Utazás téren, időn, művészeten át

A képek utaztatnak minket térben, időben, kapcsolatokban és magában a művészetben is, a koncepció tehát több dimenzióban valósul meg. Az angol cím – AWAY FROM – az eltávolodás jelenségére helyezi a hangsúlyt. Itt azonban mégsem egy romantikus elvágyódásról van szó, sokkal inkább távolabbra helyezett perspektíváról, amely által olyan fajta tér, távolság jön létre, ahonnan új szempontok alapján figyelhetjük meg saját környezetünk vagy távoli kultúrák világát.

A koncepciót bemutató írásban Márai Sándor gondolatait megidézve az utak lényegéről beszélnek a kurátorok. A kiállítás azonban túlmutat ezen a gondolatkörön, és azt tárja fel, hogy mitől is olyan izgalmasak ezek az utak. A válasz a történésekben van, amelyek vitális erővel szövik át az utazással töltött időt. Mindez összefügghet a kereséssel is, de a spontán rátalálás jelenti benne a legnagyobb örömet.



A festmények között széles műfaji spektrum tárul elénk, amelyben váltakozik a geometrikus szerkesztettség az atmoszferikus és konkrét festészeti eszközökkel. Feltűnnek egzotikus motívumok olyan képelemekben, amelyek távoli vidékek élővilágát és gondolatiságát is megjelenítik.

A kurátorok nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a bemutatón több művészgeneráció is szerepeljen. A csoportos kiállításoknál fontos, hogy az összhang és a tagokat összekapcsoló kohéziós erő úgy valósuljon meg, hogy közben a sokszínűség is megmaradjon. A kiállítótérben eltöltött idő mindenesetre felüdülésként hat, és az élmény tanúságot tesz arról, hogy ezt a feladatot is sikerült kiválóan megoldaniuk.

Benkő Lilla egészen apró méretű képeiben és grandiózusabb vásznain is fiktív utazásokat visz színre. Szigorú mértani formákkal és színes, élő faktúrák alkalmazásával kapcsolja össze a realisztikus és geometrikus képtereket, így szürreális hatás születik meg a vásznakon.



Király Gábor és Csató József festményein az időben, korszakokban való utazás villan fel, ezért sem véletlen, hogy az ő műveiket sokszor egymáshoz közel installálják. Jó érzékkel mutatnak rá, hogy a néhány évtizeddel ezelőtti világra jellemző motívumok hogyan jelennek meg napjainkban. Első ránézésre a művek mikrotársadalmi töltetűek, de ha az utazással kapcsoljuk össze őket, felvetik a kérdést, hogy sikerül-e idővel valahová fejlődnünk, vagy ugyanabban a környezetben érezzük jól magunkat, amelyben a nagyszüleink. Másrészt a festmények figuráinak jellemzően maszkszerű arca, valamint a koloritban domináns földszínek alkalmazása a bennszülött kultúrákat elevenítik fel, amely a jelentől még távolabbi valóságokba repít. Ehhez a témakörhöz kapcsolhatóak Sándor Krisztián afroportréi, amelyek a futball világából ismert szereplőkre asszociálnak. A megjelenített figurákat értelmezhetjük valós személyekként, akik hatalmas utat tettek meg szülőhazájuk és mai karrierjük helyszíne, illetve helyzete között. De ha a labdarúgás közegét multikulturális olvasztótégelyként fogjuk fel, úgy az utazás szempontrendszere a társadalomban játszódó folyamatok felé nyílik meg. Erre reflektálnak Soós Nóra festményei is. A szemlélő a felvitt kompozíciók között rétegről rétegre haladva fedezheti fel először a konkrét szimbólumok (táska, cipő) között az utazás témakörét, majd tovább haladva sejlenek fel az elvontabb jelentésrétegek, amelyekben a társadalmi jelenségek mutatják meg a távolság különféle jellemzőit.



Erdélyi Emese a természet élővilágának elemeit kapcsolja össze homogén hátterekkel. A festményeken különféle faktúrákat kiemelve teremt dinamizmust. A mozgás kulcsfogalma az utazás gondolatkörének, ezért nagyszerű, hogy képeiben stilárisan és elvont értelemben is megjelenik.

Pinczés József festményeinek installálása frappáns összhangban van a rajtuk bemutatott archaikusság és elszigeteltség érzésével. A konkrét épületelemek tájba komponáltak, amelyek olyan szenzibilis finomsággal kerültek a vászonra, hogy szinte a megfoghatatlan messzeség felé mutatnak.

Szotyory László a legegyszerűbb módon mutatja meg az utazást, amely a mai világban nem privilégium, főleg a gazdasági vagy politikai szférában működő személyek számára, hanem a munka szerves tényezőjévé vált. Nála is megjelenik a vadon: vajon a nőstény oroszlán ábrázolásával vagy a mellé helyezett nő csábos mozdulatával fejezi ki inkább ezt a lenyűgöző, de veszélyes világot?



A tárlat megnyitója stílszerűen igazodott az utazás koncepciójához. Egy performansz keretében Gozlán Fatima a világ számos tájáról összegyűjtött hangszerével tartott zenés bemutatót. Ezekre a dallamokra a Kanadából érkező, rezidens programját Budapesten töltő Tamar Swartz szimultán festett. Ő a valós térben is nagy utat tett meg, és a festészetben is. Számára nagyon izgalmas a történelmi alapokról építkező európai festészeti kultúra, amely számos újdonságot, kísérletet tartogat.



Az AWAY FROM szezonzáró kiállítás összességében izgalmas és felüdítő momentum a főváros aktuális kulturális szférájában a nagyközönség számára, itthoniaknak és az idelátogatóknak egyaránt. Mindkét célcsoport számára számos érdekességeket tartogat a művészet univerzális nyelvén keresztül.

.

AWAY FROM

Latarka Galéria (Budapest, Andrássy út 32.), 2015. június 10–augusztus 14.

Kiállító művészek: Benkő Lilla, Csató József, Erdélyi Emese, Király Gábor, Pinczés József, Sándor Krisztián, Soós Nóra,Tamar Swartz, Szotyory László

Kurátorok: Esse Bánki Ákos, Tomasz Piars