Home Sweet Nünü

A Szentendre Dumtsa Korzó Fesztivál tavasztól őszig várja főleg a hazai látogatókat, ahol helyi művészek mutatják be alkotásaikat. Szentendre belvárosában sétálva bukkanhatunk rá a Nünü-kerámiákra az árusok között, a művészre és a műhelyére azonban egy eldugott kis utcácskában. Számomra Nünü LiliLove Kollekciója a lencsilányt jutatja eszembe, és ezt a gondolatomat az a ház erősítette meg, amelyben személyesen találkoztam a művésszel és munkáival: „Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó / Icipici házikóban, icipici ágyikó. / Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány, / Icipici anyukával, túl az Óperencián.”

Mióta foglalkozol kerámiával, és miért?

Keszthelyen nőttem fel. Édesanyám gyerekkönyvtárban dolgozott, sokat voltam benn nála iskolásként. Aztán egyszer csak bekopogtam a keszthelyi színház alagsori termébe, ahol egy kerámiaszakkör működött. Akkor jöttem rá, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, annak örülnék a legjobban, hogyha egész életemet ez határozná meg. Persze voltak olyan időszakok, pillanatok az életemben, amikor úgy éreztem, bárcsak máshoz is értenék…

Miért éppen Nünü? Úgy hangzik, mint egy mesefigura neve.

Nem, ez nem egy mesefigura neve. Még az általános iskolában hívtak Mümünek az iskolatársaim, a vezetéknevemből adódóan. Aztán később, a gimnáziumban lettem Nünü. Azóta, ha bárkivel találkozom és bemutatkozom, általában a Nünüt mondom, nagyon sokan csak  így ismernek.

Kerámiáid formavilága, a minták és az alakok is nagyon gazdagok és változatosak, honnan meríted az ötleteidet?

Korábbi munkáimat – mások szerint – leginkább a szürrealista festők motívumaihoz, azon belül is Joan Miróhoz hasonlították. Egyszerűen leültem a koronghoz, és akkor ott már megvolt minden a fejemben. A mázazásnál is kialakítottam egy nagyon felismerhető „Nünüs” stílust. Saját keverésű mázakat használok. A későbbi LiliLove Kollekción látható kislány tulajdonképpen a kisebbik lányomhoz, Lilihez köthető. Persze, hogy a nagyobbik lányom, Adél is szeretne egy róla szóló kollekciót. Egyszer az is elkészül…

Van más jellegű kollekcióid is, esetleg tervezel-e újabbat?

Igen, a LiliLove-on kívül van még a „pöttyös” és a „Szentendrés”, melyeket folyamatosan bővítek újabb tárgyakkal.

Mennyire volt meghatározó élmény számodra a mese gyerekkorodban?

Édesanyám révén sok könyvet, mesekönyvet olvastam gyerekkoromban, de munkáimat csak részben jellemzi. Amióta Szentendrén élünk a családommal, maga a város a meghatározó élményforrás. Szentendre macskaköves utcái, régi templomai és a Dunakorzó. A gyerekekkel közösen eljárunk hétvégenként templomba is, így talán a bibliai történetek azok, amelyek meseszerűvé teszik a munkáimat.

Milyen különleges munkáid vannak még?

Beépíthető téglák, amik a házunkat is díszítik, vagy a várórát, de a trombitalámpát és a világítótornyot, illetve a kannát is különlegesnek tartom. Azt gondolom, hogy a mázak és a minták révén sikerült egy saját, felismerhető stílust kialakítanom, ami persze folyamatosan változik egy picit.

Munkáid nem csak gyerekeknek szólnak. Hogy látod, kik keresik kerámiáidat?

Itt a Dumtsa Korzón nagyon változó, hisz sok külföldi is megfordul. A turisták és a helyiek egyaránt vásárolnak nálam.

Volt rá példa, hogy valamelyik vásárlód meglepett téged valamivel?

Kedves szó és mosoly, ugye, mindig van, ami önmagában kincs. Volt egy olyan történet, ami igazából inkább kellemes meglepetés volt. Egy régebbi időszakban, amikor öcsémmel együtt hol a Deák téren, hol pedig a Felvonulási téren állítottuk fel a standunkat a karácsonyi vásárokon, egyik ilyen alkalommal odajött hozzánk két srác. Először azt hittük, hogy mint sokan mások, egy-két bögrét, tányért vesznek majd maguknak, de amikor már a sokadik tárgyat csomagoltatták el velünk, akkor árulták el, hogy az Oktogonnál fognak nyitni egy kávézót, és oda szánják az alkotásaimat. Nagyon örültem neki, hogy valaki az én kerámiáimmal szeretné berendezni a kávézóját.

Van-e olyan munkád, amire a legbüszkébb vagy?

Nem mondanám úgy, hogy büszke vagyok rá, hanem inkább a legjobban szeretem. Ez az egyik kerámiaórám, amit a műhelyemben őrzök, és nem szeretném eladni. Ellenben kiállításon már láthatta a közönség.

Ezek szerint egyes munkáid inkább „műtárgyak”: megőrzésre, kiállításra szánod őket. Milyen lehetőségeid vannak kiállításokon való részvételre, keresed-e ezeket?

Úgy hét éve alakult meg itt a városban a Szentendrei Keramikusok Egyesülete, nagyon jó kis közösség. Sokat állítottam ki velük együtt, például a Zikkuratban vagy a Művészetmalomban. Szeretek kiállításokra készülni, de mostanában sajnos erre egyáltalán nincs időm.

Miért tartod fontosnak, hogy handmade kerámiákat árulj egy kulturális kisváros korzóján, Szentendrén?

Szentendre nem a keramikusok városa, de úgy gondolom, hogy engem és más szentendrei keramikust is megihletett a város [ahogy a barbizoniakat is – N. I.]. Úgy tíz éve véletlenszerűen választottuk ezt a várost a férjemmel, talán a város szelleme hozott ide bennünket, ugyanis én keszthelyi, férjem pedig debreceni születésű. Nem ismertünk itt senkit, felépítettük a házunkat, azóta is itt élünk és dolgozunk.

Mi a célod, miért küzdesz?

Hogy minél többen megismerjenek itt Szentendrén. Rendszeresen részt veszek a város egyik rendezvényén, a Dumtsa Korzón, hétvégente, amely főleg a hazai közönséget célozza meg. A rendezvény május elejétől egészen október végégig tart. Május óta kint vannak az áruim a rendezvényen, ha arra jártok, gyertek és nézzétek meg őket.

Nünü Facebook-oldala: https://www.facebook.com/NunuCeramics

A Dumtsa Korzó oldala: http://www.dumtsakorzo.hu/kiallitoink/