Nyárutó – A Kortárs folyóirat legújabb számát ajánljuk

A folyóirat e havi képanyaga még jólesően a nyárra emlékezteti az olvasót. Kalocsai Enikő képzőművész színes, gyakran a valóság apró pillanatdarabkáit megörökítő festményei megállítják nemcsak a tekintetünket, hanem mozgásunkat, figyelmünket is. Ezek a festmények kiragadják nézőjüket az állandó nyüzsgésből, és bármilyen technikai megoldással él is alkotójuk, mindenképpen megmutatnak valamit abból, amilyennek ő látja a minket körülvevő világot. A képeket Ablaknyitás című cikkében Matits Ferenc művészettörténész elemzi.

A szeptemberi számba válogatott versek közül Sajó László írásai nehéz témákat feszegető, különösen izgalmas átiratok, intertextusok hálójában kapcsolódnak egymáshoz és olyan költészeti tradíciókhoz (Orbán Ottó, Zelk Zoltán, Petőfi Sándor műveihez, hogy csak a szándékoltan jelölteteket említsük), amelyek alapvetően határozzák meg évtizedek óta a kortárs magyar lírát. Turczi István Az álmok halála című verse többféle értelmezésnek is teret enged.

Az örökké vívódó, önmagával és az önmagától elválaszthatatlanokkal harcoló én küzdelmét izgalmas együtt olvasni Locker Dávid szókimondó, egyszerre cizellált és karcos, flegmán szomorkás, erős hatást kiváltó (majdnem) szerelmes-szakítós költeményeivel.

Számos olyan tanulmányt tartogat az évadkezdés a Kortársnál, amely izgalmas lehet a nem kifejezetten irodalmi területen mozgó olvasók számára is. Kis Petronella Csáth Géza novelláiban (kiemelten a Tavaszi ouverture-ben és a Tavaszban) vizsgálja az irodalom és zene kapcsolódását, a zene szerepét a szerző munkásságában, zenei esszéinek elméleti struktúráját, Kosztolányi versének, az Üllői úti fáknak Csáth-féle megzenésítését, az érintett szövegek recepcióját és azt, hogy négy hanggal és néhány dinamikai fogalommal hogyan írható le az emberi sors.

A Kortárs júniusi számában már közölt egy tanulmányt Bedecs László készülő Dobai Péter-monográfiájából, amelyből most egy másik részletet adunk közre. Itt a szerző Dobai Csontmolnárok című művének újraértelmezési kereteit tágítja, visszarántva az írót az elfeledés fenyegetéséből az élő párbeszédek terepére.

„Bizonyos hallgatók, bizonyos emberek ugyanis nem veszik át az irodalom tanulmányozásának szakszókincseit. Utálják a bölcsészmentalitást, nem szeretik a mesterséges szakszavakat, kicsúfolják a szakírók stílusát, ragaszkodnak a saját (= másutt tanult) nyelvükhöz, egyszerűen ostobák – ezer oka lehet ennek a különösségnek” – írja Szilasi László akár vitaindítónak is nevezhető Apagyi imposztorok című élvezetes és agyafúrt esszéjében. Már ha akar/mer/kíván valaki vitatkozni didaxisról, irodalomtudományos parancsuralomról és disszenzusról (elő a lexikonokkal, elő a vitatkozási hévvel!).

A kívül-belül sorozatnak egy különleges darabja a szeptemberi. Guillaume Métayer, a magyar irodalom hű és kiváló francia fordítójának esszékötetét A comme Babel címmel adta közre a La rumeur libre kiadó 2020-ban. Magyarul előreláthatóan a Tempevölgy kiadásában fog megjelenni, a szövegeket kissé megspékelve a művet magyarra átültető Jeney Zoltán saját(os) hozzászólásaival. Métayer egyszerre lírai, humoros és kutatói igényű esszéi mind-mind reflexiók a versfordításról. Ennek egyik darabját, Ady Endre Párisban járt az Ősz című versének fordítói elemzését ADY, ZÜM-ZÜM címmel olvashatják az érdeklődők Jeney fordításában és jegyzeteivel.

A Kortárs folyóirat fontos főszerkesztőjétől búcsúzik Ács Margit és Ambrus Lajos nekrológjaikban. Kis Pintér Imre 1991 és 2011 között volt a folyóirat szerkesztője. Könyvtárosként, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén oktatóként, később az MTA tudományos munkatársaként is tevékenykedett. Fájó szívvel búcsúzunk!

Mindig izgalmas kérdés, hogyan volt jelen az avantgárd művészet Magyarországon. Mennyire épülhetett be a költészeti tradíciók és a hamar iskolákká kanonizálódó újítások által meghatározott magyarországi lírába?

Legalább ennyire érdekes és érvényes az a vizsgálódás, amelyet Falusi Márton a neoavantgárd líra kapcsán tesz.

Az jó ideje egyértelműen látszik, hogy egyik irányzat sem maradt érintetlen, a neoavantgárd csontig hatolt, de izgalmas jelenség, hogy e hatás felerősödik mind az emigráns irodalom, mind a délvidéki irodalom esetében. Nem mellékesen, Falusi írását azzal zárja, hogy a fiatal költők mintha hamar elhallgatnának a hangos indulás után, és ennek egyik orvosságát a neoavantgárd poétikákhoz való kötődésben látja.

Prózák tekintetében is jól indul az ősz. Milbacher Róbert Keserű víz című készülő regényéből olvasható Örökség címmel részlet a szeptemberi Kortársban, amely egy 1941-ben született végrendelet, egy kemény, súlyos személyiséggel bíró dédapa alakja mellett titkok és elhallgatások sorát vetíti előre. Szlukovényi Katalin Ne gondolj a fehér elefántra! című, már-már „mágikus-kisrealista” novellájának narrátora a kihasználtság, elhasználtság és egy kihűlő szerelem nyomán az egyre csak szaporodó elefántok nyomába ered, Szigethy Gábor pedig folytatja a borok útját, és most a Takler pincészet üvegeit tölti fel irodalommal, derűvel.

A +-18 sorozatban Kelemen Réka járja körbe hiánypótló írásában többek között Turi Lilla Amire emlékszem című szöveg nélküli képeskönyve kapcsán azt, hogyan lehet sok képpel és kevés szóval az emlékezés folyamatát egyetemessé, az egyénit mindannyiunk számára elmesélhetővé tenni. Mindeközben megismerhetjük a „silent book” viszonylag új műfaját és egy egyedi illusztrációs világot, amelyeken keresztül létrejöhet a mindeddig kevés figyelmet kapott minőségi képolvasás.

A friss Kortárs kritikái sokféle szövegről beszélnek, emiatt is nagyon izgalmas akár egymás mellett szemlézni, akár összeolvasni mind a szépirodalmi, mind a tudományos kötetekről született írásokat. Dobos Barna Erdős Virág könnyeiről, Veszprémi Szilveszter Moesko Péter Őszi hó című friss kötetéről, Bence Erika Milbacher Róbert Legendahántásáról, Borbáth Péter Győrffy Ákos A távolodásban című könyvéről, Bonivárt Ágnes Pál Sándor Attila Rokonok című kötetéről, Balogh Gergő pedig Herczeg Ákos Visszatérés a nyelvbe című tanulmánykötetről írt kritikát.

A Kortárs szeptemberi számát az online térben is átlapozhatja a kortarsfolyoirat.hu oldalon.