Vigyél magaddal a nyaralásra egy Kortárs(a)t!

Balázs Attila Újvidéken született, Budapesten élő író, újságíró, műfordító vegyes műfajú, egyszerre regényes, mégis irodalomtörténészi felkészültséggel megírt esszéjében Stephanus Broderus, alias Brodarics István, II. Lajos kancellárja és a mohácsi csata krónikása életének nyomába ered. Anekdoták, sejtések és tények találkoznak a szövegben, amelyek egyszerre humorosan, mégis mélyen és elgondolkodtatóan közelítik meg az egyik „legkeserűbb humanista” életét, jelentőségét, korántsem egyszerű körülményeit.

A lapban található verseket többek között olyan alkotók jegyzik, mint Marno János vagy Markó Béla. Két egészen eltérő költői hang, Marno avantgárd elemektől sem mentes, közösre gyúrt műveltséganyagunkat mozgatva kemény és néhol ironikus sorainak ereje izgalmas találkozást eredményez Markó lírai, fájdalmas, a közös irodalmi hagyományokat újra és újra behívó, titokzatosan egymásba kapcsolódó szóhasználatának erejével.

Kontra Ferenc megrázó novellát közöl az örökbefogadásról, a tőle amúgy sem idegen gyereknézőpont felerősítésével őszintén és hátborzongatóan mutatja be a kényszert, ahogy a gyermeküket vesztett szülők próbálják pótolni az új gyerekkel veszteségüket, miközben az árva személyisége számukra teljes mértékben lényegtelenítődik – nem véletlen hát a megdöbbentő csavar az elbeszélés végén.

Néha igazságtalan helyzeteket eredményez az, ahogyan felemelünk egyes alkotókat, másokról meg épp elfelejtkezünk. Ilyen háttérbe szorult szerző Dobai Péter is, aki mind a film, mind az irodalom területén különleges darabokat hagyott maga után. A júniusi lapszám egyik tanulmánya Bedecs László készülő tanulmánykötetéből közöl egy írást, amely Dobai recepciójával, továbbélésével, Dobaival mint szépíróval, költővel foglalkozik.

A kívül-belül sorozatban Farkas Jenő és Zalán Tibor tolmácsolásában Ion Muresant, „az egyik utolsó neoromantikus költőt” ismerhetjük meg, akitől nemcsak verseket olvashatunk a kiváló fordításoknak hála, hanem Farkas és Zalán egy-egy rövidebb, személyes ismertetést is ad a román művészről.

Fehér Zsuzsanna és Merkl Márta művészettörténészek kortárs dilemmákkal teli és valóban aktuális kérdéseket boncolgató írásuk alapját egy hír adja: 2020 szeptemberében, a járvány második hullámában a Royal Academy of Arts rövid ideig azt fontolgatta, hogy az alkalmazottai megtartása érdekében eladja Michalengelo Taddei tondóját. „Mi a fontosabb, a mű vagy az ember?” – teszik fel a kérdést a cikk írói, de nyilván mindez ennél jóval komplexebb. A konkrét műtárgy példáján keresztül részletesen és pontosan vázolnak fel etikai kérdéseket, járják körbe a közös szellemi örökség fogalmát és fontosságát, illetve ismertetik a körülményeket (a járvány okozta gazdasági tényezőket) és azokat a résztvevőket, akiknek felelőssége lehet egy ilyen történésben.

Novotny Tihamér a lap képanyagához írt részletes tanulmányában Éltes Barna és Horváth Levente művészetét mutatja be az olvasóknak, amely az Etyeki Műhely Alapítvány tárlatához kötődik. Mindkettőjük művészetében a transzilvanizmus megjelenésének egy expresszív, állandó mozgásban lévő újraértelmezésével találkozunk. Éltes szobrászként egyfajta minimalista eszköztárral a szó szerint adott anyagokkal (sárral, agyaggal) dolgozik, ahogy teszi ezt Horváth is, aki olajfestményeit építi be e paraszti környezetbe, így lesz közös helyszín – és nem csak helyszín – számukra a csűr, amely izgalmas témája és táptalaja, egyszerre humoros és szeretetteljes közege e páros kiállításnak.

Biernaczky Szilárd Az afrikai hőseposz Magyarországon című írásában egy – talán joggal gondolhatjuk, hogy – a hazai olvasóközönség számára kevéssé ismert témát vizsgál. Mungo Park brit orvos és kutató feljegyzéseire hivatkozva ismertet több fontos külföldi és magyar forrást, miközben megismerjük a hőseposz útját, a magyar kiadások autentikus szövegforrásait és a rengeteg munkát, amit a fordítók, kutatók folytattak, végezetül egy részlet is olvasható a már megjelent két eposz egyikéből.

A júniusi szám +-18 sorozatában Fábián Lászlóval, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium magyartanárával Szekeres Nikoletta készített interjút, amelyben a magyartanítás helyzete, égető problémái mellett az egész tanári pálya presztízse, a középiskolai oktatás mellett a felsőoktatás és az utánpótlás kérdései is felmerülnek.

Bence Erika Bogdán József, a délvidéki, cigány papköltő költészetéről írt összefoglaló tanulmányt, akinek verseit az előző lapszámban olvashatták, Bonivárt Ágnes pedig Molnár Vilmos Kőrösi Csoma Sándor csodálatos cselekedetei című kötetéről osztja meg hiánypótló és érzékeny reflexióit.

A Kortárs júniusi száma az online térben is elérhető a kortarsfolyoirat.hu weboldalon.