A dimenzió szót általában a testek fizikai kiterjedésére használjuk, számszerűleg határozzuk meg, de ha a kifejezést a művészet nyelvére fordítjuk át, miért ne lehetne egy olyan kiterjedés, amivel egy műfaj kilépve hagyományos interpretációiból, új kiterjedéseket, értelmezési kereteket villant fel?
Keserü Ilona és Koós Gábor párhuzamosan bemutatott szentendrei kiállításai azt a műfajt, amit grafikának nevezünk, némileg kifordítva, de hagyományaihoz hűen, a színek és tárgyak szintjére emelve értelmezi újra.
Május 26-án Szentendre főterén, az ÚjMűhely Galériában nyílt kiállítás a II. világháború utáni hazai festőgeneráció egyik legnagyobb alakja, Keserü Ilona papíralapú munkáiból. Az újjászervezett galéria egyik vállalása széles publikum elé tárni azokat a grafikákat, amelyek a 70-es, 80-as évek fordulójától kezdve az épület emeleti műhelyében készültek, igényességüket pedig Lipták Mihály nyomdászmester rendkívüli szakértelme és ügyszeretete garantálta. Keserü Ilona 1979 és 1984 között dolgozott a Szentendrei Grafikai Műhely aktív tagjaként: ebben a periódusban leginkább szitanyomatokat készített, amelyekből a földszinti kiállítási egységben tekinthet meg a látogató egy válogatást. Az emeleti három teremben kisebb szitanyomatok, korábban soha ki nem állított, vegyes technikájú grafikák és a Szentendrei Teátrum számára 1973-ban készített jelmeztervek kerülnek bemutatásra.
A különböző tematikájú termek anyagai szorosabb párbeszédet alkotnak egymással, mint ahogy az első látásra érzékelhető.
A földszinti fogadótérben bemutatott figurális kompozíciók közül az 1973-as Vízkereszt, vagy amit akartok című előadásban a Bohócot alakító Reviczky Gábor számára tervezett jelmez rajza és a mellette látható színtanulmány rázza egybe a kohéziós szálakat, hiszen amellett, hogy előrevetítik a tárlat szubjektív és alkalmazott művészeti munkákból álló koncepcióját, jelzik Keserü Ilona absztrakt színkompozícióinak a figurához való szerves kapcsolódásait. De az is tetten érhető a kiállításban, hogy Keserü Ilona kirobbanóan produktív, a 60-as évektől a 80-as évekig tartó alkotói korszakában hogyan hatottak egymásra a különböző koncentrációkat és kooperációkat igénylő párhuzamos tevékenységek, amelyek során önálló képzőművészeti alkotások és alkalmazott művészeti megbízások egyaránt születtek.
Koós Gábornak a közelmúltban a MANK Galériában kiállított tárgyfrottázsai egyszeriek és megismételhetetlenek, mint az emlékeink. Egyszeriek azért, mert a művész a perszonális tereinek emlékképpé történő vizuális átirata során azt az egyszerit idézi fel, amely egyetemi évei alatt a műtermében körülvette. Tárgyfrottázsai azonban jóval többek, mint a fizikai környezet emléktárgyai: transzcendens metaforák. A hat műtárgyból megrendezett kiállítás ikonikus eleme a lift volt, ami az átjárhatóságot szimbolizálja: átjárás a külvilág és a műterem, az átlagos hétköznapok helyszíne és az alkotói tér szellemi szférája között. De átjárás az emlékek között is, hiszen a lift úgy kapcsolja össze a különböző emlékeket, mint a különböző szinteket, fizikai egységeket. Így került a néhai műterem emléktereként is interpretálható kiállítás szerves egységébe a családi örökség három meghatározó eleme, a satu, a szalagfűrész és az erkélykorlát lenyomata, melyek az elvesztés idejéhez és a grafikusművész alkotói pályájának kezdetéhez kapcsolódva is szoros összefüggésbe hozhatók a műteremmel. Az eredetileg erős, kemény anyagból készült tárgyak képét és alakját idézik fel a frottázstechnikával megalkotott, múlékony anyaggal beborított munkák.
A sérülékeny papír és annak vékonyságából fakadó áttetszősége az emlékeinkhez hasonlóan működik, amelyeket az idő múlása pontosan úgy fragmentál, ahogy a frottázs a technikájából adódóan töredezetté, kopottá teszi a faktúrát.
A Souvenir I–VI. sorozat tárgyai olyan hangsúlyokat képeznek a szellősen megrendezett kiállítótérben, amelyek egyszerre hirdetik eredeti tárgyaik masszivitását, és magukhoz közel csalogatva a látogatót az esendőség és a múlékonyság közvetítőivé is válnak. Egyikükhöz, a lifthez nemcsak közel lehetett menni, hanem a fémkeretbe fogatott remegő, finoman vékony papírlapok között belülről tapasztalhatta meg a látogató az illékonyság és a masszív töretlenség relációját.
Az ÚjMűhely Galériájában megrendezett Keserü Ilona- és a MANK Galériában bemutatott Koós Gábor-kiállítás párbeszéde nemcsak a grafika nyelvén realizálódik. Mindkét alkotó munkásságát meghatározza a személyesség, a szubjektum és a talált tárgyak mint az emlékezés vizuális interpretációi, melyeknek vizuális lenyomata a hagyományos grafikai megfogalmazás helyett színes, izgalmas és friss alkotásokként kerültek a közönség elé Szentendre két impozáns kiállítóterében.
A szerző Kállai Ernő művészettörténészi és műkritikusi ösztöndíjas
Keserü Ilona: Jelmeztervek, szitanyomatok, rajzok Szentendréről és a 20. századból
ÚjMűhely Galéria
2021. május 26–július 3.
Koós Gábor: Szuvenír
MANK Galéria
2021. május 28–június 25.