© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Teoretikusan és tevőlegesen
A képzőművészet társadalmi szerepvállalásának lehetőségei öt kiállításon keresztül
Ezekben a hetekben Budapesten több olyan kiállítás is megrendezésre került, ahol a kánonba bevonult mesterek élethosszon átívelő művészeti és közösségi tevékenységébe nyerhetünk betekintést. A gazdag tanulságok kiegészítéséül szolgálhatnak fiatal középkorú alkotók párhuzamos tárlatai, amelyek összemérhetővé teszik az egyes generációk szerepvállalási hajlandóságát szűkebb szakmai és tágabb szociális értelemben.
Ezekben a hetekben Budapesten több olyan kiállítás is megrendezésre került, ahol a kánonba bevonult mesterek élethosszon átívelő művészeti és közösségi tevékenységébe nyerhetünk betekintést. A gazdag tanulságok kiegészítéséül szolgálhatnak fiatal középkorú alkotók párhuzamos tárlatai, amelyek összemérhetővé teszik az egyes generációk szerepvállalási hajlandóságát szűkebb szakmai és tágabb szociális értelemben.
2B Galéria, 2016. március 19-ig
Ez a területéhez képest intenzív tárlat Bujdosó Alpár Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiai székfoglalója. 1981 és 1994 között datált műveket láthatunk, például fotósorozatot egy bécsi tüntetésről: Spittelberg városrész lakosai – köztük képzőművészek, írók, építészek – demonstráltak sikeresen azért, hogy a környék épületeit ne lerombolják, hanem műemlékvédelem alá helyezzék. Az esemény majdnem húsz évvel az '56-os forradalom után történt, amelyben Bujdosó szintén aktív szerepet játszott: a Kéthly Anna vezetésével New Yorkba indult segítségkérő delegáció tagja volt. 1963-tól a Magyar Műhely tagja, szerkesztője. Örvendetes, hogy ilyen aktív közhasznú tevékenység mellett a mesternek maradt ideje a kétkezi alkotásra. Vizuális költészete gyakran dadaizmusba hajló látszatstrukturálatlansággal operál, betűket, szavakat, szövegtöredékeket applikálva különféle felületekre: papírra, üvegre, röngtenfelvételre, gipszmaszkokra stb. Nyelvi játékai, betűmontázsai aprólékos képarchitektúráival egyszerre grafikusak és festőiek. A 2B Galéria kiállítása keresztmetszetet ad Bujdosó hosszú, termékeny és változatos pályájáról.
Fészek Galéria, 2016. március 4-ig
A Munkácsy-díjas Hopp-Halász Károlyt legtöbben Magasles-sorozatáról ismerik. Egyik legendás képzőművészünk, Jerger Krisztina kurálta most látható kiállítását, ami – Bujdosó Alpárhoz hasonlóan – a művész Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiai székfoglalója. Besorolása nem könnyű, hiszen áppúgy tekinthetünk rá a neoavantgárd úttörőjeként, mint konstruktivista alkotóként. Festményei, kollázsai, fotói, performaszai, body art megnyilvánulásai meglehetősen öntörvényű művészre vallanak. Ő alapította a Fiatal Alkotók Körét és a Vízuális Kísérleti Alkotótelepet, valamint többek támogatásával a Paksi Képtárat. Fészek Klubbeli kiállítása egyfajta mail art–kollázs–tabló fúziós képcsarnok, a művész szakmai pályájának képes enciklopédiája, Aby Warburg mnemosyne szisztémájával egyívású gyűjtemény. Erősen ajánlott úgy nekiindulni, hogy legyen egy-két óránk átbogarászni a megannyi fotót, levelet, borítékot, meghívót, újságkivágást. A retrospektív ízű tárlat felér egy intenzív preinternet kurzussal a felölelt negyven évről.
