Angolnanyúzás – kritika Kiss Noémi Balaton című kötetéről

A Balaton a gulyáskommunizmus mitikus helye. A Balaton, Kiss Noémi 2020-ban megjelent novelláskötete pedig egy átgondolt mítoszrombolás, a tavat körüllengő nosztalgia eloszlatására tett kísérlet. A kulturális értelemben vett leszámolásban a kötet tizennégy elbeszélése mellett tettestársként jelölhető meg a borító, a fülszöveg, a szövegek irodalmi utalásai és a könyv szerkezeti felépítése is. A bűnügyi metafora sutának és erőltetettnek tűnhet (különösen egy olyan kötet esetében, amelynek borítóján stilizált kék hullámok, vitorlás hajók, horgonyok, strandlabdák és mentőövek láthatók), holott a Balaton tematikáját, a több szövegben is visszatérő tizenéves elbeszélőlány, illetve a vele sokszor azonosuló olvasó érzelemvilágát tekintve nem áll távol a thriller műfajától.

Az elbeszélések hemzsegnek a rejtélyektől, többségüknek kriminalisztikai vonatkozása is van. Egy részük a történetek közben vagy végén megoldódik, mások viszont megválaszolatlanok maradnak. A Fagy című novellában kiderül, miért kellett Feri bácsinak, a fizikatanárnak elhagynia az iskolát, Angéla pedig miért gyújtja fel egykori oktatója motorkerékpárját, míg a Kanálislányban megtudjuk, ki ölte meg a tizenkét éves Viktóriát (bár a tettes motivációját csak részben érthetjük meg). Arra viszont nem derül fény, hogy A stég című írásban Botlik bácsi gyilkosság áldozata lett-e, és ha igen, a bűncselekménynek van-e köze a férfi homoszexualitásához, sem arra, hogy a Piócák elbeszélője és az ő barátnője azért ártanak-e maguknak (gyújtják meg szeméremszőrzetüket, tervezik mellük levágását), mert szexuális bántalmazás elszenvedői.

A kötet thrillervonatkozásával kapcsolatban azonban ennél is fontosabb, hogy a több novellát is összekötő, névtelen tizenéves elbeszélő egyik ismétlődő és elemi tapasztalata a borzalom, undor, félelem keltette hipnotikus bűvölet.

A Hamburger című novellában így számol be erről: „Iszonyúan be voltunk rezelve. Még ki nem jött az orosz katona hozzánk, mereven bámultuk a rést. A váltásra vártunk. […] A testvéremre rájött a pisilés, én remegtem. A szám széle nem állt le. […] Igazából imádtunk félni.” A kötetzáró Horgok és démonokban pedig ez olvasható: „Ha sétálni mentünk a parton, a nádasnál a horgászokat lestem. Mikor valaki angolnát fogott, percekig bámultuk, nem tudtam az undortól máshová nézni. Rázott a hideg.” Hogy az olvasó a voyeur pozíciójában ugyanilyen félelemmel és undorral vegyes bűvöletet él-e át, az vérmérsékletétől függ, de hogy a szövegek ezt ambicionáljak, az nehezen vitatható. Az alkoholista és gyógyszerfüggő anya (Stella), a felpuffadt vízi hulla ( A stég), a hisztériás roham közben arcát és combját véresre kaparó nagynéni (Klári néni csak feküdt a matracon), a hajót elsüllyesztő vihar (Vitorlák szélben), a megfojtott kislány ( Kanálislány) mind alkalmasak lehetnek erre.

