„Ár-Tér” – Knyihár Amarilla és Pokorny Attila munkái a decemberi Kortársban

Knyihár Amarilla Viszonylat III. (2022) című festményének barna alaptónusában a restaurátorok kutatóablakát idéző nyíláson egy színekben pompázó erdőrészletre leshetünk, Pokornyi Attila vaslemezeinek résein szintén átpillanthatunk: a művész szándéka szerint természeti környezetbe illesztve a fű zöldje, a virágok tarkasága, lehulló levelek zöldjei, sárgái a mű részeivé válnak.

Tavalyi etyeki, közös kiállításuk címe – Levélváltás – szintén ezt a metaforikus párbeszédet fejezte ki, ahol az éles levéltárgyat és vetett árnyékát ellenpontozták a japános lágyságú ecsetvonások. A dialógushoz némi filozófiai emelkedettséggel segítségül hívhatjuk Friedrich Nietzsche felosztását a dionüszoszi és apollóni műmodellről: álom és mámor, festői és plasztikus formaadás, érzékiség és racionalitás, női és férfi princípium stb. A festmények felülete csorgatás, fröcskölés, visszatörlés, kaparás nyomait őrzi, az összkép távolabbról teljesedik ki: vízpartokat, mocsaras mezőket, téli erdőket azonosítunk bennük és általuk. A dinamikus anyagfelhordás időnként meglepő feszültséget eredményez: a lecsorgó festék egyidejűleg a vászon síkján érvényes materiális beavatkozás éppúgy, mint ahogy a tájképi illúziót erősítve „belógó” növényi fonadékként értelmeződik (Víztükör III., 2021). A „víz-festmények” többsége, a címadó Ártér sorozat darabjai meghatározható helyszínen készültek, a szentendrei Pap-szigeten, az erdélyi gernyeszegi kastély kertjében vagy Baján, a Sugovica partján, de egyikük sem törekszik topografikus hűségre: érzetek, impressziók, lírai, olykor drámai hangulatok kifejezői. (Csak kultúrtörténeti érdekesség: Baján az 1990-es évek első felében Ártér címmel adtak ki egy irodalmi-művészeti folyóiratot.)

Pokorny Attila marosvásárhelyi születése miatt eszünkbe juthat a helybeli művészeti líceum egykori legendás tanárának, Nagy Pálnak Árterület (1972) című képe, amelyen a sáros, iszapos víz az ártéri erdő fatörzsein hagyott szürke, horizontális, töredezett lerakódást. Ekkortájt írhatta Csanády János: „Szürke ködménes vonul / csendben az ártereken, / füzekről csöpög a nyáluk, / dörzsöli habos pofájuk / hajló fűz, vad, eleven – / kotyog a csónak, az ártér / lágy vize zölden nyalintja, / kormos szemű eső pereg, / vállra kanyarintja köpenyeimet” (Ártér, 1977). Nagy Pál kísérletező alkat volt, ugyanolyan figyelmesen hajolt közel a földhöz, és tekintett szét a műholdakkal az univerzumban, majd a kiszáradt talaj repedéseiből, a levelek erezeteiből, a kavicsok organikus formáiból a valóságos látvány és az elvont képépítkezés átmeneteinek izgalmas példáit hozta létre.

Pokorny sajnos nem ismerhette az 1979-ben elhunyt művészt, azonban műveivel a tájértelmezés következő lépcsőfokát valósította meg. Régebbi munkáin sem a táji elemek, részletek kiválasztott (kivágott) sűrítményét vitte át a művek terébe, hanem környezetművészeti alkotásokkal magának az adott tájrészletnek adott új hangsúlyokat (Sziklavarrás, 2011). Nagy Pál Aszály (1972) címmel még megfestette a felhasadozott földkérget, míg Pokorny egy pécsi löszfalon maga faragta ki / mutatta fel a Szárazság sebeit (2008). A létrehozás és a magára hagyás folyamatában fontos nyomatékot kap a mulandóság, az évszakok változásainak kitett mű a természet pusztulásának ritmusában módosul: elkorhad, besüpped, szétmosódik. A művészt is beleértve már soha többé nem látható a befejezettséget mutató állapot, csupán fotódokumentuma marad meg.

A művész jelenleg a tűzzel játszik: a hegesztett, kalapált, lángvágóval roncsolt vaslemezekből összeállított, felnagyított falevélkötegeket ennek a lassú pusztulásnak a szabadban és a kiállítótérben egyaránt közreadható plasztikus emlékműveivé avatja. Az áttört, egymáshoz tapadó, kapaszkodó alakzatok a súlytalanság képzetét keltik, sőt, az esőnek kitett fémköpenyen közelről finom, festői felületeket veszünk észre.

A cikk teljes terjedelmében a Kortárs folyóirat decemberi számában az 48. oldaltól olvasható. A lapszám online elérhető a kortarsfolyoirat.hu-n.

Ha biztosan kézhez szeretné kapni a Kortárs friss lapszámait, ide kattintva előfizethet a folyóiratra a Magyar Posta oldalán, illetve aktuális számunkat megvásárolhatja az Írók Boltjában, valamint fellapozhatja könyvtárakban.