Knoll Galéria, 2016. április 2-ig
Birkás Ákos neve sokak számára egyet jelent nagyméretű elliptoid portréival, amelyek valóban emblematikussá váltak. Festészete viszont azután sem merült ki, hogy rövid átmeneti időszakot követően áttért a sajtófotó alapú festészetre, mint sokan mások. Kísérletezett kép és szöveg hierarchiájával is, idézeteket festve a színes táblaképek közelről értelmetlenné széteső mezőire, ironizáló viszonyban pozicionálva önmagát az újmédia irányzataival. Mostani kiállításán absztrakt és figuratív elemeket párosít, nem egymás mellé rendelve őket, hanem az egyik elnyomó többségével. Ő maga így ír erről: „Képeim az utóbbi évben erősen megváltoztak. A festményeket egymásnak ellentmondó, esztétikai szempontból szándékosan összeegyeztethetetlen elemekből alakítom ki. Absztrakt képekről van szó, amelyeken – töredékszerűen – a figurális festészet elemei is feltűnnek. Az elemek ellentmondásossága ellenére megkísérlem, hogy a kompozíciók mégis egységes képpé váljanak a klasszikus európai festészet igényeinek megfelelően.” Birkás azon kevesek közé tartozik, akik törekszenek és képesek sokadszorra is megújulni. Nem a korábban már bevált modorban szól, hanem mindig megkeresi az aktuálisan hatékony hangnemet, hogy ne csak a kortársai, de minden újabb generáció is meghallja a szavát. Ami azért is fontos, mert az idén hetvenöt éves Birkás bölcsességét hallani és érteni a művein keresztül az alkotó, a kortárs művészet és a néző közös sikere.
Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros, 2016. március 4-ig
A vidéki kortárs művészeti intézmények egyik zászlóshajója a dunaújvárosi a farsangi időszakra Leslie Christmasnak engedte át nagytermét. A 18-as karikát kívánó művek, amelyek szakrális és profán témákat ötvöznek az alkotó szertelen leleményének talaján, banális és végletesen praktikus alapanyagokból fejlődnek ki. A most kirándultatott anyag alapos keresztmetszetét adja munkásságának, s amint a cím is sejteti, ez volt a kiállítás fő vállalása. A művész neve hallatán jó eséllyel pornográf objektjei jutnak eszünkbe, pedig a közönséges első olvasat alatt sokkal nyomasztóbb tartalmak is húzódnak: a gyermekjátékok és a szexipar alattomos stratégiáinak rokonsága, valamint a kapcsolódó összeesküvés-elméletek, hoaxok (hímtagok Disney-rajzfilmekben), de a vallásos hevület visszásságai is folyamatosan porondon vannak. Karácsonyi nevével összeforrt az obszcenitás, a defloralizáló attitűd, amely sokszor nem is művei tárgyára, hanem a befogadói élményre van kalibrálva – de ő ennél sokkal többet tud: cukrosbácsi módjára megkörnyékez korhatáros tréfáival, aztán arcul csap társadalmunk képmutató, egyezményes koreográfiáinak szenvtelen kimondásával.
Galéria Neon, 2016. március 8-ig
A meghívóban az áll, hogy a művész a bécsi Flakturmból készített fotókat, s képeit ezekből kiindulva alkotta meg. Tulajdonképpen hat Falkturm van Bécsben – robosztus vasbeton erődítmények, amelyek valaha légvédelmi célokból emeltettek, s ott maradnak az idők végezetéig, mert nincs olyan technika, amellyel a sűrűn lakott utcákon fel lehetne robbantani őket. Korodi Luca tehát szikár és maszkulin alaphangot választ. Ehhez járulnak az olyan alapanyagok, mint a szürke padlószőnyeg, a vastag, durva filclapok, az üvegtáblák, a bakelit és a vászon. A széles spektrumon mozgó anyaghasználat változatos méretekkel és polifon hangvétellel társul. Aszerint válogat a művész, hogy mi illik leginkább a nappalból éjszakába fordulás bizonyos fázisaihoz. Absztrakt tájképei csak nyomokat hagynak a környezet jelölni nem akart objektumairól, meglehetősen bensőséges, szinte intim hangvétellel. Ez a lirizáló attitűd dinamikus kontrasztba fejlődik a művek többnyire epikus megmunkáltságával, nyersességével. Szinte soknak hat ez a sorozat, Korodi művei egyenként is olyan erőteljesen meditatív hangulatba csalnak. De másnap visszagondolva a látottakra, a hűvös, célorientált festői magatartásra, a legerősebb utánérzet Korodi kivonulása a jelenből, amely legalább olyan kifejező véleménynyilvánítás, mint egy kibelezett kisbárány vérbe fagyva a galéria közepén.
