A látvány zsarnoksága

Deim Balázs: Minimal

Tranzit Café (Budapest), 2016. július 7. – augusztus 7.

Feltalálásakor a fotó azonnal elvette a festménytől a dokumentálás feladatát, amely aztán a pillangóhatás dinamikájával forgatta fel vizuális kultúránk utolsó zugát is. De mit vett el a festmény a fotótól? Alfred Stieglitz érdeklődése és 4 × 5 inches kamerája szűk száz éve a felhők felé kezdett irányulni. Felhőképződményeket megörökítő sorozatának az Egyenértékűek (Equivalents) címet adta, állást foglalva amellett, hogy a fénykép épp olyan absztrahálási potenciált hordoz, mint a festmény. Deim Balázs művei egy évszázad távlatában is hiteles tolmácsolói Stieglitz nyilatkozatának. A fölösleges elemektől utómunkával megszabadított, a művész szavaival élve sterilebbé tett kompzíciók városi környezetünk unalomig ismert szegleteit rögzítik, azzal a kifejezett szándékkal, hogy figyelmünket pontosan ezekre a szegletekre kényszerítse. Cserébe buja, napfényes színtömegek feledtetik az iparias, nem emberléptékű szüzsét. Deim emellett rutinszerűen operál haránttagolásos beállításokkal, amelyek a Lautrecen keresztül europizált, plakatív kompozíciók dinamizáló erejét is bevonja, így könnyítve percepciós terheinket. A jeles képzőművészekkel gazdag Deim család fiatal sarja bölcsen sáfárkodik átütő esztétikai érzékével, bezárva ajtót-ablakot az esztétizálódás feltartóztathatatlannak hit rezsimje előtt. Egyet azonban elvétett, vagy talán csak szakmai szerénysége vezette félre: a Tranzit Caféban látható anyaga annyira telített fotóművészi ravaszsággal, a kis részletek iránti gyermeki koncentrációval és az alternatív befejezések kihagyásokon alapuló, végtelen sorával, hogy inkább nevezhetnénk Maximalnak.

Konok Tamás: Natura Naturata

MANK Galéria (Szentendre), 2016. július 1–24.

Teremtett természet: Isten oszthatatlanságához képest osztható, a végtelen szubsztanciához képest véges és modális. Aki nem forgatja Spinozát vagy Panofskyt, kezdheti a fenti distinktív szemlélet tanulmányozását Konok Tamás tárlatán is. A számos nagyméretű mesterművet és kisebb grafikát felvonultató válogatást a MANK egy életműsorozat első részének tervezi a francia Nemzeti Érdemrenddel is kitüntetett alkotóval. Konokról nehéz érvényes kijelentést tenni anélkül, hogy ne mondták volna azt el már sokan előttünk: hazai és nemzetközi viszonylatban is méltán ismert és kedvelt, geometrikus-absztrakt festőművész, akit a szentendrei megnyitón Alföldi Róbert méltatott. Műveinek primér látványa annyira markáns és sommás, hogy észrevétlenül válik képolvasási szokásaink referenciájává. Vizuális nyelvezete azonban akkor fejthető fel igazán, ha szem előtt tartjuk azt a különleges körülményt, hogy nemcsak festő, de szobrászművész is. Ennek fényében zökken helyre igazán az a képarchitektúra, amely nem színmezőkkel és vonalakkal dolgozik, hanem tömegeket épít, több fő nézetet tesz lehetővé, és a fizika törvényeinek törekszik megfelelni, nem pedig a goethei színtannak. Ha olyan tekinetet vetünk képeire, amilyennel szobrokat, épületeket vizsgálunk, mintha elkezdenénk kihallani az énekszót a szélben.

Diplo Port – A PTE Művészeti Kar diplomakiállítása

Zsolnay Kulurális Negyed, m21 Galéria (Pécs), 2016. július 8. – augusztus 7.

