Ellentétek között

Zsidó Ferenc Selyempokróc című kisrealista novellája egyszerű történetet mesél el. Stílusa tömör, egyértelmű, és minden fikció ellenére úgy olvassuk, mintha bármikor megtörténhetne velünk is. A falusi házaspár mindennapi civakodását, mélyebb hallgatásokkal súlyosbított, mégis könnyednek ható évődését hallgatjuk, amelyből előtörnek fájdalmak, a szülői háztól és kultúrától messzire került fiú utáni vágyakozás és az újtól való idegenkedés. Így kerül a szomszédba a falu egyik „trógerének” fia, aki lehetne akár az ő gyerekük is, és aki a „vissza a természetbe” gondolat jegyében kecskéket akar nevelni. Annak, aki elolvassa a novellát, kiderül, mire számíthat egymástól öreg és fiatal, miközben a Skype-on tartható családi kapcsolatok olykor torokszorító abszurditása is kibontakozik.

Az áprilisi szám verseinek egy jó része istenes versekként olvasható. Kedvesebb, játékosabb megoldásokkal él, a kérdésfeltevést és nehéz témát szándékosan, mégis finoman bagatellizálja a Visszaúton című szövegben Farkas Wellmann Éva, így annál erősebben üt az őt követő „Mennyire buta az az Isten” kezdés Horváth Florencia esetében, hogy aztán Tanulok markolni című versében a magyar istenes vershagyományt régóta kísérő vitatkozó hang megszelídüljön. Izgalmas figurája a vajdasági irodalomnak Bogdán József, akinek papköltőként meghatározó az egyházi közeg, cigány származása pedig alapvetés. Lírája mind nyelvileg, mind témájában feszültségekkel teli, és e zaklatott versek mintha a lemondásban találnának nyugvópontra.

Bálint Endre folytatja a márciusi Kortársban megkezdett munkát, amelyben Marton Márta nyomába ered, aki József Attila Óda című versének múzsája volt. A verspéldány sorsa már önmagában izgalmas,

Bálint pedig filológiai aprólékossággal jár utána az akkori irodalomtörténészek és saját kutatások alapján egy elveszett kézirat talán rekonstruálható történetének, ahogy a vers korabeli fogadtatását sem hagyja figyelmen kívül.

Miközben ellentmondásokat talál, sőt itt-ott magát is helyesbíti, Szigeti Borbálával is közöl két beszélgetést, amely a közelmúltban készült. Ő így vall Mártáról: „Az édesapámnak második felesége volt Marton Márta, akit ismertem, szerettem is, nagyon szép nőnek láttam, hát az is volt, és hát nem volt talán a legvidámabb természetű asszony, de volt humora, tudott nevetni egy-egy jó viccen. A házasság nem volt teljesen zavartalan. Ezt ő magáról is tudta, mondta, hogy ő tulajdonképpen nem feleségnek való.”

Patat Bence kiváló fordítónk Lauri Eesmaa észt műfordítóval készített interjút, aki beszélgetésükben kettős szerepben – fordítóként, illetve a legnagyobb példányszámú észt könyvsorozat szerkesztőjeként – a kiadói oldalt is képviseli. Izgalmas részleteket tudhatunk meg az észt irodalom preferenciáiról, arról, mit kedvelnek a magyar irodalomból, és hogy mi az, ami befolyásolja mindezt. Eesmaa sok mindent elárul arról is, ő hogyan kereste, keresi a magyar műveket, mi az, ami számára az igazi befutó, és mit tehet akkor, ha nem feltétlenül egyezik ez a közönség ízlésével. Megoszt olyan könyvpiaci fejleményeket Észtországból, amelyek kísértetiesen hasonlítanak itthoni jelenségekre, de azt egyértelműen kijelenthetjük az interjú elolvasása után, hogy a magyar irodalom nemzetközi útja sok esetben a fordítók kezében van, amiért nem lehetünk elég hálásak nekik.