A könyves fórumokon olvasható beszámolók szerint nem mindenki volt nyitott arra, hogy a Balaton kapcsán gyilkosságokról, erőszakról, tragédiákról olvasson. A negatívan értékelők rendre számon kérik a nosztalgiát, a nyaralások, napozások, fürdőzések örömteli emlékeit. Ez az elszámoltatás egyfelől akár jogosnak is tűnhet, hiszen a puha táblás kötet borítója, a könyv terjedelme „könnyű nyári délutáni olvasmányt” ígér. Másfelől viszont ez a kritikai hozzáállás teljesen megfeledkezik a mű tudatos és jelentésteli felépítéséről. Ennek lényege, hogy a Balaton többek között a borítójával is világosan jelzi, hogy tisztában van azzal, hogy a kollektív emlékezetben általánosságban milyen jóleső érzés kötődik a tóhoz, de a novellák egyértelműen szakítanak ezzel a hagyománnyal – így a Balaton egy kevésbé ismert arcát ismerheti meg az olvasó. Ebből a szempontból is kulcsszöveg a kötetzáró Horgok és démonok, amelynek felütése éppen erre a kettőségre, „felszín és mély” ellentétére irányítja a figyelmet: „Szörnyek laknak a víz alatt, villámgyorsan lekapják a lábad.”

Ebből a perspektívából értelmezhetők a szövegek intertextusai is. Radnai Dániel Szabolcs alapos és értő kritikájában helyesen állapítja meg, hogy „[a] Balaton című novelláskötet […] szinte egyáltalán nem kíván reflektálni a tó ismertebb, magasirodalmi referenciáira (Kisfaludy Sándor, Garay János, Eötvös Károly, Herczeg Ferenc, később Illyés Gyula, Németh László, Nagy László stb.)”, kiegészítésként mégis hozzáfűzhető, hogy a novellák egy része (direkt vagy kevésbé direkt módon) rájátszik magyar irodalmi előzményekre – kifejezetten olyan szövegekre, amelyekben a Balatonhoz nem pozitív jelentések társulnak. A Vitorlák szélben mögött felsejlik Ottlik Géza Hajnali háztetők Balaton-epizódja (hajókázás; fellángoló, de be nem teljesülő szerelem; anyagi különbségek stb.), és még erősebb a Tornászok című novella kapcsolata Parti Nagy Lajos A hullámzó Balaton című elbeszélésével. A szövegek központi figurái az elhízástól életük vége felé már járni is képtelen sportemberek, a gulyáskommunizmus szimbólumai, akik ezzel összhangban a maguk módján sajátítják ki a Balatont. „Saját bejárót építettek neki a honvédség katonái, onnan emelték be egy speciális daruval a vízbe. […] Gurulás közben kedélyesen nevetgélt. Nevetőgörcsbe rándult az egész teste. Hömpölygött előre, nyerítésétől visszhangzott a part. […] Belefordult a habokba. Lenyelte, és sugárban kiköpte. Mintha hányt válna, megkönnyebbült tőle” – olvashatjuk Kiss Noéminél. A hullámzó Balaton evőversenyzője, Kálmán már nem juthat el a tóhoz (a szállításához szükséges kedvezményes tréler csak „Európa-bajnokságtól fölfele jár”), ezért ostyaszeletként (ezüspapírostul) kebelezi be a Balatont (óránként ötszázhetvenet).

Ahhoz, hogy Kiss Noémi (le)rombolhassa a Balaton mítoszát, először a nosztalgiára vágyakozó olvasók ellenállását kell leépítenie.

A kötetből egyébként több szempontból is kilógó Kanálislánynak is ez az elsődleges funkciója. A Balaton többi novellájában az olvasó emlékei fiktív történetekkel (legtöbbször egy névtelen elbeszélő emlékeivel) állnak szemben. Utóbbiakra bármikor ráfoghatók, hogy csak kitalációk, a valóság megmásításai. A Kanálislány esetében ez a hárító stratégia csődöt mond: a rendőrségi jegyzőkönyvek, elmeorvosi szakvélemény, kegyelmi kérvény anyagából építkező – és talán azokra túlságosan is ráhagyatkozó – novellát nem hessegethetjük el annyival, hogy fikció. Ha máshol nem, legalább ezen a ponton minden olvasónak le kell merülnie a mélybe, hogy szembenézzen a tó démonjaival.