszakon talált meg a projekt ötlete, méghozzá a szövőműhelyben dolgozva. Láttam a lyukkártyával működő szövőgépeket, nagyon tetszettek, és elgondolkoztam azon, hogy egy kívülálló embernek a kártyákon lévő lyukak csak megfejthetetlen kódoknak tűnnek. Én azt szerettem volna, ha értelmezhető, szép minták lennének ezeken a kártyákon. A jacquard szövőgép és az IBM első számítógépei egyébként hasonló elven működnek, én pedig arra gondoltam mintatervezőként, hogy ezek a kódok lehetnének szépek is, és mutathatnának értelmezhető mintákat a külső szemlélő számára. A néptáncegyüttesben való részvételemnek köszönhetően, mint említettem, többször utaztam Erdélybe, az ott megismert és viselt ruhák nagyon közel állnak hozzám. Arra gondoltam, hogy ezt a két dolgot összeházasítom, mivel a keresztszemes hímzés is pixeles elven működik. A keresztszemes magyar motívum ugyanúgy leszámolható minta, mint amit a kintornánál, verklinél alkalmaznak. A minták hangját megvizsgáltam a zengőfésűs zenelejátszón, következett a dallamszerzés, majd ezekből a mintákból lézervágással készítettem textileket. Ebben a textilerdőben járkálva a néző meg tudja szólaltatni a hímzések hangját. A keresztszemes verziót egy évvel követte a dubaji designhétre elkészített sorozat, mely az afgán csomózott szőnyegeket veszi alapul.
Erősen kísérleti jellegű lehetett eleinte a projekt, feltételezem, hogy a kezdetekkor benne volt a pakliban, hogy nem lesz értelmezhető kifutása. Mire számítottál, mit feltételeztél az induláskor?
Már a korai szakaszban szépen szólaltak meg a minták. Ez azért volt így, mert olyan szerkezetekkel kísérleteztem, amelyek nem tartalmaztak félhangokat, így kevésbé disszonáns dallamsorokat eredményeztek. Engem nem zavart volna a disszonancia, mert szeretem az olykor oda nem illő dolgokat homogénné varázsolni. Tulajdonképpen az tartott sokáig, hogy ezekből a mintasorozatokból egyperces dallamokat alakítsak ki.
Ahogy említetted, eleinte a magyar népművészet köreiből merítettél mintákat, majd keletre fordultál az afgán csomózott szőnyegek mintázatai felé. Ezeken a nagy témákon belül hogyan válogatsz a minták közül?
Főként személyes gyűjtésekből dolgoztam. A magyar hímzések motívumvilága nagyon sokszínű, és nem mindegyik bontható le az én szisztémámra, például egy matyóhímzés egészen máshogy épül fel, mint egy keresztszemes motívum. Azokat a mintázatokat kerestem és gyűjtöttem, amiket egységekre lehet bontani. Az afgán csomózott szőnyegek szisztémája ugyanez, és ez nagyszerűen belefért a koncepciómba.
A két kultúrkör közti soundweaving mintázatok közt formailag, vizuálisan milyen alapvető különbségek mutatkoztak meg?
Mindkét motívumvilág hihetetlenül gazdag. Rengeteg a virágmotívum, az állatábrázolás, de geometrikus formák is szép számban találhatók benne. A közel-keleti motívumokban szintén, habár ott sokkal szögletesebbek az alakzatok, gyakoribb például a rombuszmotívum. Az afgán mintákban a geometria is több.
A hímzésmintákat úgy rendezed össze, hogy értelmezhető, zenei hangsorok jöjjenek ki belőlük. A két projektrésznél két zeneszerzővel dolgoztál együtt. Kik ők, hogyan képzeljük el a közös munkát?
A magyar motívumvilág zenei feldolgozásában Tárkány-Kovács Bálint népzenésszel dolgoztam együtt, a közel-keleti minták esetében pedig Vikukel Dániel jazz-zenésszel és zeneszerzővel. A két munkafolyamat hasonlóan zajlott: kiválasztottam azokat a textilmintákat, amelyeket le tudtam számolni a lyukszalagra, azután ezeket variáltam. A zeneszerzés és a mintatervezés látszólag teljesen különálló tervezési folyamatok, de a projektem rámutat arra, mennyire hasonló gondolkodás szükséges a kettőhöz. Rengeteg közös fogalom van a két folyamatban, például szimmetria, léptékváltások, ismétlődés, raportálás, transzponálás, tükrözések és így tovább. Négyféleképpen lehet a lyukszalagot lejátszani: alapmotívumként, tükörfordítással, rákfordítással és ráktükörfordítással. Ezzel játszottunk a dallamszerzés és a motívum transzponálása során.
Az első transzponációt – ahol a minták zenévé íródnak át – követi a második: a zene, a hanghullámok újból iparművészeti megjelenítést kapnak a textileken.
