A komédia Clint Eastwood-ja – kritika a Félig üres című sorozatról

A Törtetők című sorozatban hangzott el a Warner stúdiófőnökének szájából, hogy náluk Clint Eastwood ma már azt csinál, amit csak akar (mondjuk, a nyolcvankilenc éves rendező- és színészlegendára például A csempész forgatásakor igazán rászólhatott volna valaki, hogy „Hé, Clint, vágd meg a felére, akkor talán még nézhető is lenne!”). Larry David az HBO számára pedig az, ami Clint Eastwood a Warnernek: egy öntörvényű, a cég bizalmát határtalanul élvező művész. Erre a Seinfeld című kultsorozattal szolgált rá, amelyet a 7. évadig ő írt, és egyben a készítője (showrunnere) is volt. Népszerűségéről sokat elárul, hogy a fináléját több mint negyvenmillióan követték élőben Amerikában, ezzel pedig a valaha volt negyedik legnézettebb sorozatepizódként tartják számon. A Seinfeld sikerének titkát nem könnyű megragadni. Nem volt forradalmi, sőt, maguk a készítők is viccet csináltak belőle akkor, amikor az egyik részben a saját életükről szóló széria ötletét úgy próbáltak eladni az NBC-nek, hogy egy sorozat, ami „nem szól semmiről”. Ellenben olyan karaktereket vonultatott fel, akiket mindig ott fogunk emlegetni a legjobbak között. Közülük is kiemelkedik George, akit David köztudottan magáról mintázott. A Félig üresben azonban kibújik George mögül, önmagát alakítja, és viszi tovább saját örökségét. Idén immár a 10. évadban.

Egyszerű a magyarázat arra, hogy húsz év alatt miért csak ennyi rész készült a sorozatból: David akkor készít új évadot, amikor kedve tartja. Az HBO mindig nyitott rá, és ezt az új évad premiere után Casey Bloys programigazgató a Deadline-nak is megerősítette: „Ha Larry szeretne további évadokat, mi elkészítjük.”

A sorozat alapfelállása nem túl bonyolult, és nem is sokat változott az évek során. David mindennapjait követjük, és mivel ő az egyik legnagyobb mizantróp a Földön, nem sok embert tűr meg maga mellett – arról nem is beszélve, hogy vele se könnyű –, így nem dolgozik túl sok állandó karakterrel: felesége, Cheryl, a managere, Jeff és az ő felesége, Susie alkotják az alapcsapatot. Hozzájuk csatlakozik rendszeresebb vendégszereplőként néhány híresség, akik önmagukat alakítják, mint például Ted Danson és Richard Lewis, a főszereplő régi baráti köre. Természetesen a Seinfeld egykori stábja is feltűnik legalább egy rész erejéig, valamint David hívására beugrott cameózni többek között Shaquille O'Neal, David Schwimmer, Joan Rivers, Martin Scorsese, Ben Stiller, John Legend, Meg Ryan és Michael J. Fox is. Amellett, hogy ettől maga a sorozat hitelesebb lesz, egy picit mi is úgy érezhetjük, hogy bepillanthatunk Hollywood hétköznapjaiba.

A Félig üres a 9. évad fináléja után két és fél évvel tért vissza, de ahogy várható volt, a színvonal ezúttal sem csökkent.

Ez az egyik legnagyobb erőssége a sorozatnak: nem igazán lehet rámutatni egy évadra a tíz közül, amelyik gyengébb lenne a többinél. Larry David az egyik legnagyobb ma élő komikus, aki óriási hatással volt az utána jövő generációkra. Miután a Seinfelddel annyi pénzt keresett, hogy soha többé nem kellene dolgoznia, csak várni az utósugárzási jogok után kiállított éves csekkeket, ő annak befejezését követően csinált egy másikat, ami a saját mindennapjairól szól. Önmaga végletekig eltúlzott karakterét hozza, akinek megrendíthetetlen véleménye van a társadalmi szabályokról, így mindenkivel konfrontálódik maga körül. Könnyen elkönyvelhető lenne a szokásos arrogáns és bosszantó karakternek, azonban a sorozat nagyon jól játszik azzal, hogy mikor kinek az oldalára állítja a nézőt egy-egy vitában. Szintén David alkotói zsenialitását dicséri az epizódok legnagyobb részére jellemző keretes struktúra. A showrunner-főszereplő egy-egy epizód elején „humormagvakat” ültet, melyek az adott rész végén egészen váratlan és komikus módon nyernek majd értelmet.