A fordítók gyakran láthatatlan munkát végeznek, nevük sokszor még mindig a könyvadatok felsorolása között található – a kívül-belül sorozat a magyar irodalom nemzetközi útjának követése mellett az ő munkájukra is igyekszik minél több figyelmet fordítani.

A +-18 sorozatban most egy igazi irodalmi csemegéről olvasható interjú. Bolla Eszter, a Móra könyvkiadó szerkesztője Gyimesi Emesével, Szendrey Júlia életének és irodalmi pályájának kutatójával beszélgetett. 2021-ben jelent meg a Szendrey Júlia elbeszélései és meséi című kötet, amelyről kiderül, hogy mik voltak a szerkesztés fő vezérfonalai, miért kerültek bizonyos, elsőre talán nem szervesen kapcsolódó szövegek egymás mellé: „Az elbeszélések és mesék éles szétválasztása ellen szólt az is, hogy Szendrey Júlia munkáinak jegyzékében a mesék kategóriájához sorolt olyan műveket is (például A huszár boszúját), amelyeket mai fogalmaink szerint már másként definiálnánk. Bizonyos esetekben az, hogy az olvasó az adott művet elbeszélésként vagy meseként fogja fel, értelmezés kérdése. A műfajelméleti megközelítésnél szilárdabb vezérfonalat jelentett a kronológiai elv.” Emellett sok mindent megtudhatunk még a gyakran csak Petőfi feleségeként, özvegyeként emlegetett Szendreyről.

A képzőművészeti rovat áprilisban az Ars Sacra Fesztivál jegyében Budaörsön a Zichy majorban megrendezett „Közeledjetek…” VI. – Gyújtópontban a Biblia II. kiállítás anyagát ismerteti, amelyen olyan művészek állítottak ki, mint Aknay János, Barakonyi Borbála, Pusztafi Panna, Hadik Gyula, és még sorolhatnánk. A sokféle megközelítés már eleve izgalmas tartalmat sejtet – ebben segít eligazodni Nobilis Márió kísérő írása (egyben megnyitóbeszédének levonata) és Hadik András, Hadik Gyula szobrász fiának egyszerre személyes és elemző írása.

Az áprilisi lapszám erős lett tanulmányokban, amely azt mutatja, bőven van még kutatnivaló a magyar irodalom területén, és nem csak évfordulók, aktualitások alapján érdemes elmerülni egy-egy életműben.

Papp Endre Cs. Szabó László önéletírói munkáiról, Bánfi Tamás és Kocsis Dorottya Arany János egyik ifjúkori zsengéjének „eredeti” másolatáról írt izgalmas tanulmányt. Bertha Zoltán a Makkai Sándor életműről, identitásról elmélkedik részletesen, és végül, de nem utolsósorban Sárközi Balázs Pilinszky szerelmi költészetével, középpontban a Trapéz és korláttal foglalkozik elemzésében.

A folyóiratzáró kritikák helyét áprilistól három lapszámon át többek között az ősszel lezajlott Kortárs kritikaműhely résztvevőinek írásai töltik ki. Munkájuk és elszántságuk önmagáért beszél: a kritikák „egymás mellé olvasása” megengedi azt az elmélyülést, hogy egy-egy művet több szempontból is átgondolhassunk, netán újraolvassunk. Illés Zsófia és Kelemen Réka Jász Attila Csendes toll című verseskötetét, Serfőző Réka és Veszprémi Szilveszter Karácsonyi Zsolt Függőleges állat című verseskötetét, Bonivárt Ágnes Zsidó Ferenc Trendek és elhajlások című, Zsidó kritikáit összegyűjtő kötetét, Csikós Gréta Cserháti Éva Szabadulószoba című krimijét vizsgálta.

A Kortárs áprilisi száma az online térben is elérhető a kortarsfolyoirat.hu oldalon.