A két tervezési folyamat, a mintatervezés és a zeneszerzés párhuzamosan zajlik. Egyszerre születik meg a textilminta és a dallam, melyből a lézervágott textil csipkeerdő kialakul. Hordozóként egyfajta hártyaszerű belső textilanyagot használok, mely a kártolás, kikészítés során kapja meg végleges textúráját. A fény hatására izgalmas árnyjátékot nyújtanak az áttört csipkemotívumok.
A Soundweaving nagyon esztétikus is a mögötte lévő gondolatiság, a többszörös átvitel mellett. Külön kiemelném, hogy gyönyörűen installálod a műveket kiállításokon. Nagyon ízléses a látvány, és a lyukkártyás tekerőknek köszönhetően interaktív a bemutatás.
Valóban fontos az interakció, hogy a néző részesévé váljon az élménynek, ne csak kívülállóként szemlélődjön. Alkotóként is fontos, közvetlen visszajelzéseket, élményeket szül – olyanokat, amiktől úgy érzem, megéri ezt csinálni, művésznek lenni. Nemrég a legutóbbi kiállításomon egy lány bejött a terembe, és elkezdett zenélni a mintákkal. Meghatódott, amikor felfedezte, hogy magyar motívumokból építkezik a kiállítás, majd elmondta, hogy az erdélyi nagymamája szobájában érzi magát, és hogy még az illatát is érzi annak a szobának...
Apropó emlékek: te is játszottál gyerekként ezekkel a kicsi, lyukkártyás zenegépekkel? Boldog születésnapot, Vivaldit lehetett velük hallgatni. Szépek nem voltak, de szívesen használtuk őket.
Persze! Én nagyon szerettem, a vásárokban próbáltam ki őket, bár nekem nem volt. Utánajártam egyébként a zeneszerkezetek történetének, elég messzire nyúlik vissza az eredetük, szinte a templomi harangjátékokig. Manapság is gyártanak ilyeneket, egy svájci óramárka például luxustermékként forgalmaz dizájnos zengőfésűs lejátszókat. Szóval ez benne van a levegőben.
A magyar népművészeti hímzések feldolgozása volt a projekted első fázisa, ezt követte az afgán csomózott szőnyegek mintázatainak soundweaving átírása. Hogyan talált meg ez utóbbi téma?
A Hybridart művészetmenedzsmenttel foglalkozó cégen keresztül kerültem kapcsolatba a Fatima Bint Mohamed Bin Zayed Initiative (FBMI) elnevezésű szervezettel. Ők kerestek meg ezzel az ötlettel. Az FBMI, aki partnerként vett részt a tervezésben, egy olyan cég, ami a hagyományos csomózott szőnyegek mintájára készít ma is szőnyegeket. Ezután az Abu Dhabi uralkodóház textilkollekciójának gyűjtését megkaptam interneten keresztül, és elkezdődhetett a folyamat.
A bécsi designhéten 2014-ben nagy sikerrel mutattad be a projektet. Tavaly Dubajban volt látható a keleti mintákat felvonultató rész. Milyen fogadtatásra talált ott?
Nagyon nagy sikere volt Dubajban. Sokan felismertek Bécsből, a designhétről is. A közel-keleti designerek inspirációja gyakran nyúlik vissza a tradícióhoz, 2015-ben is számos munka alapja ez volt a designhéten. A sajtómegnyitón, melyen bemutattam a Soundweavinget, sok dubaji építész és formatervező érdeklődését felkeltette az installáció, különösen az ötlet szokatlansága és egyedisége miatt. A dubaji opera is nagy érdeklődést mutatott az installáció iránt, közös munkában, együttműködésben is gondolkoznak.
Izgalmas élmény végighallgatni a dallamsorokat a mellettük feltüntetett mintázatokat szemlélve. A néző-hallgató azzal szembesül, hogy a magyar keresztszemes hímzések magyar hangzásvilágot idéznek, az afgán szőnyegminták zenei átiratát hallva pedig tudni lehet, hogy a keleti dallamvilág része.
Az egyik magyar virágos minta terceiben fel lehetett ismerni egy létező kis magyar dalocskát, így azt bele is komponáltuk a virágok közé. A keleti motívumoknál is ötvöződnek a hatások. Azonban kortárs hangzásra törekedtünk, egy kísérleti irány felé koncentráltam. Nem volt célom az egyes népcsoportok dallamait a mintába „belehallani”.
Hova tovább, mi várható még a Soundweaving projekttől?
Jelenleg két németországi kiállításra készülök. Az egyik a Duna-menti mintákat dolgozza fel, ahol zenei performansszal nyitjuk meg a kiállítást, zongorán lesznek hallhatók a mintázatok. A többit nyitottan a jövő zenéjére bízom.
2016. június 21-étől látható a FISE Galériában a Kozma 2015 című kiállítás, a tavaly Kozma Lajos ösztöndíjat elnyert iparművészek beszámoló kiállítása, ahol a Soundweaving projekt is megtekinthető.
A Soundweaving honlapján az egyes mintázatok és dallamsorok meghallgathatók, a projektről sok érdekesség és részlet olvasható.