Ez azzal jár, hogy akárcsak a Seinfeld esetében, erre a sorozatra is rá kell hangolódni. Talán részben ennek tudható be, hogy ma nem emlegetik minden idők legjobb vígjátékszériái között (mindamellett, hogy a kritikai elismerést mindig is kivívta). Nagy felelősség leírni, hiszen napi szinten ömlik ránk a jobbnál jobb tartalom, de tényleg érdemes időt adni a Félig üresnek. Ha az ember agya rááll a már említett struktúrára, onnantól kezdve semmihez sem fogható élmény találgatni a rész alatt, hogy vajon David melyik feldobott labdát és hogyan fogja lecsapni – amit egy idő után, megfelelő rutin birtokában néha már egész jó százalékkal meg lehet tippelni.

Felmerül a kérdés, hogy ha ennyire kiszámítható a szerkezet, sőt egy idő után a sorozat humorát kiismerve még meg is jósolható a csattanó, akkor miért nem válik unalmassá és repetitívvé. A válasz továbbra is Larry David személyében keresendő: egész egyszerűen kevesen értik a humort annyira, mint ő.

A leghétköznapibb dolgokban is olyan éles szemmel fedezi fel a – leginkább kínos – helyzetkomikumot, hogy azzal epizódról epizódra képes fenntartani a nézői érdeklődést.

Ebben is keresendő mind a Seinfeld, mind pedig a Félig üres sikere. A bennük látható helyzetek olyanok, amikkel szinte mindenki tud azonosulni: a bunkó sofőr, aki a rokkantparkolót használja; a pofátlan étterem, amelyik a számlába belekalkulált szervízdíjon felül is vár borravalót; vagy a semmivel sem kibontható csomagolások. Ezek nemre, vagyoni helyzetre, életkorra való tekintet nélkül mindannyiunkat ugyanúgy érintenek, és sokszor mi is szeretnénk olyanok lenni, mint David, aki kivétel nélkül beleáll ezekbe a hétköznapi konfliktusokba – akár olyan áron is, hogy elhagyja a felesége, vagy az ajatollah kimondja rá a fatvát.

A Félig üres mindezek mellett – ahogyan azt egy jobb komédiától várhatjuk – rengeteg szinten működik hatékonyan. Megesik, hogy a humor alantasabb formáihoz nyúl, miközben már önmagában az is szórakoztató tud lenni, ahogyan játszik a valósággal és a fikcióval. Erre az egyik legszemléletesebb példa, hogy David önmagát alakítja: az írót, aki dúsgazdag lett a Seinfeld, azaz nagy műve által (ami ugye a semmiről szól), majd a hivatkozási alappá vált sorozat felélesztését is feldolgozza, ami a valóságban sosem történt meg. Sőt egy remekül felépített jelenetben a Seinfeld legendás George Costanzáját alakító Jason Alexanderrel veszekszik arról, hogy szerinte a kultsorozatbeli karaktere egy igazi idióta volt, aki totálisan eltúlzott, mert ilyen helyzetekbe senki sem keveredik. Erre David felcsattan, hogy de igen, ugyanis vele ezek megtörténtek (a karakter egyébként tényleg a showrunner alteregója volt). Persze ezek az epizódok ugyanúgy működnek bármiféle előismeret nélkül is, de az ilyen kis kikacsintások nagyon jól tudnak esni a befogadónak.

A Félig üres stábja ráadásul úgy éri el mindezt, hogy közben nem dolgozik forgatókönyvvel. Az epizódoknak csak váza van, az alkotók elmondása alapján szinte az összes párbeszéd improvizáció, ez a munkamódszer pedig a dokumentarista, remegősebb kamerakezeléssel párosítva bennfentes hangulatot kölcsönöz a sorozatnak. Általában az évadokon belül azért fellelhető egy lazább átívelő szál, de ettől függetlenül az egyes részek önmagukban is működnek. Ám akárcsak a Seinfeld, úgy a Félig üres is dolgozik a visszatérő poénokkal, amik miatt érdemes az elejétől nekiállni.

Bár e cikk apropóját az idén év elején megjelenő új epizódok adták, nehéz lenne bármi újat mondani a Félig üresről a 10. évad kezdete alapján.

Larry ugyanolyan bátorsággal nyúl hozzá bármihez, ahogyan a megelőző években.

Míg sokan felhúztak volna (a South Park például szentelt is) egy egész epizódot a Los Angelest is ellepő elektromos rollerek témájának, David csak lazán felborítja őket egy átlagos beszélgetés közben, miközben megpendíti a #metoo botrányt (utóbbi az egyik legfurcsább epizódot szülte), sőt, egyszerre gúnyolja ki Trump gyűlölőit és a követőit (külön ízt ad ennek a jelenetnek, hogy ezt maga az elnök is posztolta Twitterre, ám kicsit mintha félreértette volna az alkotók eredeti szándékát).

Illene megemlíteni a sorozat gyengéit is, de az egyetlen probléma már elhangzott: a Félig üresnek tényleg időt kell adni. Így mindenkit biztatnánk arra, hogy tartson ki: ha sikerül ráhangolódni Larry David sajátos stílusára, egy egészen különleges sorozatélménnyel gazdagodhatunk.