Talán limbó?

A 2015-ben alapított Horizont Galéria földszinti terme eredetileg patikaként funkcionált. Erre most már semmi sem utal, elegáns white cube térbe lép a látogató, benne jó ízléssel és arányérzékkel elrendezett műalkotásokkal. A Limbo Fever címet viselő válogatás öt művésztől mutat be alkotásokat: Erdélyi Gábor, Keresztesi Botond, Kiss Adrian, Kollár Zsófia Anna és Kristóf Gábor az utóbbi hetekben, hónapokban készített műveit teszi patikamérlegre.

Nyári hangulat, lazaság – ez a tárlat nem tipikus horizontos esemény. A galériavezető elmondása szerint is erősebb kohézió vagy koncepció nélküli vásárkiállítás a Limbo Fever. Viszonylag kevés háttérinformációval engedi útjára az érdeklődőt a galéria, kiállításbeharangozójukból mindössze annyit tudunk meg, hogy az elmúlt rövid időszak friss terméseit láthatjuk, illetve hogy az őszi szezonban a galéria visszatér az eddig megszokott egyéni kiállítások terepére. Az indulás óta a galéria valóban az általa képviselt művészek egyéni kiállításait mutatta be, a honlapjukon is megtekinthető alapos katalogizációval, számos interjúval, nagyon igényes kiadványokkal. A Limbo Fever kilóg az eddigiek közül: katalógus érthető módon nincs, ahogy semmilyen más írásos orientáció sem, ami a nézőnek kapaszkodót nyújthatna, még képaláírásokat sem találunk. Maguk a művek töltik be a kiállítóteret, minden más kiszorul a falak közül. Egyértelmű jelzés, hogy a Limbo Fever azoknak szól, akik a korábbiakban is követték a Horizont Galéria és az általa reprezentált művészek tevékenységét.

Amennyiben ez megvan, a kiállítás tartogat meglepetéseket és érdekességeket. Az elmúlt hónapok friss művei között ráismerhetünk eddig várt és végre látható, elkészült alkotásokra. Ilyen – és a bemutatott alkotások közül is kiemelkedik – Kristóf Gábor Loosing credit és Defektes Heidi címet viselő két műve. Az ofszet nyomdatechnika alapanyagait, selejteszközeit, az azok alapján megtalált és továbbgondolt műveket bemutató Offsetting című kiállítás a tavalyi évben épp a galéria nyitótárlata volt. Kristóf Gábor kísérletezése az ofszet Heidi-sorozat óta jól átgondolt iránykeresés felé halad. A selejt nyomóköpenyek további felhasználása az absztrakciótól való eltávolodás és a nagyobb alkotói terepfoglalás felé mutat. Ilyen a Defektes Heidi című alkotás, ahol a művész olyan ofszet gumikendőt használ, amelyeken az utolsó közvetített információk a korábbiakhoz képest jobban kivehetők, és a rátételként felhasznált defektjavító foltokkal az alkotó tovább alakítja a mű végleges képét. A másik út, amely ugyancsak szervesen fakad az alapállásból, a talált technikák házi előállítása. A stancerezés és a szinterezés uralja a mostani időszak munkáit, ez utóbbi eljárás látható a Loosing credit projekten is. A porfestés révén sajátos vizuális zaj jön létre, amely paradox módon és túlterheltsége folytán sokkal inkább egyfajta hiányra, csendre kezd hasonlítani. A mindenki számára ismerős folyamat, az adott hónap során napról napra folyó bankszámlaegyenleg és az azt tükröző, fogyó holdra reflektáló logóváltozás humoros, játékos, mégis színvonalas, meggyőző konceptualista alkotás. Ráadásul a bemutatásra kiválasztott művek ez esetben jól tudják közvetíteni az új irányok előrejelzését, az idáig vezető úttal való összekötését.

