„A mozizás egy lebutított változatát látjuk” – interjú Liszka Tamással és Maresch Dániellel a filmfogyasztás jövőjéről

Februárban választottak meg a Budapest Film Zrt. vezérigazgatójává, tehát nagyon rövid idő alatt kellett szembesülnöm azzal a problémával, hogy a koronavírus miatt mind a hat fővárosi mozink bezárni kényszerült, vagyis a cég elvesztette fő tevékenységi körét. Március 11-én még elmentem a Toldi Moziba megnézni egy vetítést, este azonban szomorúan konstatáltuk a kollégáimmal, hogy határozatlan ideig nem lehetnek premierjeink. Erős szorongás és melankólia telepedett ránk, nem tudtuk, mit hoz a holnap. Nyárra újra kinyithattunk, de érezhető volt, hogy a korábbi évek azonos időszakához képest sokkal kevesebben jöttek moziba. Amíg a pandémia el nem vonul, nem is ábrándozhatunk arról, hogy visszatér a szokásos nézettség.

Ha pedig ismét tartósan kinyithatunk, gyakorlatilag a nulláról kell kezdjünk mindent: újra meg kell szerettetnünk a közönséggel a moziba járást.

Engem a járvány erősen érint forgalmazói és üzemeltetői oldalról is: Nagykanizsán élek, tizenegy éve üzemeltetem az itteni mozit, amit most másodszorra kellett bezárnom. Ami a forgalmazási tevékenységünket illeti, a Gérard Depardieu és Michel Houellebecq főszereplésével készült A terápia című filmet március, a Fortuna istennőt április végén terveztük bemutatni. Már készen voltak a plakátok, kiküldtük a sajtómeghívókat, leszerveztük, hogy jön hozzánk a világhírű rendező, Ferzan Özpetek, de sajnos minden terv füstbe ment. Huszonöt éve dolgozom a szakmában, de ekkora bizonytalanság és szomorúság még nem volt bennem, mint mostanában. Eljött az a pont, amikor nemigen tudok anyagi segítség nélkül továbblépni. A 2020-as bevételünk a 2019-es eredmény 21,3%-a lett – ez nagyon alacsony. Itthon három csodálatos film forgalmazására kértünk körülbelül egymillió forint támogatást az NKA-tól, de nem kaptunk, pontosabban indoklás nélkül visszadobták a pályázatunkat. Régi problémának látom azt, hogy az NKA egy világos és átlátható pályázati-támogatási rendszer helyett teljesen ismeretlen szempontok alapján osztja a közpénzeket. Én csakis akkor tudom a munkám folytatni, ha érkezik valami gyorssegély, vagy ha átláthatóbb lesz a hazai pályáztatási rendszer. Szomorú, hogy ezelőtt is csak az Európai Unió Média Programjától kaptunk segítséget a kulturális munkánkhoz. Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy az a világ, ami a világjárvány előtt volt, már sosem jön vissza, legalábbis a filmforgalmazással és a mozik látogatásával kapcsolatban biztosan nem. A mozizás nem fog eltűnni, hiszen a közösségi élmény varázsára mindig lesz igény, de új elképzelések, új technológiák jelennek meg, és szépen lassan átalakul majd a filmforgalmazás szerkezete.

Milyen alternatív megoldások jöhetnek szóba a filmforgalmazásban?

A Disney például óriási pénzeket öl a streamingbe. Hollywoodi szándékok szerint bizonyos filmek egy időben jelennek meg moziban és online, vagyis a stúdiók, a gyártók, a jogtulajdonosok egyértelműen új irányokba akarnak elmenni. Ők azok, akik meg akarják változtatni az évtizedek óta fennálló rendet, és ez a moziknak egyáltalán nem kedvez.

Az európai filmek egy picit „védettebbek” – ezeket az alkotásokat eddig is egy szűk réteg nézte, ez a közönség azonban nagyon elkötelezett volt, szorgalmasan járt moziba, és fittyet hányt a streamelésre.

A Budapest Film Zrt. mozijai 2020. március 12-én zárták be kapuikat, ám a Művész, a Puskin, a Toldi, a Tabán és a Kino Cafe filmszínházban vetített alkotásokat nem kellett sokáig nélkülözni, április 21-től ugyanis elindult a Budapesti Távmozi. A programnak köszönhetően a tavmozi.hu oldalon lehet filmeket internetes közvetítések formájában megtekinteni. Hogyan teljesített ez a kezdeményezés?