Bujdosó Alpár: Hulló fogak, villanó fények
2B Galéria, 2016. március 19-ig
Ez a területéhez képest intenzív tárlat Bujdosó Alpár Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiai székfoglalója. 1981 és 1994 között datált műveket láthatunk, például fotósorozatot egy bécsi tüntetésről: Spittelberg városrész lakosai – köztük képzőművészek, írók, építészek – demonstráltak sikeresen azért, hogy a környék épületeit ne lerombolják, hanem műemlékvédelem alá helyezzék. Az esemény majdnem húsz évvel az '56-os forradalom után történt, amelyben Bujdosó szintén aktív szerepet játszott: a Kéthly Anna vezetésével New Yorkba indult segítségkérő delegáció tagja volt. 1963-tól a Magyar Műhely tagja, szerkesztője. Örvendetes, hogy ilyen aktív közhasznú tevékenység mellett a mesternek maradt ideje a kétkezi alkotásra. Vizuális költészete gyakran dadaizmusba hajló látszatstrukturálatlansággal operál, betűket, szavakat, szövegtöredékeket applikálva különféle felületekre: papírra, üvegre, röngtenfelvételre, gipszmaszkokra stb. Nyelvi játékai, betűmontázsai aprólékos képarchitektúráival egyszerre grafikusak és festőiek. A 2B Galéria kiállítása keresztmetszetet ad Bujdosó hosszú, termékeny és változatos pályájáról.
Hopp-Halász Károly: Kollázsok: Radikális infúzió 1963-2016 / Nyomatok: Indukció Redukció
Fészek Galéria, 2016. március 4-ig
A Munkácsy-díjas Hopp-Halász Károlyt legtöbben Magasles-sorozatáról ismerik. Egyik legendás képzőművészünk, Jerger Krisztina kurálta most látható kiállítását, ami – Bujdosó Alpárhoz hasonlóan – a művész Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiai székfoglalója. Besorolása nem könnyű, hiszen áppúgy tekinthetünk rá a neoavantgárd úttörőjeként, mint konstruktivista alkotóként. Festményei, kollázsai, fotói, performaszai, body art megnyilvánulásai meglehetősen öntörvényű művészre vallanak. Ő alapította a Fiatal Alkotók Körét és a Vízuális Kísérleti Alkotótelepet, valamint többek támogatásával a Paksi Képtárat. Fészek Klubbeli kiállítása egyfajta mail art–kollázs–tabló fúziós képcsarnok, a művész szakmai pályájának képes enciklopédiája, Aby Warburg mnemosyne szisztémájával egyívású gyűjtemény. Erősen ajánlott úgy nekiindulni, hogy legyen egy-két óránk átbogarászni a megannyi fotót, levelet, borítékot, meghívót, újságkivágást. A retrospektív ízű tárlat felér egy intenzív preinternet kurzussal a felölelt negyven évről.