Keresztesi Botond tól egy új sorozat három elemét látjuk, amelyek az F.B.I. nr. 5., 7. és 8. címeket viselik, illetve hozzá kötődik a Limbo Fever plakátján szereplő mű is. Keresztesi a képeit – saját elmondása szerint – szereti tárgyportréknak nevezni, igyekszik a klasszikus portréfestészet lélekelemző jellegéből megőrizni valamit. A szürreális csavar az, hogy a portrékon a kilencvenes-kétezres évek mostanra ikonikussá, gyakran nevetségessé érett tárgyai jelennek meg. Floppylemez, Teletubbyk, utánfutó, Lamborghini lávaömlés közepén. Vizuális közhelyek, de a viszontlátás nosztalgikus örömén túl a szándékosan mesterkélt komponálás, a technikaimitációkat sugalló technikák valódi művészi izgalmat adnak. A most bemutatott három új mű sem hazudtolja meg az eddigieket: mintázatszerű alapon, kollázst imitálva mosolyognak ránk a leginkább oda nem illőnek tűnő dolgok, például banán, dartsnyíl vagy mérőszalag. Keresztesi Botondnak a Horizont Galériában a tavalyi év végén volt egyéni kiállítása RGB (Roman, Gothic, Baroque) címmel, a most látottak az akkor megismert művek egyenes ágú leszármazottai, és komponálásban talán egy újabb irány jelzései.

A galéria új művésze Kollár Zsófia Anna, a jövőben várható egyéni kiállítására minden bizonnyal érdemes lesz figyelni. Személyesnek ható, érzékeny, mély gondolatiságot tükröző alkotást láthatunk most tőle, amely a kiállítás egyik kiemelkedő pontja. Régi komódon bemutatott, faelemekkel kombinált tárgyegyüttesének darabjai változó méretűek, és diapozitívok, üveg, plexi, illetve balsafa felhasználásával készültek. Kollár Zsófia frissen végzett a Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán, a most látható helyspecifikus installáció a diplomamunkája, amelynek Transzparencia-kabinet a címe.

A galéria két további művésze, Kiss Adrian és Erdélyi Gábor szerepel még a kiállításon. Kiss Adrian cím nélküli bőrmunkája a Sunfucked című szólókiállításon látottakhoz szorosan kapcsoló alkotás, ugyancsak erősen organikus eredetű, gyűrt anyagból kialakított koncepció, noha könnyű felfejthetősége és túlzott egyértelműsége miatt a Sunfucked kiállításon látottakhoz képest kevésbé hat. Erdélyi Gábortól pedig két 2003-as, úgynevezett resurfaced munka lóg a falakon, amelyek egy gyűjteményből kerültek újra piacra. Az élképek sorába illeszkedő darabok a Tindál terei No.1. és No. 2. címet viselik. Az áprilisban zárt Hordozó kiállításon Erdélyi munkái feltárták a konceptualizmusát, minden alkotásnak helye volt a nagy képben, volt kísérletezés, művészi izgalom. A Limbo Feveren a két kiemelt darab nehezen tud külön, önmagában érdeklődést kiváltani. Valamilyen háttérinformáció – ebben az esetben különösen, de a többi munkánál is – befogadhatóbbá tenné a tárlatot. A korábbi horizontos kiállításon bemutatott alkotók (Kollár Zsófia Annán kívül az összes szereplő) megmaradt katalógusaiból is helyezhetne ki a galéria néhányat a művek mellé, amennyiben vannak fölös példányok, ez sokat segíthetne a nézőnek az értelmezésben, a hiányzó ismertetést, leírást részben pótolhatná, az élményt élvezetesebbé tehetné.

Összességében a Limbo Fever kínál izgalmakat, a kiállításon szereplő alkotók életművének alapos ismerői számára különösen. A vállalt kiállítási alap – az elmúlt időszak termékeinek bemutatása – kissé talán a nyári fáradtságról árulkodik. Ezzel együtt, hála a művészek egyénileg is színvonalas ouvre-jének, a Limbo Fevert érdemes megtekinteni, és erre egészen július 20-ig van lehetőség.

Limbo Fever

Horizont Galéria, 2016. június 15 – július 20.