„Újratervezve – újjászületve” – Losonczi Béla munkásságáról

Úgy tűnt, hogy ígéretes pályáját végleg derékba töri tragikus betegsége, de nem így történt. Az élet és a halál közötti arasznyi ösvényen billegő létállapotai nyugodtabb periódusaiban, majd a körülbelül egy évig tartó rehabilitációja során páratlanul erős akarattal, fokról fokra haladva, az elveszített színlátását is visszanyerve – lebénult jobbját helyettesítendő – megtanult bal kézzel rajzolni és festeni. 

Ebben az újratervezésben és újjászületésben sokan segítették őt.

Szakmai és gyakorlati értelemben mindenképpen meg kell említenünk egykori mesterét, Kis-Tóth Ferencet és kisebbik bátyját, Csongort, akik azóta is mellette állnak.

[…] Losonczi Béla titokzatos világának és rejtvényszerű történeteinek azonban vannak jellegzetes testtartású és öltözékű szereplői is. Ezek az egyszerre gyermeki és felnőtt természettel is rendelkező figurák, ezek a rendszerint oldalról és/vagy szemből ábrázolt, többnyire síkszerű, ám a planimetrikus tér minden irányába forgatható alakok – olykor a képszéleken félbevágott emberek és/vagy fél testek –, álló, lépő, gyalogló, menetelő, szaladó, érintkező, mutató, lebegő, zuhanó történetinkarnációk és szereptestesülések általában visszatérő fazonjai, haverjai, ipséi, pasasai, muksói, társai Béla álomszerű históriáinak. Ilyen leitmotívumos flótása például a Bohóc mindig más és más jelmezben, sapkában, tarka ruhában megjelenő – gyaníthatóan önmagát is reprezentáló – kedves-szomorú, játékosan ördöngös figurája.

[…] A betegségéből egyre inkább magára találó, képességeit fokról fokra visszahódító, sőt, egészen meglepő, új, szokatlan és összetettebb kvalitásokat teremtő Losonczi Béla művészetének harmadik rétegét, a már más vonatkozásban említett különös gépszerkezetek, bonyolult csiga- és fogaskerék-áttételek, láncolatok, mechanikák, propellerek, kereplők, repülő, guruló, mozgó, irányítható járműkonstrukciók (űrjárművek), autók, motorkerékpárok, járgányok, s leginkább az óegyiptomi papiruszhajókra emlékeztető leitmotívumos úszó testek képezik.

Művészetének negyedik rétegét az univerzális jelek és szimbólumok, a pókhálószerű körök és spirálok, a négyzetes labirintusok, a szvasztikák, valamint a Nap és a Hold és más égitestek jelképei, illetve a tárgyi attribútumok, nyilak, nyílvesszők, ablakok, asztalok, ajtók, létrák, tetők és piramisok alkotják.

Végezetül elérkeztünk a tragikus betegsége okán eleddig eléggé különös és rendhagyó utat bejáró, mondhatni, magas szintű képzésben részesült művészünk végeredményében mégis az art brut alkotók körébe sorolható munkáinak ötödik rétegéhez, hordozóanyagainak talált és kész tárgyi jellegéhez, természetéhez. Ugyanis 

Losonczi Béla előszeretettel használ régi, viseltes, kopottas, avíttas, eldobott, kiselejtezett, színehagyott néprajzi és/vagy kézműipari, illetve gépgyári termékeket

festményeinek, kombinált képeinek, valamint asszamblázsainak, objektjeinek alapjául. Ép vagy törött deszkadarabokat, fiókokat és fióklapokat, kazettatöredékeket, szekrényoldalakat, székalkatrészeket, bútorlapokat, bejárati, kredenc- és ólajtókat, ágyvégeket, ablakkereteket, nyújtódeszkákat, lapítókat, kenyérsütő lapátokat, sőt, ha lehet, autókarosszéria-elemeket, motorkerékpár-szerszámtartókat, katonai rohamsisakokat, fabőröndöket és fatáskákat. Ez utóbbiakat például – Marcel Duchamp-i módra – rendszerint kisebb méretű, vászonutánzatú papírokra festett képeinek, úgynevezett bőröndkiállítás-anyagainak a hordozására is használja.

A cikk teljes terjedelmében a Kortárs folyóirat áprilisi számában a 45. oldaltól olvasható. A lapszám hamarosan online elérhető a kortarsfolyoirat.hu-n.