Hozzáadott érték

A két éve nyílt üzletben a kezdetektől van egy képzőművészetnek és képzőművészeknek dedikált sarok, ami a ruhafogasok és próbafülkék között olyan asszociációs teret nyújt a meghívott alkotóknak, ami felszabadító újszerűséget kínál a hagyományos white cube környezet elvárásai helyett, emellett pedig egészen sajátos formával keretezi a kultúrafogyasztást. Az LLPlatformról és az aktuális MASH UP! kiállításról Bezzeg Albert és Erdélyi Klára ötletgazda-tulajdonosok meséltek új márkájuk, a HYPERBOLE bemutatkozása kapcsán.

A Király utcában DJ-zene mellett sörözni nem túl szokatlan péntek esti program. Ha azonban ez egy ruhaüzletben zajlik, ahol felfedezésre, megismerésre váró képzőművészeti alkotások színesítik a kínálatot, akkor az talán mégsem átlagos esemény. Ilyen volt a Lollipop Factory 2019. február 15-i megnyitója, ahol négy alkotó találkozott egy téma körül úgy, hogy a munkák mindegyike tulajdonképpen az emberi létezés egészen más rétegét képviselte. A havi rendszerességű kiállítások egyébként a Lollipop Factory első üzletében is jelen voltak és vannak, az ottani design fókusz mellett a Király utcában főként a képzőművészeté a terep, amelynek alakításában Fridvalszki Márk kurátori szerepét kell mindenképp megemlíteni, aki nem mellesleg maga is képzőművész.

Az aktuális kiindulópontot a tulajdonosok új ruházati márkája, a HYPERBOLE jelentette, amelynek legfőbb jellemzője az újrahasznosítás. A magyar nyelvben nehéz különbséget tenni az újrahasznosítás két szintje között, pedig az egyikben a már hulladékba került anyagok kerülnek technológiai úton újrahasznosításra: így lesz a PET-palackból pulcsi – ez a klasszikus recycling. A másik szinten azonban még azelőtt talál új funkciót vagy megjelenési formát a már nem használt vagy felesleges anyag/termék, hogy a szemétbe kerülne – ez inkább az upcycling folyamata.

A HYPERBOLE márka a második vonalon született meg, egészen újfajta tervezői hozzáállást követelve meg a készítőktől, mint a hagyományos út, ahol tulajdonképpen az ötleten alapulva, a nulláról indulva fogalmazódnak meg a viseletek. Ebben az új folyamatban már meglévő ruhadarabokat gondolnak újra, ráadásként felhasználva ehhez szabászati hulladékként keletkező anyagokat. Az Lollipop számára azért ez nem teljesen ismeretlen terület: a hulladékanyagok eddig is megtalálták a funkciójukat, a vásárlók műanyag szatyrok helyett ezekből a szabászati maradékokból készített egyedi táskákban vihetik magukkal a megvásárolt termékeket. Mivel ezekből nincsen két egyforma, és mégis utánozhatatlanul összetéveszthetetlen megjelenésű mindegyik, ezért arra sincs szükség, hogy márkajelzés jelenjen meg rajtuk – a készítés módja önmagában meghatározza és felismerhetővé teszi a származási és beszerzési helyet, és talán mindennél jobban képviseli az upcycling szemléletmódját.

Hogy mindezen gondolatok és szándékok mellett négy olyan alkotó került egymás mellé az LLPlatform terébe, akik ugyanezt a hozzáállást jelenítik meg az emberi létezés különböző rétegeiben, a legkevésbé meglepő.

A vizuális kultúránk hagyományait, a képzőművészetről alkotott paradigmáink upcyclingját Elekes Károly újrahasznosított, tuningolt festményei képviselik. A giccses tájképeket, amatőr, névtelen alkotók festményeit saját gesztusaival kiegészítő Elekes mintha kapcsot, hidat keresne a hétköznapiság és a magasművészet között, a folytonosságot fürkészve a jelenkor és a művészettörténet megmerevedett struktúrában.

Egy lépéssel közelebb lépve Kilyén Eszter már a városi környezetünk megszokottságát transzponálja szemétből értékké. A megszaggatott plakátok rétegeit kutatva mutat rá az urbánus ember közönyére, a túlzott információk értelem nélküli egymásra gyűrődéseiből kinyerve valami mélyebb tartalmat és vizuális izgalmat.

Az utcáról az otthon közegébe vezetnek a Filip műhely által újrahasznosított bútorok, amelyek szó szerint szemétből, használhatatlannak tűnő berendezési tárgyak roncsaiból születtek újjá. A Népszigeten működő mindenesműhely fő profilja a bútorgyártás és -felújítás, így jönnek létre nem mindennapi kombinációkból olyan képletek, amelyek az upcycling gondolata nélkül soha fel sem merülnének.

Ezek után marad maga az ember, aki textilbe, ruhába bújva mutatja meg és rejti el önmagát, és ehhez ad a HYPERBOLE egy nagyon extravagáns, emellett nem egyolvasatú megoldást. A régi és új darabokat, anyagokat kollázsszerűen vegyítő megjelenés egyszerre hordozza magán és magában a nyitottságot a múlt hagyományai, valamint a jövő trendjei iránt.

A Lollipop Factory még izgalmasabb lett ezzel az eddigi is használt és most még egyértelműbben felvállalt iránnyal, amely nem csak a fiatal generációk számára lehet vonzó, hiszen a felelős fogyasztás és ökotudatos szemlélet nem ér véget a szelektív hulladékgyűjtésnél.

A hozzáadott érték pedig nem csupán az egyes darabok esetében vagy a helyi designerek és alkotók kizárólagos forgalmazásában jelenik meg, hanem éppen abban a kis térben, ami továbbra is képzőművészeti alkotások befogadása által teszi árnyaltabbá és bővíti ki a betévedő-visszatérő vásárlók életet.

MASH UP!
Lollipop Factory Budapest, 2019. február 15 – március 17.