„Olyan a filmes világ, mint egy kis Tesz-Vesz város, ahol mindenki megtalálja a helyét, aki szereti ezt a pályát” – Interjú Lányi Eszterrel a filmes szakemberképzésről

A Nemzeti Filmintézet (korábban Filmalap) Képzési Igazgatósága 2017-ben kezdte meg működését. Mi a hosszú távú célja az igazgatóságnak, és hogyan tudja segíteni a magyarországi szakemberképzést?

A legfontosabb célunk, hogy a magyar filmipar megőrizze versenyképességét, ugyanakkor fenntartható legyen, az itthon készülő produkciókhoz minél könnyebben találjanak szakembert, és legyen átjárhatóság a szakterületek közt. Igyekszünk segíteni a kreatív képzést is, előadásokat, workshopokat szervezünk a szakterületek hazai és nemzetközi kiválóságainak részvételével. A mozgóképszakmai pályaorientációs tevékenységünkkel is támogatni kívánjuk az egész hazai filmipart.

Nemrég említette egy interjúban, hogy a jelenleginél mélyebb merítésre lesz szükség a humánerőforrás előteremtéséhez. Nagyságrendileg hány új filmes szakembert tudnak felszippantani a magyar produkciók és a nemzetközi szervizmunkák a következő években?

Nehéz megmondani. Éppen tervezünk egy kutatást ezzel kapcsolatban. Egy film gyártásához sokféle szakember szükséges, és nem minden évben ugyanazon a szakterületen keletkezik hiány. Az építőiparhoz képest nagyon alacsony számokról beszélünk, és amikor a munkaerőhiányt említem, akkor nem ezrekre, hanem pár tucatra kell gondolni. Az biztos, hogy szükség lesz új szakemberekre, mert új stúdiók épülnek, azt viszont nem tudjuk megjósolni, hogy milyen nagyságrendben érkeznek majd Magyarországra külföldi szervizmunkák.

Mennyire jellemző a magyar filmszakmában a munkaerő-elvándorlás? Mik a fő okok, amik miatt valaki elhagyja ezt a pályát?

Mivel a filmes szakemberek nagy része szabadúszó, nehéz pontosan követni. A kiégés fontos probléma, amire szeretnénk felkészíteni azokat, akik ezt a pályát választják. Ha van munka, akkor heti hat napon át, napi tizenkét-tizennégy órában kell dolgozni, ami embert próbáló. De azt is megfigyeltük, hogy sokan váltanak szakmát a filmiparon belül is.

Az iparág egyik nagy előnye, hogy vertikálisan is lehet benne mozogni, és a meglévő ismereteket jól lehet használni egy másik részlegben.

Olyan a filmes világ, mint egy kis Tesz-Vesz város, ahol mindenki megtalálja a helyét, aki szereti ezt a pályát. A pályaorientációban is szeretnénk segíteni, ami itthon viszonylag új fogalom, és nem csak a fiatal korosztályt érinti. Megfigyeltük, hogy az általunk támogatott képzéseken egyre több a harmincas, negyvenes éveiben járó jelentkező, akik nagyon eltérő területekről érkeznek a filmiparba. Őket is segíteni kell, hogy az elvárásaik és a valóság minél közelebb kerüljenek egymáshoz.

A mostani generáció teljesen más szempontok alapján választ pályát, mint a húsz–harminc évvel ezelőtti. Nagyobb szerepet kap az önmegvalósítás, gyakoribb a karrierváltás, és egyre népszerűbbek a kötetlenebb, kreatív munkák. Ennek fényében hogyan változott a fiatalok filmiparról való gondolkodása?

A Z generáció életmódjához jól illik a filmezés, hiszen projektekben kell gondolkozni. Más kérdés, hogy tisztában vannak-e azzal, hogy az előrelépés, a díjazás nem mindig abban a tempóban történik, ahogy azt ők elképzelik. Készítettünk egy felmérést a középiskolások közt, és kiderült, hogy szeretnének szabadok lenni, projektalapú munkát végezni, ugyanakkor nagy az igényük az anyagi biztonságra. A kettő egyszerre nem működik. Aki ezt megérti és elfogadja, az megtalálhatja a számításait a filmiparban.

Ahogy említette, sokan huszon-harmincévesen kezdenek el dolgozni a filmes szakma valamelyik területén mint pályamódosítók. Mi lehet az oka, hogy sokan az egyetem elvégzése és többévnyi munka után vágnak bele a filmezésbe?