L. T.: A kényszerleállás után rögtön azon gondolkodtunk, hogyan tovább. Úgy éreztük, hogy jelen kell lennünk. Nem a nagy streamingszolgáltatók piacán próbálunk versenyezni – saját magunkat akarjuk képviselni, emellett egyfajta jeladás ez közönség és forgalmazó között, hogy itt vagyunk, és még mindig számíthatunk egymásra. Míg a csapat egyik fele kisebb felújításokat végzett a mozikban, addig a másik fele nekiállt fejleszteni a Távmozit.

A kezdeményezés nagyon szépen teljesített, számos vetítést, premiert és fesztivált tudtak lebonyolítani a tavmozi.hu oldalon keresztül.

Változott tehát a forma, a technikai lehetőség, de azt tapasztaltuk, hogy az emberek éppúgy éhezik a történeteket, mint a járvány előtt. A kínálatunk folyamatosan új mozipremierekkel és filmfesztiválokkal bővül, naponta egyre több előadással, közönségtalálkozóval, filmklubbal várjuk a nézőket. Mindez természetesen nem helyettesíti a moziélményt, de kapaszkodót adhat ebben a bezárkózott világban.

A Távmozival nagyjából egy időben útjára indult a Cinego elnevezésű, európai művészfilmekre szakosodott virtuális videotéka is, ahol fix havidíjért vagy filmenkénti kölcsöndíjért férhetnek hozzá a nézők a minőségi alkotásokhoz.

Gyenis Ajándok, a Cinego vezetője – és a Magyar Art-Mozi Egyesület alelnöke – kezdeményezte a Cinegót, én pedig örömmel csatlakoztam hozzá a Cinenuovóval. A kínálatban szerepelnek cannes-i nyertes, Oscar-díjas és magyar alkotások is. Tőlünk többek között A nagy szépség, a Fortuna istennő, A terápia és a Jöjj el napfény! látható, letölthető. A kezdeményezés a mi forgalmazási jövőnket nem oldja meg, nem keletkezik jelentős bevétel, de segít betölteni az emberek lelkében tátongó űrt, ami a moziba járási korlátozások miatt keletkezett.

Önök szerint hosszú távon megerősödhet az otthoni filmezés preferenciája?

Az elmúlt években is ott lebegett Damoklész kardja a forgalmazók feje fölött a változó szokások miatt, de most még több okunk van az ijedtségre, ugyanis fennáll a veszélye, hogy eljön az idő, amikor az emberek csak nosztalgiából járnak majd moziba.

Márpedig a film annak ellenére, hogy technológiai művészet, és bármilyen felületen nézhető, az igazi hatást a mozikban fejti ki.

Ott van a legerőteljesebb közösségteremtő ereje.

Én álmomban nem gondoltam volna, hogy egyszer majd az lesz az innováció, hogy otthon ülünk, és telefonról nézzük a filmeket, mint ahogy a vendéglátásról sem hittem volna, hogy kimerül annyiban, hogy otthon várjuk a kis dobozt, amelyben meghozzák az ételt. Mindkettőnek pont az lenne a lényege, hogy az ember felkerekedjen, és elmenjen valahova azért, hogy valami különlegeset nyújtsanak neki. Modern korban élünk, mégis a mozizás és a filmkultúra egy lebutított változatát látjuk. Szerintem ez kiábrándító.

Milyen kínálatra számíthatunk itthon, ha sor kerül az újranyitásra?

Elég nagy filmdömpingre lehet számítani a világ minden tájáról, szerintem egymást érik majd a premierek, de hogy mikor melyiket mutatjuk be, arról még korai lenne beszélni. A Budapest Film Zrt. tervei közt mindenesetre szerepel, hogy saját forgalmazású filmekkel is előrukkoljon: jövünk a Méz-királynő (Honeyland) című észak-macedón dokumentumfilmmel és Milčo Mančevski új alkotásával, a Fűzfával, amely egy többrétegű fikciós utazás a termékenység és a terméketlenség útvesztőiben. Bemutatjuk a Kék Pelikán című egész estés animációs dokumentumfilmet is, amit Csáki László rendez, és a kilencvenes évek nemzetközi vonatjegy-hamisítási lázát mutatja be három barát történetén keresztül, akik kijátsszák a rendszert. Nem látunk még nagyon előre, de az biztos, hogy az igazi mozik újranyitása nagyon nagy ünnep lesz nekünk. Reméljük, hogy mielőbb eljön az a nap.