Ha meguntad a kenyérsütést, próbáld ki te is a Moog és a Korg szintis appjait!

A kényszerű otthonmaradás hajnalán rukkolt elő egymás után a Korg és a Moog is azzal, hogy a letölthető applikációikat ingyenessé tették egy rövid időre, hogy az otthonukba zárt zeneszerető embereknek lehetősége adódjon a bennük szunnyadó kreativitás felébresztésére – vagy legalábbis elszórakozni egy kicsit és feledni, mi is történik az ajtón kívül. A Korg iKaossilator és a Minimoog Model D alkalmazásban közös, hogy mindkettő egy korábban már nagy sikert aratott hangeszköz (szintetizátor) virtuális változatát rejti magában.

Bár a kipróbáláshoz saját, kéznél lévő okostelefonomat használtam, fontos megjegyezni, hogy a következő applikációk sokkal jobban élvezhetők és kihasználhatók, ha nagyobb érintőfelülettel rendelkező kütyün próbáljuk ki, például egy tableten.

Egyik esetében sem előfeltétel a zenei képzettség, sőt talán még érdekesebb mindenféle előzetes ismeret és zenei múlt nélkül belekóstolni az újonnan megnyílt lehetőségekbe. Én is így vágtam neki a kipróbálásnak: tökéletes laikusként telepítettem a telefonomra a szoftvereket, lelkesedve, hogy a bezártság heteit ezek a hangok (zenének még ne nevezzük) fogják megszínesíteni. De haladjunk szépen sorban!

Korg iKaossilator

Természetesen gyorsan felkutattam a neten, hogy mi is ez a káoszgyártó eszköz: a történetét tekintve egy többgenerációs hordozható szintetizátorról beszélünk, amelynek a legfőbb érdekessége az az érintőfelület (angolul: touchpad), amellyel lényegében megadjuk, hogy milyen hangokat szeretnénk hallani. A felület vízszintesen és függőlegesen is eltérő eredményt ad érintésre, nem is beszélve az összetettebb irányokat.

Ha ránézünk az alkalmazás kezdőképernyőjére, akkor a következő egységeket különböztethetjük meg: a felső sor a menüé, majd következik a már említett érintőfelület, alatta egy sávban öt kis színes gomb jelzi a kiválasztható öt sávot – erről még bővebben később –, majd a legfontosabb négy paraméter látható kiemelve (hangnem, a kiválasztott sáv hangszere, modulja, tempó és ritmus), ezek között pedig a felvétel és lejátszás gombok találhatók.

A fő attrakció a hangok létrehozásának négyszöge, ahol vízszintesen haladva balról jobbra a hangmagasság, míg lentről felfelé a hang szintetizálása változik. Ez jellemzően a hangszerek, hanggenerátorok esetén igaz, míg a ritmuseszközöknél főleg a felület négy sarkát, illetve közepét tudjuk használni. Ha már a hangszereknél tartunk: a legfontosabb, hogy egy hosszú listából tudjuk kiválasztani, hogy milyen eszköz „nevében” tapicskoljuk a touchpadet.

A listában nemcsak csoportosítva vannak az eszközök (lead, acoustic, bass, chord, SE/hit, drum), de színekkel kiemelve rögtön látjuk, hogy az egyes sávokban milyen eszközöket használunk. A hangnem beállítása szintén egy érdekes kísérletezős rész, akkor is, ha tudjuk, hogyan épülnek fel a hangnemek, és akkor is, ha nem. Az előre definiált hangnem kiválasztását követően még meg tudjuk adni a hangsor kezdőhangját, de ebbe ne menjünk bele ennél mélyebben.

Oké, de hogyan fogjunk hozzá? Nem tudom, mi a legjobb megoldás, ezért csak azt mesélem el, hogy műkedvelő, laikus és lelkes próbálkozóként én mit csináltam. Az egyik kísérleti szakaszban csak annyit, hogy az alkalmazás alaphangnemében próbálgattam az egyes hangeszközökkel, hogy hogyan szólnak, milyen változásokat lehet a képernyőn létrehozni, illetve ezeket egymás mellé téve – ne felejtsük el, hogy öt sávról van szó, és százötven hangeszközről, amiknek a variációs lehetőségeit már csak azért sem tudom kiszámolni, mert matematikából még gyengébb a tudásom.

Már ezzel a hangpróbával és kombinatorikával napokat el lehet tölteni, és akkor még „zenét” nem is hoztunk létre. A következő lépés, hogy játsszunk egy kicsit a hangnemekkel. Az egyes hangnemek, hangsorok (scale) lényege, hogy a hangsort alkotó hangok között milyen távolság van (félhang, egészhang), és mikor melyik, amit még a kezdőhanggal tudunk cifrázni. Nem kell hozzá semmi zeneelmélet: elegendő az egyes scale-eket kiválasztva a pad alsó sorában szépen végig húzni az ujjunkat ahhoz, hogy halljuk, miben más, mint egy másik hangsor.