Nehéz kérdés. Nemrég beszélgettünk Pálos Györggyel az ELTE filmtudományi szakáról, aki megmutatta nekünk az alumni-utánkövetésüket. Jól látható, hogy akik ott végeztek, a filmipar legkülönbözőbb területein helyezkedtek el, valaki filmes újságíróként, valaki hangmérnökként vagy éppen világosítóként. Valószínűleg az egyetem kelti fel az érdeklődést az emberekben. Bármennyire is próbáljuk hangsúlyozni, hogy a pályaválasztás mögött valamiféle tudatosságnak kellene állni, sok esetben mégsem ez a döntő, sok múlik a véletleneken, a személyes találkozásokon is egy karrier alakulásában.

A Filmintézet középiskolás korosztályt célzó kutatásából kiderül, hogy a diákok jelentős többsége csak az egyetemet tekinti belépési pontnak a filmiparba. Mi lehet ennek az oka?

Szerintem elsősorban kulturális okai lehetnek. A pályaválasztásnál a legfőbb faktor a szülő világlátása, tapasztalata és akarata. Sok fiatal esetében lehet visszatartó erő a filmes pályával szemben, hogy a szülei szerint a filmezés nem komoly szakma. Ami a felsőoktatást illeti, a filmes pozíciók nagy részét szakképzésben lehet elsajátítani, emellett sokan úgy kerülnek be a filmiparba, hogy elkezdenek dolgozni egy mester mellett. Ide nem feltétlenül szükséges a diploma.

Nem a papíron, hanem a rátermettségen múlik, hogy ki tud elhelyezkedni és érvényesülni.

A Nemzeti Filmintézet oldalán található 2018-as felmérés szerint Magyarországon a legversenyképesebb filmgyártó országokhoz képest nagyon alacsony óraszámban oktatják a művészeti és az audiovizuális készségeket a közoktatásban, és ez kedvezőtlen a mozgóképes szakmák utánpótlása szempontjából. Változott valamit a helyzet azóta?

Három izgalmas projektet is elindított a Nemzeti Filmintézet azzal a céllal, hogy a közoktatásban nagyobb szerepet kapjanak a filmek. Az NFI Filmarchívum által menedzselt Alapfilmek program és a hozzá kapcsolódó Klassz program ötleteket és segédanyagokat kínál arra, hogy hogyan lehet a filmeket az oktatásban és a tanulásban hatékonyan felhasználni. Ez is remek módja annak, hogy közelebb hozzuk a filmek világát a fiatalokhoz. Több mint hatezer közoktatási intézménybe juthatnak el a magyar filmek a közismereti órákra. Tavaly ősszel a Filmintézet kezdeményezésére harminc egyetemi karon indultak újra a filmklubok.

Ha már a fiatal generációknál tartunk, mennyire nehéz eljuttatni hozzájuk a magyar filmes tartalmakat?

Óriási kihívás a moziba csábítani őket, de ez nem csak a fiatalokra igaz. A koronavírus-járvány komoly visszaesést okozott ezen a területen. A fiatal korosztályt nem könnyű megtalálni a magyar tartalmakkal, kivéve, ha valami nagyon nekik szól, mint például a FOMO vagy a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :). Az Inkubátor program egyik fő célja, hogy olyan filmek készüljenek, amelyek érdeklik a magyar fiatalokat. Ezzel együtt is nehéz feladat megtalálni a korosztályt.

A Nemzeti Filmintézet által indított filmesgyakornok.hu oldal célja, hogy segítsen gyakorlati tapasztalatot szerezni a nem a felsőoktatásban szakmát szerző pályakezdő filmeseknek. Hogyan működik az oldal, és melyek a legkeresettebb területek a gyakornokok közt?

Sokszor elhangzik, hogy a filmszakma egy zárt világ. Ezen is szeretnénk változtatni. Az oldal belépési lehetőséget kínál a filmezésbe. Aki részt vett filmes képzésben, vagy dolgozott már nagyjátékfilmben, regisztrálhat gyakornoknak, és a jelenleg előkészítés alatt álló filmek producerei, részlegvezetői fognak tudni munkát adni neki. Ha helytáll, valószínűleg máskor is hívni fogják. Sok helyről hallom, hogy

aki ma szeretne a filmszakmában dolgozni, meg is kapja a lehetőséget.

Az oldal a pályaorientációt is hivatott segíteni. Itt is megtalálhatóak azok a két-három perces videók, amelyeket a különböző filmes szakmákról készítettünk. Az interaktív térképen immár harminc szakmához nemcsak leírás, hanem kisfilm is tartozik, amelyeknek köszönhetően az érdeklődők számára láthatóvá válnak a szakemberek és azok, akikkel együtt dolgoznak. De ugyanígy jó lehetőség, ha valaki részt vesz a nyári alkotótáborunkban, mert az is kínál belépési lehetőségeket a későbbiekre.

Mennyire változott az évek során az ön által is említett vélekedés, miszerint a filmszakma egy zárt világ?