Birkás Ákos: Az egész és a maradék
Knoll Galéria, 2016. április 2-ig
Birkás Ákos neve sokak számára egyet jelent nagyméretű elliptoid portréival, amelyek valóban emblematikussá váltak. Festészete viszont azután sem merült ki, hogy rövid átmeneti időszakot követően áttért a sajtófotó alapú festészetre, mint sokan mások. Kísérletezett kép és szöveg hierarchiájával is, idézeteket festve a színes táblaképek közelről értelmetlenné széteső mezőire, ironizáló viszonyban pozicionálva önmagát az újmédia irányzataival. Mostani kiállításán absztrakt és figuratív elemeket párosít, nem egymás mellé rendelve őket, hanem az egyik elnyomó többségével. Ő maga így ír erről: „Képeim az utóbbi évben erősen megváltoztak. A festményeket egymásnak ellentmondó, esztétikai szempontból szándékosan összeegyeztethetetlen elemekből alakítom ki. Absztrakt képekről van szó, amelyeken – töredékszerűen – a figurális festészet elemei is feltűnnek. Az elemek ellentmondásossága ellenére megkísérlem, hogy a kompozíciók mégis egységes képpé váljanak a klasszikus európai festészet igényeinek megfelelően.” Birkás azon kevesek közé tartozik, akik törekszenek és képesek sokadszorra is megújulni. Nem a korábban már bevált modorban szól, hanem mindig megkeresi az aktuálisan hatékony hangnemet, hogy ne csak a kortársai, de minden újabb generáció is meghallja a szavát. Ami azért is fontos, mert az idén hetvenöt éves Birkás bölcsességét hallani és érteni a művein keresztül az alkotó, a kortárs művészet és a néző közös sikere.
Karácsonyi László: Hakni
Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros, 2016. március 4-ig
A vidéki kortárs művészeti intézmények egyik zászlóshajója a dunaújvárosi a farsangi időszakra Leslie Christmasnak engedte át nagytermét. A 18-as karikát kívánó művek, amelyek szakrális és profán témákat ötvöznek az alkotó szertelen leleményének talaján, banális és végletesen praktikus alapanyagokból fejlődnek ki. A most kirándultatott anyag alapos keresztmetszetét adja munkásságának, s amint a cím is sejteti, ez volt a kiállítás fő vállalása. A művész neve hallatán jó eséllyel pornográf objektjei jutnak eszünkbe, pedig a közönséges első olvasat alatt sokkal nyomasztóbb tartalmak is húzódnak: a gyermekjátékok és a szexipar alattomos stratégiáinak rokonsága, valamint a kapcsolódó összeesküvés-elméletek, hoaxok (hímtagok Disney-rajzfilmekben), de a vallásos hevület visszásságai is folyamatosan porondon vannak. Karácsonyi nevével összeforrt az obszcenitás, a defloralizáló attitűd, amely sokszor nem is művei tárgyára, hanem a befogadói élményre van kalibrálva – de ő ennél sokkal többet tud: cukrosbácsi módjára megkörnyékez korhatáros tréfáival, aztán arcul csap társadalmunk képmutató, egyezményes koreográfiáinak szenvtelen kimondásával.
Korodi Luca: Alkonyat fázisai
Galéria Neon, 2016. március 8-ig
A meghívóban az áll, hogy a művész a bécsi Flakturmból készített fotókat, s képeit ezekből kiindulva alkotta meg. Tulajdonképpen hat Falkturm van Bécsben – robosztus vasbeton erődítmények, amelyek valaha légvédelmi célokból emeltettek, s ott maradnak az idők végezetéig, mert nincs olyan technika, amellyel a sűrűn lakott utcákon fel lehetne robbantani őket. Korodi Luca tehát szikár és maszkulin alaphangot választ. Ehhez járulnak az olyan alapanyagok, mint a szürke padlószőnyeg, a vastag, durva filclapok, az üvegtáblák, a bakelit és a vászon. A széles spektrumon mozgó anyaghasználat változatos méretekkel és polifon hangvétellel társul. Aszerint válogat a művész, hogy mi illik leginkább a nappalból éjszakába fordulás bizonyos fázisaihoz. Absztrakt tájképei csak nyomokat hagynak a környezet jelölni nem akart objektumairól, meglehetősen bensőséges, szinte intim hangvétellel. Ez a lirizáló attitűd dinamikus kontrasztba fejlődik a művek többnyire epikus megmunkáltságával, nyersességével. Szinte soknak hat ez a sorozat, Korodi művei egyenként is olyan erőteljesen meditatív hangulatba csalnak. De másnap visszagondolva a látottakra, a hűvös, célorientált festői magatartásra, a legerősebb utánérzet Korodi kivonulása a jelenből, amely legalább olyan kifejező véleménynyilvánítás, mint egy kibelezett kisbárány vérbe fagyva a galéria közepén.