Az élet borzalmának elviselésére kondicionál a művészet – vallja filozófusok hosszú sora a görögökig visszamenőleg. Ha ez így van, akkor a Diplo Porton bemutatkozó huszonhét hallgató egytől egyig heroikus titán és titanisz, Hektor, Akhilleusz, Bakkhosz, Szüsziphosz és ezek női megfelelői. Nem minden munka sejtet egyformán ígéretes kreatív (világmegmentő) erőket, de aki lemondóan legyint, annak tanácsos visszarévednie huszonegynéhány éves önmagára: vajon sikeresen munkálkodott-e képességei deklarálásán? Legtöbbünk aligha. Annál izgalmasabb látni a bontakozó művészi intellektust, a mesterek még oly jószándékú, mégis alkalmanként offenzív iránymutatása alóli kitöréseket, a koncepciók időnként kamaszos izzadtságszagát, amely előre jelzi a természet diktálta érést. A kurátorok is igyekeztek levegőhöz juttatni és a megérdemelt térrel körülvenni az egyes műveket, olyan kisebb szekciókat kialakítva, amelyek hasznos narratívává bővítik az egyes gondolati mozzanatokat. A gondosan kivitelezett, installatív művek, mint Karsai Kinga Angyal figurák vagy Mondello-Vértesi Alíz Tér-örvény című munkája, a klasszikus szobrászat talajáról induló alkotások, mint Fleisz Tamás ltp. című darabjai és a Boscht idéző táblaképek, mint Kulman Miklós Mérhetetlen változatosság című festménye nem hagynak remény nélkül, hogy mindig lesznek Antigonék, Pénelopék, Nikék és férfi megfelelőik.

Kerekes Gábor és Boros Mátyás: Planetbabel

Szent István Bazilika, Lovag-terem (Budapest), 2016. július 20. – szeptember 18.

Mi van, ha Bábel tornya nem pusztul el? Utánajárhatunk a legváratlanabb helyszínen, a Parlament kupolájával azonos magasságú Bazilika padlásterében, karnyújtásnyira az angyalok figyelő karától és a megszámlálhatalan nyelven zajongó turistától, akik az épület kilátójáról szeretnének letekinteni Budapest tranzitvárosra. Kerekes Gábor és Boros Mátyás anyaga a mulandó, sebezhető, szempillantás alatt elpusztítható papír. Kerekes égbe szökő mesebirodalmai hamis perspektíváikkal, valamint Boros szikár, szinte mélabús térkölteményei, amelyek makacsul törnek a síkból a térbe, nem minden pikantériától mentes párost alkotnak. A cím által is sugallt evidenciákon kívül a két művész komplementer logikája Ariadné sokkal messzebbre vezető fonalát adja a kezünkbe. Nem is beszélve a tökéletes helyválasztásról, amelynek álomszerűségét az a tíz évvel ezelőtti Cow Parade-incidens gerjeszti, amikor a Blue Melting Ice Cream pozicionálása a Bazilika bejárata felé meredő üleppel nem maradt minden visszhang nélkül. Kis magyar valóságunkban egyenesen szürreálisnak tetszik, hogy megvalósulhatott ez az etikailag s ki tudja még milyen kritikus szempontból egyébként kifogástalan projekt. Igazi ünnep a kultúra puritán, de progresszív művelőinek, támogatóinak és követőinek.

Pilisi Gótika

Ferenczy Múzeum, Pajor kúria (Szentendre), 2016. május 19. – július 31.

Nem csak a művészeti kiállítások operálnak képzőművészetre optimalizált technikákkal. Ismeretterjesztő tárlatok éppúgy lehetnek sikeresek olyan megközelítéssel, amely tárgyakon keresztül kíván bemutatni széles közönség számára is inspiráló, tudományos anyagot. Ilyen a Pilisi gótika, ami II. András királyunk francia kapcsolatait tárja fel. A Ferenczy Múzeum pár éve modernizált Barcsay-termében kisebbségben találjuk a középkorból ránk maradt régészeti, történeti emlékeket, többségben az ezek értékének megértését, valamint kultúr- és politikatörténeti beágyazását célzó szövegeket. A tárlat azonban művészetkedvelők számára sem érdektelen. Aba-Novák Vilmosnak a Magyar–francia történelmi kapcsolatok 1000 éve című történelmi pannójának terve is bemutatásra kerül. A 28 méter hosszú, egyenként 7 méter magas pannókból álló alkotáson nagy hangsúlyt kapnak a kulturális kapcsolatok s a francia ciszterek magyarországi hatásai is. Ez a pannó az 1937-es Párizsi Világkiállításon Grand Prix-t nyert. A rózsa neve (legkésőbb a Sean Conneryvel felejthetetlen filmváltozat) óta bódító és misztikus vadromantikával gazdag középkor most magyar díszletek közt támad fel.