Biztos vagyok benne, hogy változott, már csak azért is, mert sokkal nagyobb lett a volumene, mint korábban. A Nemzeti Filmintézet által támogatott képzéseken kívül több iskolában is indulnak filmes képzések. Ezekben az intézményekben olyan tanárok oktatnak, akik maguk is a szakmában dolgoznak. Ők is sokat tehetnek azért, hogy a filmezés iránt érdeklődők másképp tekintsenek erre a pályára. Ha látnak egy tehetséges, lelkes jelentkezőt, akkor az ő érdekük is, hogy segítsenek neki bekerülni a filmiparba.

A Nemzeti Filmintézet elsőfilmeseket támogató Inkubátor programjában az elmúlt években olyan, a szakma és a közönség által is elismert filmek készültek el, mint a FOMO: Megosztod és uralkodsz, a Külön falka, a Mesék a zárkából, a Legjobb tudomásom szerint vagy a Zanox. Mennyire elégedettek az eredményekkel, és mi lehet a program jövője? Tervezik, hogy emelnek az inkubátoros támogatások összegén?

Rendkívül elégedettek vagyunk az Inkubátorral. Egy izgalmas oktatási programként tekintek rá, ahol abban tudunk segíteni egy alkotónak, hogy elkészítse első nagyjátékfilmjét. Ez hatalmas lépés egy rendezőnek. A mai filmes viszonylatokban kifejezetten alacsony összegből kell gazdálkodniuk, ami nagy fokú kreativitásra és együttműködésre is tanítja őket. Igazi csapatmunkára van szükség, ahol vállt vállnak vetve kell küzdeniük az elemekkel. Jelenleg nem tudok róla, hogy a támogatási összeg növekedne a jövőben, de ha az áremelkedések miatt ez szükséges, akkor a Gyártástámogatás ezt kezdeményezni fogja.

Nem az a cél, hogy lehetetlen feladat elé állítsuk a program résztvevőit.

Egy interjúban említette, hogy a Nemzeti Filmintézet fejleszt egy online személyiségtesztet, amelynek segítségével a filmiparba vágyó fiatalok megtudhatják, való-e nekik ez a pálya. Hogy fog kinézni a személyiségteszt?

A személyiségtesztet pszichológus és pályaorientációs szakember segítségével kezdtük el fejleszteni. Online, mindenki által elérhető teszt lesz, ami szakmacsoportokat ajánl majd. Az elején azt gondoltuk, hogy egy személyiségjegy mutatja meg, kiből lehet boldog filmes, de ahogy ez az innovációkkal gyakran megesik, a partnereink rájöttek, hogy máshonnan kell a kérdéshez közelíteni. Emiatt új irányt vett a projekt, át kellett írni a kérdéssort, át kellett szervezni az interjúkat és a fókuszcsoportokat. Jelenleg a személyiségteszt újratervezése folyik, és remélhetőleg az év végére el is készül.

Mit tart a legnagyobb sikernek a Nemzeti Filmintézet képzési igazgatóságának elmúlt öt évéből?

Arra vagyok a legbüszkébb, hogy megállás nélkül tudunk tovább menni, azaz a képzés összetett folyamatának újabb és újabb rétegeiben indítunk el izgalmas projekteket. Ez elsősorban annak is köszönhető, hogy fantasztikus csapat állt össze az irodában. Annak örülök a legjobban, hogy továbbra is kísérletezhetünk, és ami eszünkbe jut, abból készíthetünk egy működő és hasznos programot.

Korábbi interjúink a filmes szakmákat bemutató sorozatban:

„Amikor azt mondják, »Tessék!«, minden megszűnik létezni, csak a feladatra figyelsz” – Interjú Piroch Gáborral a kaszkadőrszakmáról

„A hangok titkos élete” – Interjú Zányi Tamás hangmesterrel

„A standfotós egy mázlista outsider” – Interjú Szabó Adrienn standfotóssal

„Volt, amikor élőben figyeltem meg, hogy néz ki egy halott” – Interjú Pohárnok Iván maszkmesterrel

„Régen mindig odamentem a vágóhoz, és az utolsó képkockákig küzdöttem” – interjú Pohárnok Gergely operatőrrel

Hivatásos veszélykeresők – Interjú Gulyás Kiss Zoltán és Bács Péter kaszkadőrökkel

„Ez a szakma nem adja könnyen magát” – Interjú Lemhényi Réka vágóval

„Addig írj, amíg működni nem kezd a sztori!” – Interjú Hegedűs Bálint forgatókönyvíróval

„Képek használati utasítás nélkül” – Interjú Pater Sparrow látványtervezővel

„A színpad mindennek az alfája és ómegája” – Interjú Csőre Gáborral a magyar szinkronszakmáról