Ha már azt érezzük, hogy megismerkedtünk a beállítási lehetőségekkel, vagy inkább hogy már eleget ismerkedtünk, és szeretnénk továbblépni, akkor jöhet a valódi izgalom! Az alkalmazás lehetővé teszi, hogy a „felvétel” gombbal, az éppen kiválasztott sávban egy rövid hangmintát rögzítsünk. Ezt a mintát – például egy leadhangszert kiválasztva egy három hangból álló dallamot – utána folyamatosan le is játssza az alkalmazás, így hozzá tudjuk tenni a további sávok hasonló mintáit. Végül oda jutunk, hogy mind az öt sávban felvettünk valamit, ami együtt lejátszva tulajdonképpen egy zenei alapot jelenthet, ha ténylegesen szeretnénk dalt szerkeszteni.

Az applikáció előre elkészített mintákat is tartalmaz, amik érdekes példák lehetnek arra, hogy mit kezdhetünk az iKaoss-szal.

Ezeket tudjuk szerkeszteni és új verzióként elmenteni. Illetve minden esetben lehet improvizálni is, ami azt jelenti, hogy miközben az alkalmazás épp lejátszik egy adott szegmenst, mi bármilyen új zenei elemet hozzáadhatunk az általunk kiválasztott sáv hangeszközén. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ezeket milyen szín- és fényhatásokkal egészíti ki az app – de erről nehéz is mesélni, inkább látni kell.

Moog

Aki korábban még nem hallotta a Moog nevet, annak ezekben a pillanatokban kell arra rádöbbennie, hogy valami kolosszális és történelemformáló témába csöppent. Robert Moog amerikai mérnök nevét még sokáig emlegetni fogják az elektronikus hangszereket használók, hiszen az 1960-es években megalkotott szintetizátora egyszer és mindenkorra megváltoztatta a zenekészítésről alkotott fogalmainkat. De ennyi elég is erről, nézzük inkább az alkalmazást!

A kötelező utánaolvasást követően már nem okoz meglepetést a szintetizátorfelület. A billentyűk feletti rész három nagy egységre tagolódik a kontroller: az oszcillátor, a keverő és a módosító blokkokra. Már csak az elnevezéseket és a különféle tekerőket (potméterek) nézve rögtön kapcsolhatunk, hogy itt aztán semmi keresnivalónk nincs előzetes hangtechnikai ismeretek nélkül – már ha komolyan szeretnék foglalkozni a moduláris analóg szintetizátorok használatával. De mi csak szeretnénk felébreszteni a kreatív ösztöneinket, és arra nincs is jobb lehetőség, mint egy olyan eszközt próbálgatni, amelynek működési elvével még csak köszönőviszonyban sem vagyunk. (A köszönőviszony picit több annál, mint hogy ha ezt eltekerem, akkor másképpen kattog...)

A Moog szintetizátorának egyik alapvető tulajdonsága, hogy monofón, vagyis egyszerre elvileg egy hangot tudunk rajta megszólaltatni.

Legalábbis a lenyomott billentyűk tekintetében, hiszen az oszcillátorbeállításoknak és a delayeffektnek köszönhetően ez azért tud színesedni. Az alkalmazás menüjében pedig természetesen itt is találunk további opciókat, hangszereket, amelyeket kiválasztva már egy más hangkészleten belül tudjuk használni a Minimoog modulációs felületét. Ezek kiegészítésére szolgál még az „FX” menüpont, ahol lényeges effekteket találunk (arpeggiator, bender, delay, looper). Ha már laikusként közelítünk a hanggeneráláshoz, akkor a javaslatom, hogy ezeket mind használjuk!

Ha túljutottunk az egyes hangeszközök alaphangjainak megismerésén, itt is a legérdekesebb fázis az, amikor az egyes módosítási lehetőségeket és azok kombinációit próbálgatjuk. Ezt órákig (és napokig) lehet csinálni anélkül, hogy megunnánk az újabb és újabb hangokat, változásokat.

De végül is mit a tanulság?

A legfontosabb tanulság, hogy remekül el lehet szórakozni egy-egy ilyen alkalmazással, és nincs miért megtagadnunk magunktól ezeket a kreatív élvezeteket. Másrészt viszont alaposan végiggondolva az élményeket, két nagyon fontos eredményre jutottam:

1. Ugyan remek móka mobilon elszórakozni ezekkel az alkalmazásokkal, de igazán nem telefonra való lehetőségekről van szó.

Az iKaoss esetében még viszonylag jól megoldható a telefon felületén is a hangszer kezelése, azonban a Moognál szinte lehetetlen így pontosan használni a potmétereket.

Egy tablet már biztos hoz ebben is előrelépést.

2. Valójában ezek az applikációk főleg arra alkalmasak, hogy felkeltsék bennünk a zenekészítés iránti egyébként is létező vágyat, és megerősítsenek abban, hogy inkább erre kell időt fordítanunk, és nem más elfoglaltságra. Ezzel azt akarom mondani, hogy ha kipróbáljuk ezeket az alkalmazásokat, akkor könnyen ott találhatjuk magunkat, hogy már a neten keressük a használt Korg Kaoss Pad és Kaossilator eszközöket, vagy a moduláris szintetizátorok között nézelődünk egy hangszeráruházban – amivel alapvetően nincs gond, legfeljebb a barátaink néznek ránk majd kicsit furcsán. De annyi baj legyen: majd amikor megosztjuk velük a legújabb zenei anyagunkat, elgondolkodnak azon, hogy nem is olyan rossz dolog ez az elektronikus zenélés.